Az Intel Arrow Lake architektúrája köré épülő processzorok, amelyek az asztali szegmensben és a noteszgépek piacán egyaránt megjelennek majd, a következő év folyamán várhatóak, már amennyiben minden a terveknek megfelelően zajlik. Ezek a processzorok továbbra is csempés felépítéssel rendelkeznek majd, vagyis a nagyobb részegységek külön lapkákon foglalnak majd helyet, például az I/O komponensek, a SoC komponensek, az iGPU összetevői, illetve maguk a processzormagok is. Az új processzorok esetében az Intel a jelek szerint elég fontos változtatást eszközöl L2 Cache, azaz másodszintű gyorsítótár tekintetében, ugyanis a mostani Raptor Lake modellekhez képest a P-Core részleg már nem 2 MB-nyi, hanem 3 MB-nyi ilyen gyorsítótárat kap.
A Raptor Lake processzorok esetében a P-Core részleg a Raptor Cove architektúra köré épül és 2 MB-nyi másodszintű gyorsítótárral büszkélkedik, míg az E-Core részlek esetében a Gracemont architektúra köré épülő processzormagok várják a feladatot, „ők” magonként 512 KB-nyi L2 Cache-hez férnek hozzá. A Raptor Lake, illetve a rövidesen megjelenő Raptor Lake Refresh modellek esetében maximum 32 MB-nyi L2 Cache áll rendelkezésre, modelltől függően, míg az L3 Cache kapacitás 36 MB. Utóbbi úgy oszlik meg, hogy egy P-Core mellé 3 MB-nyi L3 Cache kapacitás társul, míg az E-Core részlegnél egy négymagos tömbre jut 3 MB-nyi L3 Cache.
Az egyelőre nem világos, hogy az Arrow Lake modelleknél a magszám is növekedni fog-e a P-Core részleg esetében. Amennyiben abból indulunk ki, hogy továbbra is maximum nyolc ilyen magot foghat munkára az új fejlesztés, akkor 16 MB-ról 24 MB-ra növekszik az L2 Cache kapacitása ennél a részlegnél. Az még rejtély, hogy az L3 Cache kapacitásához is hozzányúlnak-e, vagyis a 36 MB-nyi maximális kapacitás növekszik-e, de idővel ez is kiderül. Mivel az Arrow Lake már az Intel 20A gyártástechnológiájával készül, már ami a processzormagokat illeti, könnyen lehet, hogy az összes gyorsítótár kapacitását növelik, ezt ugyanis az új gyártástechnológia nagyobb tranzisztorsűrűségének köszönhetően jelentősebb lapkaméret-növekedés nélkül tudják megtenni. Az más kérdés, hogy azt csak a gyártó látja, érdemes-e ilyen lépéseket tenni, azaz teljesítmény és költség terén megéri-e a gyorsítótár-növelés.
Az L2 Cache kapacitásának növelése kifejezetten jótékonyan hat a memória-intenzív feladatokra, valamint a teljesítményre is, hiszen több adat tárolható a gyorsítótáron belül, így a találati arány is megnövekszik – vagyis nagyobb lesz az esélye annak, hogy az éppen szükséges adat már a processzorhoz közel várja, hogy felhasználják. Amennyiben az alkalmazás működéséhez szükséges adatok nagy része elfér a nagyobb L2 Cache fedélzetén, kevesebbet kell az L3 Cache, illetve a rendszermemóriához fordulni. Ideális esetben ez a helyzet segíthet az átlagos memória-elérési idő csökkentésében, valamint energiahatékonyabb működést is lehetővé tesz, ami azoknál az alkalmazásoknál lesz érezhető, amelyeknél az adatok többsége elfér a nagyobb L2 Cache-ben.
Természetesen nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak az efféle cache-növelésnek, például picivel nagyobb lesz a hozzáférési késleltetés. A hátrányok közé tartozhat, hogy a nagyobb L2 Cache fogyasztása is nagyobb, emiatt több hő keletkezik, ami a melegedésre is hatást gyakorol, valamint arányaiban nézve a korábbinál nagyobb területet foglal el az adott lapkán, illetve valamekkora extra költséget is jelent.
Érdekesség, hogy a minap a Lunar Lake processzor-családdal kapcsolatban is befutott némi friss információ, ahogy arról korábbi hírünkben beszámoltunk.
