Az immár ezermilliárd dolláros piaci kapitalizációval büszkélkedő Nvidia az éppen zajló Computex 2023 alkalmával mutatta be legújabb technológiáját, ami a gamereket célozza, ez pedig nem más, mint az Ultra Low Motion Blur második generációs verziója, az ULMB 2. A G-Sync technológiához kapcsolódó eljárás csak és kizárólag a G-Sync monitorokkal működik, viszont nem feltétlenül lesz szükség új modellre, amennyiben már rendelkezünk 1440p-s felbontású, 360 Hz-es maximális képfrissítési rátával dolgozó gamer monitorral, ugyanis néhány modell esetében egy egyszerű firmware frissítés keretén belül aktiválhatjuk az ULMB 2 támogatást és rögtön élvezhetjük is az általa kínált előnyöket.

2015 – Megjelenik az ULMB első generációs verziója

Mielőtt megnéznénk, milyen területeken is hoz újításokat az ULMB 2, érdemes dióhéjban áttekinteni, mi is az az Ultra Low Motioun Blur, és miért is érdemes használni. Az ULMB technológia első generációs verziója még 2015 folyamán jelent meg, természetesen a G-Sync támogatással ellátott monitorok fedélzetén, amikor még eléggé lassúak voltak a kijelző panelek a mai megoldásokhoz képest, már ami a GtG válaszidőt illeti. A gyors mozgások emiatt sokszor szellemképesek és elmosottak voltak, amin az Nvidia az ULMB technológiával próbált segíteni. Ez lényegében a háttérvilágítás villogtatásával próbálta elérni, hogy a gyorsan mozgó objektumok jobb minőségben jelenjenek meg a gamerek szemei előtt.

Az eredeti ULMB technológia esetében a háttérvilágítás az idő 75%-ában ki volt kapcsolva, csak a maradék 25%-nyi időben világított, mindezt persze gyorsan villódzva tette. A viszonylag hosszú időn át kikapcsolt háttérvilágítás miatt a panel fényerőssége csökkent, ami eléggé szembetűnő volt. Az ULMB megjelenésének idején a lassú GtG válaszidők miatt többet kellett várni arra, hogy az egyes pixelek esetében a teljes színváltás folyamata megtörténjen, csak ekkor kapcsolta be a háttérvilágítást a rendszer annak érdekében, hogy elkerülje a szellemképesedést és az elmosódást a gyorsan mozgó objektumoknál. Az akkori pixelek lassabb állapot-váltása miatt szükség volt egy másik trükkre is: csökkenteni kellett a maximális képfrissítési rátát az ULMB használatakor, hogy a pixeleknek több idejük legyen a váltásra.

Noha a technológia ígéretesnek és ütőképesnek tűnt, a fentebb említett hátrányok miatt a kompetitív játékosok igyekeztek kikapcsolni, helyette inkább maximális képfrissítési rátát és maximális fényerősséget használtak, ugyanis ez jobban megfelelt a céljaiknak.

2023 – Hosszas fejlesztőmunka eredményeként debütálhat az ULMB 2

Az Ultra Low Motion Blur második generációs verziója szintén csak  és kizárólag az Nvidia G-Sync támogatással ellátott monitorok kiváltsága lesz, és itt a konkrét G-Sync monitorokra kell gondolni, amelyek megfelelő hardverrel felszerelve érkeznek, a G-Sync Compatible példányok nem tartoznak ebbe a körbe, azok ugyanis „csak” a VESA Adaptive-Sync technológiáját használják (FreeSync). Hála annak a ténynek, hogy 2015 óta nagyon sokat fejlődtek a kijelzők, lényegében sokkal gyorsabbak lettek, most már lehetőség van arra, hogy az ULMB 2 a teljes képfrissítési-ráta tartományban működhessen. Az Nvidia saját fő partnerét, az AUO-t emeli ki példaként, már ami a panelek gyorsulását illeti, de egyéb vállalatok sem ültek tétlenül a babérjaikon, azaz egyéb vállalatok is kínálnak szélsebes paneleket, de ezt csak a korrektség kedvéért említettük. Az Nvidia szerint az ULMB 2 használata mellett az effektív mozgás tisztaság az 1000 Hz feletti képfrissítési rátára jellemző mértéket ölt.

Egy 360 Hz-es monitor esetében az Nvidia szakemberei szerint olyan tisztaság érhető el a gyorsan mozgó objektumok esetében – már ami a megjelenést illeti –, mint ha egy 1440 Hz-es panelen néznénk az akciót, ami azért eléggé impresszíven hangzik. Hogy a technológia tényleg ennyire ütőképes-e? Ezt majd az első független tesztek dönthetik el.

