A OnePlus a kezdetekben flagship killerként (zászlóshajó gyilkos) volt számontartva a piacon, ami annyit tesz, hogy papíron szinte ugyan azt hozza, mint a csúcskategóriás mobilok, viszont az ár töredékéért. Nos, az árazás az évek során sajnos emelkedett, így űr maradt a piacon, egy olyan részen, amit pont ez a cég uralt. Ezért hozták be a OnePlus Nord-ot, ami egy újabb modellcsalád első üdvöskéje lett, teszteltük mi is, és azt kell hogy mondjam egy nagyon jó mobil lett. A két új Nord készülék, a Nord N10 és az N100 viszont már a középkategória alját illetve közepét célozták meg, hozzánk most az N10 jutott el.
A dobozáról egyből látszik, hogy a OnePlus készítette: letisztult dizájn nagy számokkal, esetünkben az N10-es feliratot láthatjuk háromszor felírva. Ebben van a telefon, a használati útmutató, a Warp Charge 30T-s fali adapter és az ikonikus piros kábel. Ami viszont hiányzik a dobozból, az a már jól megszokott szilikon tok, ami nem csak nekem szomorúság szerintem.
A mobil oldalt és hátul műanyag borítást kapott, elöl pedig Gorilla Glass 3 védi a kijelzőnket. Az előlapon szép egyenletes, és relatív vékony kávákat kapunk, kivéve alul, ahol szerintem a kelleténél vastagabbra sikeredett a szegély. Tudom, hogy ez nem egy több százezer forintos csúcsmobil, de nekem valahogy nem hozta a klasszikus OnePlus érzést és ez a külsőre nagyon igaz. A készülék oldaláról hiányzik a cég egyik névjegyévé vált némító csúszka, amit én nagyon sajnálok. A hátsó szenzorszigeten megint csak túlzásba estek a kamerákkal, az elrendezés pedig kísértetiesen hasonlít a Galaxy A71-re. Szerencsére kaptunk jó dolgokat is, ide tartoznak a sztereó hangszórók és a jack csatlakozó is.
Az előlapon egy 6,49 colos FullHD+ felbontású IPS LCD kijelzőt találunk, ami önmagában nem nagy szám, sőt, ilyen áron nyugodtan lehetne AMOLED is, ami viszont örvendetes, az a 90 Hz-es képfrissítés. Őszintén, örülök a 90 Hz-nek, viszont inkább választottam volna az AMOLED kijelzőt, vagy egy másik dolgot, ami szintén kimaradt a telefonból. Ez nem más, mint az ujjlenyomat olvasó, amit ilyen áron természetesen van, viszont csak a hátlapon, ami nagy csalódás volt számomra.
A motorháztető alatt a Qualcomm Snapdragon 690-es lapkáját találjuk, ami 5G képes is. Emellé párosul 6 GB RAM és 128 GB UFS 2.1-es belső tárhely, ez pedig bőven ki kéne hogy szolgáljon minket. Összességében én meg voltam elégedve a telefon teljesítményével, azonban nem maradéktalanul, ugyanis volt néhány alkalom, amikor a telefon a kelleténél többet gondolkozott.
Ami az akkumulátorunkat illeti, 4300 mAh-val gazdálkodhatunk, ami egy ilyen mobilnál bőven elég. Nagyon szép kijelző időket hoztam ki belőle még komoly használat mellett is, volt hogy 6 óra folyamatos használatot is bírt a telefon, amíg töltőre nem kellett rakni. Ha már töltés, akkor nem mehetünk el szó nélkül a kivételesen nagy teljesítményű Warp Charge 30T mellett sem, ami 30 Wattos töltésre képes, ilyen áron pedig ez egy nagyon jó teljesítmény.
Szoftveresen mindig dicsérni szoktam a OnePlus-okat, szerintem az egyik legjobb gyártói szoftvert készítik a piacon, az OxygenOS zseniális. Ez itt is így volt, azonban belefutottam pár kellemetlen meglepetésbe, amiről először azt hittem, hogy csak egyedi eset, aztán utána néztem és azt olvastam, hogy több tesztelő is panaszkodott az N10 szoftverére. Nálam a feloldással akadtak problémák. Az első az volt, amikor ujjlenyomattal oldottam fel a mobilt, ekkor a lezárt kijelző képe még felvillant egy pillanatra mielőtt megláthattam volna a rendes menüt.
