Aktuális nagy MSI tesztünk második részében (az elsőt itt olvashatjátok) három nagy és egy kicsi headsetet próbáltunk ki. A GH60 egy gazdag felszereltségű, sztereó analóg alapmodell. Nagyobb testvére, a vele azonos külsejű, de már RGB világítással és virtuális 7.1-es hangzással is ellátott GH70, amelyhez szintén megkapjuk ugyanazokat az extrákat. A DS502 szerényebb felszereltségű, de kedvezőbb árú virtuális 7.1-es. Az MH10 pedig egy kisebb, fülbe rakható headset. Nézzük, hogyan teljesítettek! (Nagy MSI rajongók, vagy a gyengébb idegzetűek ne olvassanak tovább, legfeljebb csak némi szíverősítő elfogyasztása után).

MSI IMMERSE GH60 ANALÓG SZTEREÓ HEADSET

Az Immerse GH60 gazdag felszereltséggel lett csomagolva: kapunk hozzá használati útmutatót, elosztókábelt, egy dekoratív, sárkányos logóval díszített műbőr hordtáskát és extra fülpárnákat is.

A headset dizájnja viszonylag egyszerű, "egy méret mindenkinek" típusú fejpántokkal rendelkezik: a fix külső pántokat két keskeny fémszalag alkotja, a rugalmas felfüggesztésű, a puha bélésű, műbőr borítású belső pánt pedig fejméretünkhöz igazodik. A belső pánt felfüggesztése nyikorgós, de az csak akkor hallható, ha a kezünkbe fogva állítgatjuk, vagy épp feltesszük a fejünkre, használat közben szerencsére már nem produkálja magát. A nyikorgás vagy nem jelentkezik minden példánynál, vagy némi bejáratás után eltűnik, a GH60-nal azonos dizájnú GH70-nél például nem volt jelen. A külső fém pántok berezonálnak a köhögésre, tüsszentésre és a hangosabb beszédre is.

A nagy kerek, fület körbeölelő, műbőr borítású fülpárnákból nem sajnálták a puha szivacs tömőanyagot. Az extra készlet párnázása kicsivel vékonyabb, de hasonlóan puha. Borítása finom, fonott szövetszerű (mesh) anyag. Ez általában nem szokott a kedvencünk lenni, mert dörzsölheti a fület, de ez az anyag annyira puha, hogy ennél a fülesnél nem okozott ilyen problémát. A fülkagylók 90 fokban kihajthatóak, ebben a lapos formában a headset könnyen szállítható. Nyakba is lehet így venni, de a fülkagylók formája és viszonylag nagy mérete miatt ez nekünk nem volt annyira kényelmes.

A fülkagylók külsején találunk néhány geometrikus formájú díszítő elemet, és ott az elmaradhatatlan vörös MSI sárkány is, azaz csak a fele, mert derékban kettévágták szegényt, mivel nem fért el máshogy. A kihúzható, hajlékony mikrofont a bal fülkagyló rejti. A mikrofon nyele vékony, sima gumi borítású.

A 2 méteres kábel harisnyázott, sztereó mini jackben végződik, amely aranyozott. A kábelen kis, csíptetővel felszerelt, sárkányfejes díszítésű dobozkát találunk, amelyen hangerőszabályzó és mikrofon némító van. Könnyű, olcsó konstrukció, de teszi a dolgát. Kapunk még egy rövid elosztókábelt is, amelynek segítségével különválaszthatjuk a mikrofon és a füles hangját.

A műbőr fülpárnák párnázása vastag, a hangsugárzók emiatt kicsivel távolabb kerülnek a fülünktől, mint ahogy az ideális lenne. Amikor egy kicsivel közelebb nyomtuk a fülükhöz a fülkagylókat, teljesebb lett a hangzás. A másik fülkagylókészlettel ez nem volt probléma, a párnák ennél kevésbé vastagok, hátrányuk viszont, hogy jobban melegszenek. A kényelem sajnos a műbőr fülpárnákkal sem volt tökéletes, ezeknél a varrások, a forma és a méret olyan kombót alkottak, ami már egy órányi használat után kezdett kényelmetlenségeket okozni fülünknek. A headset passzív zajszűrése jó, a két szett közül a vastag, műbőr párnák zárják ki jobban a külső hangokat.

