Extra szélesvászon for the win
Még viszonylag ritkák ugyan, de egyre jobban terjednek az extra szélesvásznú kijelzők, főleg a számítógépekhez készített monitoroknál bizonyíthatja életképességét a mozifilmekből ismerős képarány. A nappalikat valószínűleg még azért nem tudta meghódítani a 21:9, mert a televíziós adások (például sorozatok) és a játékkonzolok is maradtak a 16:9-nél, így ami felületet nyer a felhasználó mozifilmek nézésénél, azt kb. elveszti minden másnál, úgyhogy erősen felhasználástól függ, hogy mivel járhatunk jobban. Nem így a PC-k világában, ahol az esetek nagy részében profitálhatunk a több területből. A játékokkal már bővebben is foglalkoztunk egy tavalyi cikkünkben, manapság szinte alapkövetelmény, hogy mindegyik támogassa ezt a képarányt, munka vagy egyéb szórakozás közben pedig sosem árt a több hely.
Az extra szélesvásznú monitorok mögött a legnagyobb név manapság egyértelműen az LG. Ők kezdtek el először komolyabban foglalkozni a témával, és ennek köszönhetően az egyelőre még elég kis piaci szegmens nagy részét uralják, a többiek meg kb. tőlük veszik a paneleket, ha 21:9-es monitorokat akarnak építeni. Méretben és felbontásban ezért eleinte közel nulla választék volt, 29 colos, 2560*1080-as felbontású példányokat láthattunk mindenhol. Aztán pár hónappal ezelőtt változott a helyzet, az LG bejelentette az új hullámot, és a 29 colos méret mellé csatlakozott a 25-ös és a 34-es is. Előbbi egészen kicsi, magassága egy normál 21,5 colos monitor alatt van (cserébe persze szélesebb), míg utóbbi óriási, magassága kb. egy 27 colos 16:9-es monitoréval vetekszik, miközben ~33%-kal szélesebb annál. Igazi asztalkitöltő monstrum, amire jó ránézni.
Utóbbi méretkategóriában ráadásul egyből két monitort tett le az LG az asztalra: a felsőkategóriás 34UM95-öt, és a kicsit szerényebb képességekkel rendelkező 34UM65-öt. Nekünk volt szerencsénk mindkettővel eltölteni 1-1 hetet, hogy megoszthassuk a tapasztalatainkat velük kapcsolatban. Mielőtt azonban belevágnánk a bemutatóba, gyorsan fussunk át azon, hogy mi a különbség a két óriás között.
Ha csak a specifikációt böngésszük, akkor két fontos eltérés van: az olcsóbbik példány (UM65) maradt a megszokott 2560*1080-as felbontásnál, míg az UM95-ös már szintet lépett, és 3440*1440-es felbontást nyújt, tehát Full HD helyett a Quad HD-ből indultak ki a mérnökök (ráadásul 10 bites panellel 8 helyett). Apróbb, de ugyanúgy fontos különbség, hogy az UM95-ön két Thunderbolt port is van, tehát Mac-ekkel is könnyen használható, valamint egy USB 3.0-s elosztó is található a hátlapján. A két monitor között körülbelül 100 ezer forintnyi különbség van, úgyhogy egy esetleges vásárlás előtt nem árt átgondolni, mire van szükségünk, mert a jobb panel és a hozzá tartozó okosabb vezérlés felára nem kevés, de tapasztalataink szerint sok esetben jönnek jól az extrák, főleg a nagyobb felbontás.
Fizikai jellemzők
Kikapcsolt állapotban szemből nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól a két monitort: a fekete szín dominál mindkettőnél, legalábbis azon a kevés kereten, amit festeni kellett. Szerencsére ugyanis (az alsót leszámítva természetesen) nagyon vékonyak a kávák. Ha a talpat is szemügyre vesszük, aztán megfordítjuk a monitorokat, akkor már egyből meg lehet mondani szín alapján, hogy melyik óriással van dolgunk. A csúcskategóriás 34UM95-ös ezüstszürke festést kapott és egy fokkal masszívabbnak tűnik, a minőségérzete már a dobozból kiemelés pillanatában is elég jó. Az UM65-ön ezzel szemben a tükröződő fekete festés dominál, ami nem annyira impozáns, de szemből legalább ugyanolyan szép ez is, mint drágább testvére, és hosszútávon igazából ez számít.
