- Két nemzet sorsa fonódik össze egy történetben.
A Spearhead Games nevét 2016-os játékukról, az általunk is tesztelt Stories – The Path of Destiniesről ismerhetitek. Szerepjátékos elemeket is tartalmazó fantasy kaland volt, mely egy élettel teli, tündérmese-szerű univerzumban játszódott, lebegő szigetek, fenséges léghajók, és színpompás mágia közepette.
A két évvel később elkészült Omensight ugyanebbe a világba visz minket. A történet szerint a Hírnök szerepét betöltve nem csak egy gyilkosság rejtélyét kell megfejtenünk: a papnő halála lesz a kulcsa annak, hogy megakadályozzuk a világvégét. Ehhez csupán egyetlen napot kapunk, és ha nem találjuk meg a gyilkost, és nem jövünk rá tettének okára, a katasztrófa ismét megtörténik majd. Egy boszorkány szerencsére képes minket újra és újra visszautaztatni az időben, így miközben a többi szereplőnek fogalma sincs arról, hogy sokadjára élik át a végzetes napot, mi egyre többet tudunk meg, egyre nagyobb darab lesz kész a kirakósból. Nézzük meg részletesebben is!
Urralia világa két nemzet között oszlik meg: a madár-uralkodó Indrik által vezetett, kutyákat és macskákat tömörítő Pygarian Empire, és a lázadó, rágcsálóknak és medvéknek otthont adó, Ratika irányítása alatt álló Rodentia háborúban áll egymással. Hosszú évek küzdelmei után, melyek legutóbbi áldozata az egyébként halhatatlan, és felettébb gyanús körülmények között elhalálozott papnő, Vera volt, a frakciók a végső ütközetre készülnek, hogy eldöntsék, kié lesz a győzelem. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek: mivel Vera lelke már nincs jelen, Voden, a pusztítás ősi istene kiszabadul, és minden életet megsemmisít. Minő szerencse, hogy épp időben tűnünk fel a porondon…
Egy urraliai legenda szerint ha a világot halálos veszélyek fenyegetik, mindig megjelenik a Hírnök, egy titokzatos harcos, aki képes arra, hogy elhárítsa a problémákat. Mi leszünk ez a Hírnök: rá kell jönnünk, hogyan lehet megállítani Vodent.
A küldetésben lesz egy segítőtársunk, a már említett öreg boszorkány, akik képes arra, hogy mindig visszaküldjön minket az utolsó nap reggelére, mielőtt a pusztító isten megjelenne. A boszi időtlen dimenziójában megtudjuk, hogy a kulcskérdés az, miért nem tért vissza Urraliara Vera lelke.
Az urraliai háborúk négy jelentős személyisége kísérhet majd minket az úton: Rodentia vezetője, Ratika, illetve az ő medve-szövetségese, Ludomir, valamint maga az uralkodó, Indrik, és Draga, az ő macska-tábornoka. Ennek megfelelően a történetben hol a birodalom, hol a lázadók oldalán állunk, és hamar kiderül, hogy itt nem a jó és a rossz klasszikus harcáról van szó, hanem mindkét frakciónak megvannak a maga jó okai, hogy miért hiszik igaznak a saját álláspontjukat. Ez az állandó nézőpont-váltogatás adja az Omensight sztorijának mélységét. Akármelyik oldalon vagyunk is éppen, mindig rengeteg ismeretet szerzünk a karakterekről, a nemzetekről, így meglehetősen érdekes élmény azokkal harcolni, akiket előző nap még védelmeztünk.
Minden nap végén kapunk egy összefoglalót arról, hogy milyen infókat tudtunk összegyűjteni Vera sorsáról. Ezeket a következő napon fel tudjuk használni ahhoz, hogy másfajta döntéseket hozzunk, és így még több részlet legyen elérhető. Ha elegendő nyomot megszereztünk már, eljön a víziók ideje: látomásaink lesznek arról, mi történt valójában. Itt lép be a Hírnök különleges képessége is, hiszen négy lehetséges társunknak megmutathatjuk ezeket a víziókat, és nem fognak kételkedni abban, hogy igazak-e, ezért az ellenfelekből hamarosan szövetségesek lesznek, és együtt néznek szembe a sötét fenyegetéssel.
Ahogy az eddigiekből is látszik, az Omensight elsősorban a történetről szól. Erre még rátehetünk egy lapáttal, ha kezdéskor a sztorimódot választjuk, és ezzel gyengébb ellenfeleket kapunk, illetve a nyomok, információk begyűjtése is automatikusan történik. Ha kicsivel több kihívásra vágynánk, további négy nehézségi fokozatot próbálhatunk ki, ezzel a harc egyre nehezebbé, a detektívesdi egyre kevésbé automatikussá válik, egészen az „igazi Hírnök” szintig, ahol semmiféle segítséget nem kapunk a nyomozásban, és a csaták is izzasztóak lesznek.
Az Omensight tipikus hack-and-slash alapokon nyugszik ezen a téren, egy kis csavarral. Ha a különleges képességeinket, vagy a blokkolást a megfelelő pillanatban használjuk, rövid ideig lelassíthatjuk az idő folyását, ami nagy előnyt adhat a harcban.
A begyűjtött tapasztalati pontokból új skilleket vásárolhatunk, a megszerzett borostyánokat pedig életerőnk növelésére, erősebb támadásokra, vagy társaink fejlesztésére költhetjük. Lesz még valami, amit össze kell szedegetnünk, mégpedig az emlékek. Ezek rövid kis szövegek, amiket bármikor elolvasgathatunk, hogy megismerjük a karakterek és Urralia múltját.
Nagyon tetszett az Omensight Unreal 4-es motorral hajtott látványvilága. Kicsit rajzfilmes, semmi forradalmi nincs benne, de nagyon jól összerakták, hozza a hangulatot, a fényhatások, effektek segítségével igazán szép képeket produkál a monitoron. A hangok belesimulnak ebbe, kicsit misztikusak, a helyükön vannak, a szinkronra sem lehet sok panasz.
Az irányítás elsősorban kontrollerekre lett tervezve, de az egér-billentyűzet kombóval sem volt vele gondom. Kis gyakorlással minden kézre áll, bár az ugrásoknál olykor megtréfál minket a kamera, nálam többször előfordult, hogy a mélybe zuhantam, mert rövidre mértem a távolságot.
Az Omensight egyértelműen azoknak szól, akik szeretik a történetre kihegyezett játékokat.
Ugyanannak a napnak többszöri átélése és mindig új szemszögből történő megismerése során a karakterekről, a háborúról, és a világról is egyre többet tudunk meg, a nyomozósdi roppant szórakoztató. Bár a pályák talán kicsit túl ismerőssé válnak egy idő után, mindig motivál minket az, hogy kiderítsük, mi történt valójában. Ha kizárólag a masszív csatákért és változatos ellenféltípusokért vagyunk oda, akkor valószínűleg nem a mi játékunk lesz, de egyébként mindenképpen kipróbálásra érdemesnek tartom.