A GH60 hangja alapvetően a mélyeknek kedvez, a közép és magas hangok emiatt fénytelenek, tompák, ami a zenének nem tesz jót. A hangzás tere tág, ami játékoknál fontos, a nagyobb térben könnyebben tudjuk belőni, honnan jönnek. Játék közben jól kijöttek a kis részletek, lépések, az ellenfelek helyzetéről árulkodó apró zajok. Az effektek elfogadhatóan szóltak, de az összhangzásról nem mondhatjuk el, hogy lepadlóztunk volna tőle.

A mikrofon hangminőségével nem voltak problémáink, a szokásos headset teljesítményt nyújtotta. Zajszűrése nincs, a gépelés, és egyéb közelben keletkező hangok behallatszottak, és a távolabbi háttérhangokból is kaptunk egy kicsit.

Az MSI Immerse GH60 több szempontból is csalódást okozott: ebben az árkategóriában már sokkal jobb hangzású és jobban összerakott headseteket találhatunk, mint például a HyperX Cloud széria néhány tagját, sőt, az olcsóbb headsetek között is vannak olyanok, amelyek kényelmesebbek és jobb a hangminőségük is, ilyen például a Cooler Master MasterPulse MH751, melyet nemrég teszteltünk.

IMMERSE GH70 7.1-ES VIRTUÁLIS 7.1-ES RGB HEADSET

A headset külseje, kialakítása és felszereltsége majdnem teljesen megegyezik a GH60-éval, ezért itt csak a különbségekre térünk ki. A legfontosabb tudásbeli különbség, hogy ez a headset Virtuális 7.1-est is tud a hozzá adott külső egység segítségével, illetve hogy effektezhető RGB világítással szerelték fel.

A GH70 230 centi hosszú, a szokásosnál vastagabb harisnyázott kábellel lett felszerelve, aranyozott USB csatlakozóval. Az irányításért és a 7.1-es hangzásért felelős dobozka nem ruhára csíptethető, hanem asztalra kell leraknunk. Van rajta egy nagy méretű hangerőszabályzó tekerő, és két kapcsoló, az egyikkel a virtuális 7.1-est kapcsolhatjuk be, a másikkal a mikrofont némíthatjuk le. A gombok lenyomott állapotban közepén pirosan világítanak.

A doboznak négy kis kerek gumi lába van, hogy ne csúszkáljon az asztalon, a tesztpéldány valóban nem csúszkált, viszont kissé billegett. A dobozka dizájnja sem tökéletes, ugyanis ha úgy szeretnénk lerakni, hogy a gépbe menő kábel tőlünk elfele menjen, a hadesetbe menő pedig felénk jöjjön, akkor fordítva kell lerakjuk az asztalra. Ebben az esetben a feliratok és a sárkány is fejjel lefelé lesznek. Ha nem fejjel lefele rakjuk le, akkor a kábelek elhelyezkedése kissé kaotikussá válhat.

A kábelen kívül külsőre egyetlen különbség vehető észre a GH60-hoz képest: a külső fém fejpánt nem ezüst színű, hanem fekete. Bekapcsolva látható a másik lényeges különbség is, az RGB világítás. A (fél)sárkányos logó és a fülkagyló külső része világít.

A világítás beállításához két külön szoftver is rendelkezésünkre áll. Az egyik az MSI Gaming Center, amelyben minden más beállítás is megtalálható. A másik a Mystic Light, melyet akkor célszerű használni, ha több RGB MSI perifériánk is van, melyeknek fényeit szeretnénk egymással összehangolni. Ez utóbbi hátránya, hogy kizárólag csak a világítás állítható benne. Jó lenne, ha az MSI végre integrálná ezt a két szoftvert egyetlen központi nagy appá, amelyben minden megtalálható, mert ez a megoldás így nem az igazi.