Ugyanolyan talpat használ mindkét monitor, aminek átlátszó nyaka van, az alja pedig igazodik a hátlap színéhez (viszont az UM65-ösé nem csillog annyira, mint a hátsója). Túl sok trükkre nem képes az állvány: magasságot csak úgy állíthatunk rajta, hogy amikor felszereljük rá két csavarral a panelt, eldönthetjük, hogy melyik két kitüremkedésre húzzuk fel. Óriási különbség nincs, kb. 2 centis magasságkülönbségről beszélhetünk. Ha rögzítettük a csavarokkal a monitort, akkor egy extra hátlappal eltakarhatjuk őket, amin egy kábel elvezető fülecske is van, így az átlátszó nyak nem arra lesz jó, hogy a kábeleket bámuljuk. Döntögetni valamennyire lehet a kijelzőt, előre kb. 5 fokban, hátra úgy 15-ben, ami elég szokott lenni. Pivot/portré mód nincs, de ez talán nem annyira meglepő egy extra szélesvásznú monitornál. Ha mégis szeretnénk forgatni a képernyőt, akkor átszerelhetjük egy másik állványra, hála a VESA 100-as szabvány alapján elhelyezkedő furatoknak, tehát igény esetén a falra is pakolhatjuk az LG újdonságait.
A hátlapon mindkét monitor esetében csatlakozók garmadájával találkozhatunk. Kezdjük a csúcsmodellel: ennél két HDMI, egy DisplayPort és két Thunderbolt port várja hogy munkára fogjuk. Mivel ezek mindegyikén mehet a kép mellett audió is, ezért külön bemenet erre nincsen, de egy füleskimenetet azért kapunk, ha nem is a legszerencsésebb helyen (hátul). Külső tápegységet használ mindkét újdonság, aminek a csatlakozója mellett egy-egy főkapcsoló is található, így teljesen áramtalaníthatjuk monitorunkat ha szeretnénk, piros pont érte. Egy kicsit még az UM95-nél maradva, a sort egy USB hub zárja, ami egy USB3-as és két USB2-es eszköz csatlakozását teszi lehetővé.
Az UM65 hátlapja kicsit puritánabb, de így sem kell egy percig sem szégyenkeznie. A DisplayPort csatlakozó megmaradt, ahogy a két HDMI is, csak a Thunderbolt és az USB portok tüntek el, de a helyüket átvette egy DVI bemenet. Mivel ezen audió folyam nem tud menni a kép mellett, ezért a füleskimenet mellé került egy jack bemenet is.
A képek alapján már biztos feltűnt néhány olvasónak, hogy sehol sem látni gombokat. Azért nem, mert alul, középen egy mini-joystickkel lehet irányítani mindkét kijelzőt. Hangerőállításhoz például elég megrántani jobbra vagy balra, máris beállíthatjuk a kívánt szintet. A visszajelző LED is itt található, aminek működés közben nincsen zavaró fénye, de ha nem bírnánk, akkor ki is kapcsolhatjuk azt. Legalábbis papíron, mert a mi példányunk hajlamos volt a gép kikapcsolása után elfelejteni, hogy az lenne a dolga, hogy ne világítson, így készenléti üzemmódban megkapjuk az ütemes fehér villogást, ami már elég idegesítő tud lenni egy kisebb szobában, már-már hipnotizálja az embert: kapcsolj… ki… kapcsolj… ki.
Hasonlóan firmware probléma lehet (mindkét kijelző esetében), hogy ha használunk a gépünkön másodlagos kijelzőt, akkor amennyiben kikapcsoljuk a monitort, képes úgy csinálni, mintha örökre eltűnne. Az eredmény? Minden költözik a másodlagos képernyőre. Egy egyszerű példa erre: TV-re van kötve a gépünk, filmet néznénk, és kikapcsoljuk a monitort, hogy ne zavarjon a fénye. Nos, a következő pillanatban minden ablakunk visszamosolyog majd ránk a TV-ről, úgyhogy előnyben azok, akik filmnézésre is a monitorok valamelyikét használnák, igazából a méretük megvan hozzá. Egyszer-kétszer viszont másodlagos képernyő nélkül is előfordult, hogy a monitor bekapcsolásakor az ablakok nem eredeti méretükben vártak minket.
Azt nem próbáltuk ki, hogy minden bemeneten jelentkeznek-e a problémák, de DisplayPorton igen, ami főleg az UM95-nél probléma, mert annak olyan magas a felbontása, hogy csak DisplayPorton és Thunderbolton keresztül képes 60Hz-es képfrissítésre, a HDMI-nek be kell érnie 50-nel (natív felbontáson), úgyhogy nem valószínű, hogy sokan fogják használni PC-re kötéshez.
