Aki kicsit is otthon van az okostelefonok világában, annak nem kell bemutatni a OnePlust. Ők az a cég, akik korábban elhozták nekünk a csúcskategória legizgalmasabb funkcióit, a márkás mobilok árának töredékéért. Ez utóbbi állítás az idő múlásával egyre kevésbé igaz sajnos, azonban az ár növekedésével nőtt a színvonal is, és egyre közelebb kerültünk egy igazi csúcskategóriás mobilhoz.
Ezzel egyidőben piaci rés is keletkezett egy olyan mobilnak, ami ismét olcsó, de kipipálja az összes fontos elvárást, amit a vásárlók támasztanak egy mai okostelefon felé. Így született meg a Nord, a OnePlus történetének második középkategóriás mobilja.
A csomagolás a nagyokat is kenterbe veri, ugyanis erre nagy hangsúlyt fektetett a cég. Ez tipikusan egy olyan doboz, amit kitesz az ember a polcra, mert olyan szép. A telefon jellegzetes kék színe ezen is megjelenik, valamint a Nord felirat is többször feltűnik kívül. A telefonon és a szokásos papírokon túl egy kedves üdvözlőlapot és matricát is találhatunk a dobozban, valamint egy minőségi textúrált szilikon tokot. Végül pedig legalul találjuk az ikonikus piros USB-C töltőkábelt, illetve a fali adaptert, ami nem más, mint a Warp Charge 30T.
A telefon nagyon igényesen lett összerakva, teljesen átjön a prémium érzet, ez nem is kérdés. A Nord ugyanis üveg borítást kapott, elöl és hátul egyaránt, a gombjai fémből vannak, a keret viszont nagyon megtévesztő. Én meg mertem volna esküdni, hogy ez valamilyen fém, azonban nem, egy szépen felcsiszolt műanyagkeret tartja egyben a telefont. Ennek több tesztelő is bedőlt, és egészen addig nem derült ki a dolog, ameddig szét nem szedték a mobilt. Összességében én nagyon meg voltam elégedve ezzel a csomaggal, a textúrált némító csúszka pedig már csak hab a tortán.
Az előlapon egy 6,44 colos FullHD+ felbontású Fluid AMOLED kijelzőt találunk, itt helyezkedik el az optikai ujjlenyomat olvasó szenzor is. A legjobb viszont a 90 Hz-es képfrissítés, amit nem lehet nem észrevenni - ez az 50%-os növekedés nagyon sokat dob a felhasználói élményen. Játékok közben, vagy csak a közösségi médiát görgetve beleszerettem ebbe a kijelzőbe, és amikor visszatértem a hétköznapi 60 Hz-es mobilomra, akkor bizony elszomorodtam kicsit.
A motorháztető alatt a Qualcomm 7 nanométeres Snapdragon 765G lapkája dolgozik, amit kérhetünk akár 12 GB RAM-mal és 256 GB belső tárhellyel is - utóbbit viszont nem lehet bővíteni. Ami a teljesítményt illeti, meg voltam elégedve a mobillal, de azért nem maradéktalanul. Minden alkalmazás és játék, amit használtam tökéletesen futott rajta, még a legmagasabb felbontás mellett is. A Fortnite-ot és az Asphalt-ot töltöttem le erőpróba szempontjából, melyeknél a mobil hozta a tőle elvárt teljesítményt. Azt se felejtsük el, hogy a OnePlus telefonjain működik először a Fortnite mobilos verziója 90 Hz-en, ez pedig egy komoly mobilos gamer számára döntő fontosságú információ lehet.
A 12 GB RAM ellenére azonban voltak esetek, amikor a Nordnak néha gondolkodnia kellett kicsit, egy-egy alkalmazás megnyitásakor, akár a gyári kamera alkalmazásnál, akár egy külsős app esetében. Ez nem volt egy szörnyen zavaró pont, így is élvezettel használtam a mobilt, azonban ennyi RAM esetében azért többet vártam volna, főleg amikor arról volt szó, hogy egy olyan alkalmazást nyissak meg, ami már megvolt nyitva korábban és memóriában kellett volna maradnia az ott lévő információknak.
Az előbb felsorolt komoly specifikációk mellé nem árt egy nagy telep sem, ami ellátja energiával a mobilt. A Nord esetében 4115 mAh-es akkumulátorról beszélhetünk, amit a mellékelt 30 Wattos töltővel fél óra alatt fel tudunk tölteni 0-ról 70%-ra. Ez életmentő volt egy hosszú nap után, amikor folyamatosan használtam a mobilt, de általában egy töltéssel bőven kibírtam egy napot. A 90 Hz és a relatív nagy kijelző ellenére elég jól bírta a telefon, én 5 és 6 óra közötti kijelzőidőket hoztam ki belőle, így körülbelül minden 1,5. napon kellett csak töltenem.
Hol lett megvágva a büdzsé?
Természetesen a Nord nem egy csúcskategóriás mobil, és nem is egy flagship killer, így természetes, hogy néhány funkciót ki kellett hagynia a OnePlusnak. Így nem kapunk vezeték nélküli töltést, sztereó hangszórót, és semmilyen IP tanúsítványt sem. A hangszórónk egészen hangos; rossznak egyáltalán nem mondanám, azonban kifejezetten jónak sem. A fentiek nélkül szerencsére lehet élni, azonban én sajnálom, hogy ha már nem víz- és porálló, akkor házon belül miért nem lett megoldva a dolog. Hiszen egy ilyen tanúsítvány megszerzése nagyon sokba kerül, azonban maga a megvalósítás nem annyira borsos.