A világítás lehet statikus, egyszínű, ezen kívül több színváltós effekt közül is választhatunk - már amikor a szoftver épp hajlandó végrehajtani azt, amit szeretnénk. Mi leginkább kikapcsolni szerettük volna a világítást, ugyanis bekapcsolva a bal oldalon hallható, ahogy az elektronok halkan megpróbálnak átosonni a kábeleken, de baromira nem sikerül nekik. Azaz van egy kis zúgás, ami még halk zenehallgatás közben is hallható. Ennek az az oka, hogy a világítás elektronikája nincs rendesen leárnyékolva. A zúgás a bal fülkagylón kívülről még jobban hallható, a kiválasztott szín és effekt függvényében változik a hang magassága. A piros például mélyebben szól, mint a zöld, (ezt csak azért említjük meg, mert hasznos infó lehet azoknak, akik zenélésre szeretnék használni a készüléket).

A headset hangzását ezek után természetesen kikapcsolt világításnál teszteltük, de még az is bugos volt. A Gaming Center fő oldalán lévő kapcsolóval működött a dolog, ha a világítás opciói alatt állítottuk be és megnyomtuk a Save gombot, visszakapcsolt.

A hangzás nem annyira lapos, mint a GH60 esetében, a kis dobozka varázsol vele valamit, hogy a közép és magas tartomány kapjon egy kis fényt, de ez némiképp a basszusok rovására megy, és másik mellékhatása, hogy még kikapcsolt 7.1 mellet is minden kissé visszhangos. A készüléknek jóval több hangerőt kellett adjunk, mint általában, és kb. 95% fölött már sistergő hangot hallatott akkor is, ha nem szólt éppen semmi.

A headset a Xear szoftveres surround technológiát használja, egyes paramétereit (például a felesleges visszhangok mennyiségét) az MSI Gaming Centeren keresztül beállíthatjuk, de ami a legfontosabb lenne egy virtuális surroundnál, az hiányzik, nem tudjuk ugyanis saját fülünkhöz állítani. Kalibrálás nélkül a virtuális surround eddigi tapasztalataink alapján sajnos nem sokat ér.

A headset azért nem teljesen használhatatlan, filmnézés közben hozza azt az élményt, mintha a gépházból moziznánk. Engem ez nosztalgikus élményekkel töltött el, mert mozik gépházában nőttem fel, de másnak, aki ennyit kiad egy ilyen headsetért valószínűleg más lesz róla a véleménye.

Játékok közben a surround visszhangosabbá tett mindent, szabad térben úgy kopogtak a lépteink, mintha zárt csarnokban jártunk volna, a lövések, robbanások hanga pedig messze nem szólt olyan ütősen, ahogyan kellett volna. Az pedig, hogy pontosan be tudtuk lőni a körülöttünk lévő hangforrások helyzetét, inkább a tágas hangtérnek volt köszönhető. Kipróbáltuk a választható Xear effekteket is, ezek közül a Maximum Surround már nem volt ilyen visszhangos, és sokkal jobban, természetesebben szólt, egészen addig, amíg a Gaming Center szoftver állítgatás közben feldobta a talpát és magával rántotta a headsetet is, ami elnémult. A szoftvert Win10 és Win7 alatt is kipróbáltuk, és hasonlóan megbízhatatlanul működött ezzel a headsettel mindkét op rendszer alatt. Játék közben előbb-utóbb várható volt az összeomlás, de ha nem futtattunk játékot, akkor sem viselkedett jól, nem hajtott végre mindent, amit akartunk tőle. Az EQ működött ugyan, de nem volt benne köszönet, a legtöbb beállítással változatosan torzultak a hangok, leginkább a mély- és a középtartomány.

A mikrofon hangminősége megegyezik a GH60-éval, tisztán, érthetően viszi át az emberi hangokat és megfelel a kategóriájában elvártaknak, de zajszűrése ugyanúgy nincs, és átviszi a közeli és távolabbi zajokat is.