Ez egy kis apróság igazából, nem a világ vége, de azért mégiscsak hiba, a következő viszont annál nagyobb és zavaróbb. Ez szerencsére nem mindig jelentkezett, ellentétben az elsővel. Itt feloldás után előfordult, hogy a mobil nem érzékelte az érintéseket, akár 10-15 másodpercen keresztül sem, ami elképesztően idegesítő tud lenni. Volt olyan tesztelő, aki a kamera szoftverére panaszkodott - én szerencsére ott nem tapasztaltam semmi problémát. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy „ez csak szoftver”, így javítható, viszont ki tudja mikor lesz megoldva.
A kameráknál sajnos ugyanazt a hibát követték el, mint az első Nordnál, azaz a mennyiséget részesítették előnyben a minőséggel szemben. A telefonon hátul lévő négy szenzor közül szerintem csak kettőnek van létjogosultsága, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg mindegyiket részletesen. A hátlapon találunk egy 64MP-es fő szenzort f/1,79-es rekeszértékkel, egy 8MP-es ultraszéles látószögűt f/2,25-ös rekeszértékkel, egy 2MP-es makrót f/2,4-es rekeszértékkel és egy 2MP-es monokrómot f/2,4-es rekeszértékkel. Az előlapon pedig egy 16MP felbontású, f/2,05-ös rekeszértékkel rendelkező kamerát kapunk szelfi készítésre.
A széles látószögű fő szenzorunkkal én nagyon meg voltam elégedve, az árához képest ugyanis kimagaslóan jó képeket készített. Jók voltak a színek, a dinamika tartomány is a helyén volt és nagyon szép részletgazdag képeket tudtam készíteni, különösen a 64 MP-es módban.
Az ultraszéles kamera is hozta az elvárásaim, persze itt már közel nem volt annyi részlet a fotókon, de az összkép még mindig jó volt. Még a világosabb képeket is jól ki tudta exponálni, nem volt nagyon kiégett ég, vagy túl sötét rész a képen. Illetve mindenképpen kiemelném még az éjszakai fotókat, itt és a fő szenzornál is, ugyanis ezt szoftveresen nagyon jól megoldották.
Egy makró szenzorról szerintem ilyen kategóriában nem nagyon érdemes beszélni, vagy egyáltalán használni, én azért megtettem a kedvetekért. Nem okozott nagy meglepetést, azt kaptam amire számítottam, gyenge színek, kevés részlet; a fő szenzorral még mindig jobb képeket tudok készíteni, még ha kicsit távolabbról is.
Végül pedig a monokróm, ami teljességgel felesleges, ezt ugyanis csak egy speciális fekete-fehér filter kiválasztásakor használja a kamera, egyetlen más esetben sem. A szelfi kameránkkal viszont teljesen meg voltam elégedve, szépek voltak a színei és az élesség is a helyén volt.
Videó téren érdemes még hozzátenni, hogy a kamera 4K 30fps-t is tud, illetve 1080p-t akár 60fps-sel is. Emellett van lehetőség szuperlassításra is 120fps-sel 1080p mellett és 240fps 720p mellett.
Összességében azt kell hogy mondjam, most kicsit csalódtam a OnePlus-ban. Szerintem pont ők azok, akik igazán tudják, hogy hol érdemes megvágni a költségvetést és ennek ellenére össze tudnak rakni egy remek telefont. Nem mondanám a Nord N10-re, hogy rossz készülék, de a jó nem ilyen. Ezt pedig azért is mondom, mivel a konkurencia ilyen áron sokkal jobb mobilokat kínál, sőt, még házon belül sem kell sokat ráfizetni, hogy egy fényévekkel jobb mobilt kapjunk.
A Nord N10 ugyanis nálunk körülbelül 129 000 Ft-ba kerül, ha viszont ehhez még hozzáteszünk 20 000 Ft-ot, akkor már megkaphatjuk a klasszikus Nord-ot, ami egy remek mobil lett, én legalábbis mindenképpen őt javasolnám a mai tesztalanyunk helyett. Amennyiben esetleg nem engedné meg a büdzsé, az esetben hasonló áron, vagy akár olcsóbban is lehet már kapni Galaxy A71-et, ami szintén egy jobb mobil, több szempontból is.