OSD, képminőség
Az OSD egyszerű és nagyszerű, csak kicsit lassú. A joystickkel való vezérlés viszont nagyon kényelmes, nincs többé sötétben való tapogatódzás és reménykedés abban, hogy jó gombot nyomunk meg. Négy irány, plusz a lenyomhatóság, mindenre elég. Ahogy lenyomjuk a joyt, megjelenik egy kör alakú menü, amiből egyből elérhetjük a reader módot, a PiP beállításokat, vagy a főmenüt (ez elviszi a képernyő jobb 10-15%-át fixen, és nem áthelyezhető). A reader módtól sárgásabb lesz a kép (csökkenti a kék fény kibocsátást), kíméli a szemet hosszabb szöveg olvasásánál. A sárga elvileg kevésbé fárasztja a szemünket, mint a fehér háttér, bár engem speciel zavart, de biztos lesz, aki örül neki.
A Picture in Picture beállítások is szinte azonosak a két monitor esetében, ami különbség van, az a bemenetek miatt. Egyszerre két bemenet lehet aktív, eldönthetjük, hogy melyik oldalon legyen a képük, melyik hangja szóljon a hangszórókon és bármikor cserélgethetjük őket. Az UM65 esetében, ha például egy prev-gen konzolt dugunk egy HDMI bemenetre, akkor bőven elég neki a képernyő fele, hiszen kap 1280 pixelt széltében, így pixelpontosan jelenhet meg az eredmény, nem kell se széthúzni, se összenyomni. Az UM95 esetében az 1920-as bemenetek is egész olvashatóak maradtak, pedig egy kicsit össze kellett nyomja őket.
Na de jöjjön a képminőség vizsgálata, úgyis mindenki arra kíváncsi. Az alapokban mindkét monitor nagyon szépen vizsgázott: a színskála szép folyamatos, a kontrasztskálán nagy meglepetésünkre minden látszott, és ami talán a legfontosabb, már gyárilag is gyönyörűen nézett ki mindkét monitor képe. Mivel nálunk tesztpéldányok voltak, amikkel valószínűleg már előttünk is szórakozott valaki, így az első gondolatunk az volt, hogy bekalibrált állapotban kaptuk a kijelzőket. Aztán jött a meglepetés a menüben, az egyik gyári preset van beállítva, semmi módosítás. Csak a szokásos gyári beállítás betegségben szenvedtek (nagyon magas fényerő), de azt két pillanat alatt lehet orvosolni. Végeztünk is kalibrálatlanul egy mérést az UM65-ön és a következő eredményt kaptuk:
Nem rossz, ugye? Nemrég még bekalibrálva is örültünk volna egy ilyen eredménynek. Bár tetszett, amit láttunk, azért nem álltunk meg itt, mindkét kijelzőt bekalibráltuk először a LaCie Blue Eye szoftverével, ezek az eredmények születtek:
Nem panaszkodhatunk, az átlag Delta E mindkét monitornál mindössze 0,4, csak a maximálisban látható némi eltérés, szabad szemmel tehát nem valószínű, hogy bármit is észreveszünk. Azok egyébként, akik rendelkeznek egy támogatott kalibrátorral, használhatják az LG True Color Finderét, ami hardveres színkalibrációt tesz lehetővé a lehető legtökéletesebb eredmény elérése érdekében. Ez az opció csak az UM95 esetében él, de ott nagyon hasznos és kényelmes. Csak biztosítani kell az USB kapcsolatot a gép és a monitor között, felhelyezni a kalibrátort a monitorra, és innentől kezdve minden megy magától, nincs más dolgunk, mint elfoglalni magunkat pár percre, a szoftver mindent elvégez helyettünk. Azoknak pedig, akik maguk szeretnek kalibrálni, jó hír, hogy még hatszínes beállítás is elérhető az OSD-ben (ráadásul ez mindkét modellnél), úgyhogy el lehet szöszölni a maximális pontosság érdekében.
A látószögek is igen szélesek, IPS panel révén a specifikációban persze 178/178 fok szerepel, de a valóságban azért nagy szögeknél (főleg felülről pl.) kontrasztvesztés látható, de semmi olyan, ami zavaró lenne. Ha pl. felállunk, akkor még szépen látható minden a monitoron.
A kijelzők beépített skálázója nagyon jól teszi a dolgát, a legtöbb felbontás szép és olvasható, az egyetlen problémát csak az jelenti, hogy túl sok extra szélesvásznú felbontás nincs, úgyhogy nem tudunk nagyon alacsony felbontásra lemenni, ha ki akarjuk tölteni a teljes képernyőt. Kivéve persze, ha széthúzzuk a képet teljesen, de akkor torzítva lesz, ezt valószínűleg nem sokan vállalják be. A beállítások között egyébként választhatunk a wide, az aspect és az original között is, így akár pixelpontos megjelenítés is lehetséges kisebb felbontásokon.
