A húrférgek a Nematomorpha törzsbe tartozó, tésztaszerűen kinéző paraziták, amelyek képesek manipulálni gazdájuk cselekedeteit. Egy kutatócsoport most először szekvenálta az állatok genomját, és meglepő dolgokat fedeztek fel menet közben. Tauana Cunha, a chicagói Field Múzeum posztdoktori kutatója elmondása szerint a húrférgek genomjából olyan gének hiányoznak nagy arányban, amelyeknek alapvetően minden állatban jelen kellene lenniük.

A kutatók két húrféregfaj, az édesvízi Acutogordius australiensis és a tengeri Nectonema munidae genomját szekvenálták, meglepő mennyiségű hiányt találva ezekben. A hiányzó gének érdekes módon sok esetben a sejteken található apró „szőrökkel”, a csillókkal állnak kapcsolatban. Ezeknek mechano-, kemoszenzoros és mozgási szerepe is lehet, utóbbi például a hímivarsejtek esetében fontos. A húrférgeknél azonban nincsenek ilyenek, olyannyira, hogy hímivarsejtjeik is farok nélküliek.

A genomban bekövetkezett változás valószínűleg a modern húrférgek közös ősében következett be. És mivel rengeteg más élősködő élőlény van, amelyek rendelkeznek ezekkel a génekkel, az sem biztos, hogy a gének elvesztése a parazitizmussal függ össze, magyarázza Cunha. Ugyanakkor az élősködő szervezetekre általában jellemző, hogy sok génjük hiányzik, mivel a paraziták nem használnak bizonyos saját funkciókat, és helyette a gazdaszervezetükre támaszkodnak.

A húrférgek életük során ki-be járnak a víz és a gazdaszervezetek között. Lárváik a vízben kelnek ki, majd vízi rovarok fogyasztják el őket, amelyeket aztán szárazföldi élőlények, például sáskák vagy tücskök esznek meg, és ezeken belül fejlődnek ki a férgek. Ezen a ponton a parazita érdekes kihívás elé kerül, vissza kell ugyanis jutnia a vízbe, hogy szaporodjon és újrakezdje a ciklust. Itt jön be a képbe az „elmekontroll”: a férgek manipulálják a gazdaszervezetet, hogy az a vízbe vesse magát.

Egy 2021-es vizsgálat szerint a férgek a vízről visszaverődő polarizált fényt teszik vonzóvá a gazdaszervezet számára. A húrférgek ezen manipulációja ugyanakkor nem csak számukra kedvező: a magukat vízbe ölő, fertőzött gazdaszervezetek számos élőhelyen fontos szezonális táplálékforrást jelentenek a vízi ragadozók (például a lazacok) számára. Ami jó példa arra, hogy a paraziták (amelyeket az ökológiai vizsgálatok során könnyen figyelmen kívül hagynak) milyen fontos szerepet játszhatnak az ökoszisztéma fenntartásában.

Ezt az új vizsgálat kutatói is megerősítik. Ahogy mondják a húrférgek elterjedt paraziták, amelyek a természetes közösségekben számos gazdafajt fertőznek meg, és drasztikusan átformálják a táplálékhálózatokat és az energiaáramlást az erdők és patakok ökoszisztémáiban. Egyedülálló biológiájuk és ökológiai szerepük ellenére azonban a húrférgek genomikai vizsgálata mostanáig elmaradt, írják a kutatók az eredményekről beszámoló tanulmányban, amely elmondásuk szerint új utakat nyithat a parazitizmus, a gazdaszervezetek viselkedésének irányítása és a genomredukció alapjául szolgáló genomikai mechanizmusok vizsgálata terén.