Az biztos, hogy a gyártó készített egy érdekes összehasonlítást, amelynek keretén belül egy 120 Hz-es panellel felszerelt monitort vérteztek fel ULMB 2 támogatással, majd ennek képét egy 480 Hz-es monitoréhoz hasonlították. Az effektív mozgás-tisztaságot egyébként az alábbi módszerrel számították ki:

Ez a 120 Hz-es monitornál az alábbiak szerint nézett ki:

A tesztek eléggé meggyőző képet festenek az ULMB 2 hatékonyságáról, de igazából ez is volt a cél. A 120 Hz-es panel a látottak alapján egyértelműen jobb képet mutatott a gyorsan mozgó objektumról, mint 480 Hz-es társa, ez pedig az ULMB 2 technológia jótékony hatásainak köszönhető.

Az ULMB 2 működése dióhéjban

Az LCD panelek esetében a folyadékkristályok szabályozzák, éppen milyen szín jelenhet meg a kijelzőn, magukat a pixeleket pedig a háttérvilágítás tölti meg fénnyel. Minden egyes esetben, amikor új képkocka készül, a pixeleknek új színértéket kell felvenniük minden olyan helyen, ahol változott az állapot az előző képkockánál látotthoz képest. A „színváltáshoz” a pixelnek időre van szüksége, ezt a váltást pedig láthatjuk, ha a háttérvilágítás folyamatosan be van kapcsolva. Ezzel egy időben a kép az átváltás előtt és után is megmarad valamilyen szinten, ami az emberi szem számára úgy tűnik, mint ha a két képkocka összemosódna.

Az ULMB 2 esetében a háttérvilágítást csak akkor kapcsolják be, amikor a pixel átállása végbe is ment, azaz már a megfelelő színértéket mutatja, ezzel a pixel állapotváltásának folyamatát „elrejtik”’ a kíváncsi szemek elől, így csak akkor látszik ismét a képpont, ha már megfelelően jelenik meg. Ez így összességében jól hangzik és egyszerűnek tűnik, ám van a dologban egy kis nehézség, hiszen a képkockákat felülről lefelé haladva jeleníti meg a monitor, soronként. A háttérvilágítás jellemzően az összes pixelt egyszerre mutatja meg, nem soronként, ahogy az átváltás történik, így a kijelző egyes részein mindig két kép jelenik meg egyszerre. Az Nvidia mérnökei erre azt találták ki, hogy a G-Sync funkción keresztül vezérlik a válaszidőt attól függően, hol tart éppen a vertikális szkennelés, ennek megfelelően a háttérvilágítás a megfelelő szinten és a megfelelő időben villan egyet. Ez lényegében a Vertical Dependent Overdrive technológia, amit a lenti videó kiválóan elmagyaráz a gyakorlatban is.

Ahhoz, hogy az ULMB 2 technológiát használhassák az egyes monitorok, az Nvidia meghatározott néhány követelményt, amelyeknek mindenképpen teljesülniük kell. Egyrészt az effektív mozgás-tisztaságnak 1000 Hz felett kell lennie, ami lényegében azt jelentheti a fenti számítás alapján a 250 Hz feletti képfrissítési rátával kell rendelkeznie a panelnek, ha a 0,25-ös kitöltési időből indulunk ki. A monitornak legalább 250 nit fényerősséget kell tudnia és minimálisnak kell lennie az áthallásnak (crosstalk), vagy a dupla képek mennyiségének. A rendszernek képesnek kell lennie arra is, hogy a monitor teljes képfrissítési rátáját támogassa az ULMB 2 kapcsán.

Jelenleg a fentieknek két monitor is megfelel, az egyik az Acer Predator XB273U F, a másik pedig az ASUS RoG Swift 360 Hz PG27AQN, amelyek mindketten 27 hüvelykes képátlójú, 360 Hz-es maximális képfrissítési rátára képes 1440p-s panellel érkeznek. Rajtuk kívül legalább két új monitor is érkezik, amelyek kiaknázhatják az ULMB 2 technológiában rejlő lehetőségeket. Az egyik egy 25 hüvelykes 1080p-s kijelzővel ellátott, 540 Hz-es maximális képfrissítési ráta elérésére képes ASUS monitor, a RoG Swift Pro PG248QP, míg a másik egy 27 hüvelykes 1440p-s megoldás, ami 360 Hz-es maximális képfrissítési rátát kínál és az AOC műhelyéből érkezik (AGON AG276QSG G-Sync). Az említett két új monitor rövidesen elérhető lesz, a másik két termékhez pedig érkezik a frissítés, amivel elérhetővé válik az ULMB 2 támogatás.