Fényerőeloszlás tekintetében is elég jól vizsgáztak a monitorok, az LG 34UM95 a jobb és bal szélek felé sötétedett, de nem annyira, hogy azt szabad szemmel észrevegyük, pedig ott a kalibrátor szerint már 10%-nál nagyobb volt az eltérés a képernyő közepéhez képest. Minimális fényerőre állítva a monitort középen 53 cd/m^2-t mértünk, ami már elég szemkímélő egy sötét szobához is, a maximális fényerő pedig 284 cd/m^2 volt. Mivel a képernyő egy könnyed tükröződésmentes bevonatot kapott, ezért ez bőven elég volt még napsütéses időben is.
Nagyjából ugyanezt tudjuk mondani a 34UM65-ről is, úgyhogy az sem használható borotválkozó tükörnek, és a háttérvilágítása is hasonlóan működött, jobbra-balra haladva sötétedett, de nem zavaró mértékben. A minimális fényerő amit, mértünk 45 cd/m^2 volt, a maximális pedig 237. Ez némileg alacsonyabb, mint csúcsmodellé, de még így sem használtuk soha a kijelzőt a maximális fényerő közelében sem.
Fontos még megemlíteni, hogy mindkét monitor villódzás-mentes háttérvilágítás vezérlést kapott, így az érzékenyebb szeműeknek sem kell aggódniuk, nem ettől lesz fejfájásuk. A 34UM95 esetében pontosabb tesztekért (még a háttérvilágítás vizsgálatához is van megfelelő eszközük), érdemes lehet ellátogatni a TFT Central oldalára is.
Hangfalak, szoftver, sebesség
Még nem beszéltünk a beépített hangszórók minőségéről. Szerencsétlenségükre egy Creative Gigaworks T20 Series II-es hangfalszettet kellett volna lenyomniuk és azt nem sikerült nekik, de ha csak az eddig nálunk járt monitorok hangkeltőivel kell összehasonlítanunk őket, akkor már egészen más a kép. A legtöbb monitorban borzasztóak a hangszórók, kb. tényleg csak arra vannak, hogy ha nagyon muszáj, akkor legyen valami. Nos, ha mélyhangokban nem is, minden másban azért elég jók az LG újdonságai, simán lehet használni a beépített hangszóróikat, ha épp nincs más. Az olcsóbb hangfalszetteket leiskolázzák, de azért egy ilyen vékony kasztniban csodákat nem lehet művelni. Sorozatnézésre mindenesetre tökéletes tud lenni.
Az előző oldalon már emlegetett kalibráló szoftveren kívül, ami a 34UM95-höz tölthető le, jár még extra szoftver az LG megoldásaihoz. Aki olvasgatta a Windows 10-es híreinket, az biztos látta már, hogy fel lehet majd osztani vele több részre a monitort, hogy könnyen és gyorsan oszthassuk el a rendelkezésre álló területet az ablakaink között. Bár kell hozzá egy segédprogram, az LG megoldásainak egy része már most is képes erre, és ez főleg a 34UM95-nél hihetetlenül hasznos tud lenni. A kisebb felbontása miatt a 34UM65-nél a legtöbbször csak a jobbra-balra fél képernyő elfoglalását használnánk, amit alapból tud a Windows a Vista óta, de a Split Screen alkalmazásnak hála ennél többre is képesek lehetünk. A 3440*1440-et például már érdemes úgyis felosztani, hogy négy egyenlő részre, vagy egy nagyra (fél képernyő) és két kisebbre (negyed-negyed). Kb. 8 féle beállítás közül válogathatunk, és amíg aktív a program, addig elég csak egy ablakot behúznunk az adott területre, és máris hozzáigazítja azt az ott lévő helyhez. Nagyon hasznos tud lenni.
Már csak a sebesség maradt hátra, ami a játékosokat eléggé érdekelheti. A gyári adatok szerint mindkét monitor 5ms-os GtG válaszidővel rendelkezik (14 a teljes), amit IPS panel révén természetesen túlvezérléssel érnek el. A túlvezérlés mértéke szabályozható a menüben, akár teljesen ki is kapcsolható, ha zavar valakit, bár mi úgy vettük észre, hogy az első két fokozaton nem nagyon találkozni túlvezérlésből fakadó hibákkal, miközben a sebesség érezhetően nő. A maximális beállításnál már számolni kell ilyesmivel, így talán nem véletlen, hogy gyárilag is a középsőt preferálja a gyártó és tapasztalataink szerint ez bőven elég lesz a legtöbb játékosnak, a többiek pedig 120Hz vagy G-Sync alatt úgysem játszanak.