Nekem a 90 Hz után a szoftver volt a kedvencem, a telefonnál ugyanis az Android 10 alapokra támaszkodó OxygenOS-t kapjuk, ami nagyon közel áll a gyári változathoz, és rengeteg hasznos funkcióval rendelkezik. Egy nagyon letisztult kezelőfelülettel volt dolgom, ahol rengeteg Google szoftveres integrációt alkalmaztak. Az „Always on Display” -en például megjelennek az aktuális eseményeink, amit a naptár alkalmazásban adtunk meg, a fényképező alkalmazásban pedig ha hosszan rányomunk a kis ablakban megjelenő legutóbb készült fotónkra, akkor egyből meg is oszthatjuk, de emellett másra is van lehetőségünk. Ez csak pár a sok remek szoftveres funkció közül, amik igaz nem eget rengetőek, de éppen ettől lesz egyedi és felhasználóbarát a rendszer.
Két dolog volt csak, ami szúrta a szemem, az egyik a már említett Always on Display, ez ugyanis nem működik állandó jelleggel, csak akkor, ha rákoppintunk a kijelzőre, vagy ha felemeljük a telefont. Ez szerencsére az Android 11-el már meg fog változni, amellyel a OnePlus telefonok is kapnak majd egy teljes értékű AOD-t. A másik érdekesség a kamera alkalmazásban volt, ahol a képarányt nem tudtam 16:9-re állítani, ugyanis nem volt ilyen lehetőség, csak 4:3 és teljes kijelzős (20:9).Ez már egy zavaróbb probléma volt, ugyanis így vagy csak nagyon széles, vagy csak nagyon keskeny képeket tudtam készíteni, amit ha utólag levágok, akkor talán pont lemarad róla a részlet. Ezen a kettőn kívül viszont nagyon meg voltam elégedve a szoftver adta lehetőségekkel, a OneUI után szerintem az OxygenOS lett szorosan a második helyezett a listámon.
Kell nekünk ennyi kamera?
Itt a OnePlus sajnos beleesett a „több mindig jobb” csapdájába, ami bizony sokszor nem bizonyul igaznak. Magát az elgondolást értem, hogy egy kevésbé hozzáértő személy számára jobban imponál egy 4 kamerás mobil, mint egy 3 kamerás, viszont a kettő közti árkülönbözetet lehetett volna valami hasznosabbra is költeni.
Nézzük a felhozatalt: kapunk egy 48MP-es főszenzort optikai képstabilizátorral, és f/1,75-ös rekeszértékkel. A második, ultraszéles látószögű szenzorunk 8 MP felbontású f/2,25-ös rekeszértékkel, és 119°-os szögben képes képeket készíteni. A lista pedig itt kezd kicsit gyengülni, ugyanis érkezik egy 5 MP-es mélységérzékelő szenzor, valamint egy 2MP felbontású f/2,4 rekeszértékű makró kamera.
Elöl nagyon pozitívat csalódtam a kamerákban, igen, kamerákban, ugyanis itt kettővel van dolgunk. A fő szenzor itt egy 32MP-es f/2,45-ös SONY, míg a második egy 8MP felbontású ultraszéles látószögű kamera 105°-os látószöggel és f/2,45-ös rekeszértékkel.
A hátlapon teljesen meg voltam elégedve a fő szenzorral, nagyon szép éles képeket készített, különösen 48MP-es módban. Részletgazdag volt és a színek is a helyükön voltak. Az éjszakai módtól hátast azért nem dobtam, de a kötelezőt hozta. Az ultraszéles kamera szintén nagyon jó volt, bár itt már nem voltak annyira részletesek a képeink - ezt főleg akkor lehetett észrevenni, ha utólag belenagyított az ember. Volt egy 2X-es zoom opció is, amit én bátran használtam, és tudom is ajánlani, de ne felejtsük el, hogy ez nem optikai, hanem digitális, így a kép minősége romlik majd, de nem drasztikusan. Mindenesetre ez szerintem egy kicsit félrevezető lehet, olyanok számára, akik nem tudják, hogy a mobilnak nincsen telefotó kamerája.
A makró kameránk egyáltalán nem jó semmire. Többször is próbálkoztam vele, de a végeredmény mindig az lett, hogy inkább váltottam a fő szenzorra, ugyanis az a 2MP nem volt sok mindenre elég. Egy hét alatt 1 vagy maximum 2 értékelhető képet tudtam vele készíteni, de azt se raktam volna ki sehova. Ezt a pénzt tényleg jó lett volna valami másra fordítani, hiszen egy ilyen szenzort eleve nem használ sokszor az ember – főleg, ha nem jó.
Az előlapon, mint már mondtam, nagyon örültem a második kamerának. Ezzel ugyanis tényleg sokkal több minden belefért a képbe, és a minőség sem romlott annyira, hogy azt mondanám, hogy nem érné meg ezt használni. A fő szenzor pedig nagyon szép részletgazdag fotókat produkált, legfőképpen ezt használtam, de ha úgy adódott, akkor váltottam széles vászonra.
A OnePlus szépen betöltötte a saját maga által alkotott űrt, a Nord pedig egy olyan középmezőnybeli mobil lett, amit nyugodt szívvel mernék bárkinek ajánlani ebben az árkategóriában. Minden egyes fontos pontban jól teljesít, és ugyan a 90Hz-es kijelzőn kívül nem rendelkezik semmilyen nagyobb extrával, azonban amit tud, azt nagyon jól tudja. A jövőben a cég egyébként több ilyen, pénztárcabarát mobilt is piacra dob majd, ahol bizonyos dolgokról le kell majd mondanunk, de a végén biztosan jól fogunk járni. A OnePlus Nord Magyarországon 160 000 Ft-tól elérhető.