Verdikt
Sok impozáns monitor járt nálunk az évek alatt, de mindent összevetve az LG újdonságai még így is biztosan benne vannak a TOP 3-ban. Tipikusan olyan termékek, amik már első pillantásra elültetik az emberben a „nekem kell egy ilyen” gondolatot, és pár perc használat után ez csak tovább erősödik. Ez valószínűleg nem kis részben köszönhető az óriási méretnek, a 34 col még 21:9-es képaránnyal is gigászi tud lenni, sok embernek a TV-je ekkora. A méret azonban csak egy dolog, segít az első pillanatban, de nem elég a varázs fenntartásához, azért le is kell rakni valamit az asztalra, és itt kezd igazán érdekessé válni a 34UM65 és a 34UM95, ugyanis nemhogy hozzák a kötelezőt, de sok ponton túl is teljesítik azt. Már gyárilag nagyon szép képük van, amit kalibrációval csak még tovább lehet erősíteni, ezen felül használható hangkeltőkkel, valamint rengeteg bemenettel és sok hasznos funkcióval rendelkeznek. Csak néhány negatívumba futottunk bele, pl. több kijelzős rendszerek használatánál, mert a monitor képes úgy csinálni, mint aki teljesen eltűnt a kábel túlsó feléről, és ez ilyenkor gondot jelenthet. Idegesítő apróság, ami felett - miután megtanulja kezelni az ember -, már szemet tud hunyni, de attól még létezik.
Monitort választani azokban az árkategóriákban, amikben a két 34 colos LG versenyez, nem könnyű. A gyártó nem igazán lőtt be konkrét célcsoportokat, hogy kiknek szánja a monitorait (mindenkinek persze), de azért van, amire egy 34UM65 kevés lehet. Böngészni, egyszerűbb munkákra, filmezni, játszani tökéletes, ezeknél még nem számít, hogy a felbontása „csak” 2560*1080. Ha viszont szeretnénk ténylegesen elférni több programmal vagy egy-egy komplexebbel, akkor már szükségünk lesz a 34UM95 által nyújtott magasabb felbontásra, ez nem kérdés, azon sokkal könnyebb elférni.
Ezt jelenleg 250 ezer forint környékén lehet hazavinni, és ez már az az árszint, ahol egy-két elég egzotikus versenyzővel is szembe kell néznie. Játékosoknak ott az ASUS 28 colos G-sync monitora, és nemsokára befut az Acer 4K-s G-synces megoldása is, azok pedig, akik csak szimplán nagy felbontást szeretnének, ennyiért már kaphatnak minőségi panellel 4K-s kijelzőt, bár tény, hogy jóval kisebb méretben, amin nem feltétlenül szórakoztató ezt a felbontást nézni. Éppen ezért az LG 34UM95 valahol a tökéletes kompromisszumnak tűnik, a lehető legnagyobb sebességre vágyó játékosok kivételével szinte mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk. A 10 bites panel és a hardveres kalibráció miatt valószínűleg még a profik sem húzhatják a szájukat.
Az LG34UM65 főleg a felbontása miatt lehetne nehezebb helyzetben, de cserébe kompenzál azzal, hogy majd 100 ezer forinttal olcsóbb, jelenleg úgy 160k környékén kapható. Igazából itt is csak a preferenciák döntenek, mert ennyiért már van nagy 144Hz-es monitor is, de valószínűleg sok játékos preferálja inkább az IPS panelt és a nagyobb méretet az extra látószöggel párosítva a játékokban. Néhány munkára a felbontása miatt nem alkalmas ez a kijelző, de ezt leszámítva ugyanazt tudjuk róla elmondani, mint a társáról, valószínűleg nagyon sok embernek hozhatja el a tökéletes kompromisszumot. Azoknak pedig, akiknek tetszik a koncepció, de valami igazi különlegességre vágynak, van egy jó hírünk: nemsokára érkezik a 34UC97 is, ami körülbelül az UM95 képességeit szállítja majd, csak egy hajlított kijelzővel, aminek az asztalon talán több értelme van, mint a nappaliban.
Az LG 34UM65-öt és az LG 34UM95-öt az LG hazai képviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre, ezúton is köszönet értük!