Az Immerse GH70, ha lehet, még nagyobb csalódás volt, mint a GH60. Sok kis dizájnbeli hibát halmoz fel, melyek külön-külön talán kevésbé, de együtt már eléggé zavaróak. Kényelem terén nem jeleskedik, a hangzását nem találtuk igazán élvezhetőnek, a világítása zúg. Ezek a hibák egy 35K+ árú headsetnél megengedhetetlenek (a zúgás az olcsóbb kategóriában sem elfogadott). Ha mindezt nem tetézné még a szoftver instabilitása is, már akkor is elég indokunk lenne rá, hogy messziről elkerüljük ezt a headsetet. Helyette az általunk tesztelt 7.1-esek közül a Cooler Master Masterpulse MH752-t tudjuk ajánlani, ami kényelmes, kitűnő a hangzása, ráadásul több mint 10K-val olcsóbb (igaz nincs rajta zenélő-zúgó-búgó világítás), de következő tesztalanyunk, a DS502 is jó választás lehet.
 

DS502 7.1 VIRTUÁLIS SURROUND HEADSET, FÜLMASSZÁS FUNKCIÓVAL

Az előző két headset után nem sok jót vártunk az MSI kicsivel olcsóbb kategóriás 7.1-esétől, a DS502-től, bár az adott okot némi reményre, hogy ennél a készüléknél a virtuális surround szoftveresen kalibrálható.

A DS502 külsőre masszívabb, mint az előző két drágább headset, dizájnban és a felhasznált anyagok minőségében is felülmúlja azokat. A fejpánt itt is "egy méret mindenkinek" rendszerű. A külső pánt két műanyag borítású drótból áll, a belső puha műbőr borítású, belül szivaccsal párnázott vékony karton, vagy műanyag lap. A belső pánt, amely ezúttal nem nyikorgós, rugalmas felfüggesztést kapott.

A fület körbeölelő (curkumaurális) fülkagylók kerek formájúak. A dizájn mutatós és modern: a fülkagyló díszítését kívül több szegmensre osztották, melyek sűrű, rácsos fém borítást kaptak. A középső szegmens kerek, ide kerül a vörösen világító sárkányos MSI logó (azaz itt is csak a fele, mert az egész sárkány már nem fért ide).

A fülkagylókat nagy, csavarra emlékeztető gombbal rögzítették a fejpánthoz, a fülkagylók ennek tengelyén kis mértékben jobbra-balra forgathatóak. A műbőr borítású fülpárnák puhán párnázottak, a varrást úgy helyezték el, hogy ne zavarja a fülünket. A hangsugárzók feletti rész puha szivacs borítást kapott. A műanyag részek mindenütt finom, selymes tapintásúak, emiatt is jó kézbe venni a headsetet. A dizájn nekünk bejött, egyetlen dolgon változtatnánk csak: a fejpánt külső, két drótból álló részén, ami a műanyag borítás ellenére is időnként berezonál.

A lehajtható mikrofon műanyag borítást kapott, és csak kis mértékben hajlítható. Végén és oldalán vörös világítás jelzi, ha bekapcsolt állapotban van. A le- illetve felhajtás nem kapcsolja be és ki automatikusan, ezt a részt a vezérlőegységen lévő gombbal intézhetjük.

A kábelen lévő dobozon óriási, kerek hangerőszabályzó gombot találunk, amely nem a megszokott logika szerint működik, a hangerőt ugyanis az óramutató járásával ellentétes irányba tekerve növelhetjük. De legalább ezen is van félbevágott sárkány. Találunk rajta még egy mikrofon némító gombot, és egy basszus kiemelőt is. Ha ezt bekapcsoljuk, hangos zene mellett is jól hallható hang adja tudtunkra, hogy bekapcsoltuk (kikapcsolásnál egy hasonló, de halkabb hang hallható). Ez a megoldást elnyerte tetszésünket, mindig tudtuk, hányadán állunk. Persze nem volt nehéz észrevenni a bekapcsolt boostot, ilyenkor a hangsugárzókat jobban berengeti a füles (ha nincs a fejünkön, kézbe véve időnként érezhető, hogy a fülkagyló külső része is rezonál).

A kábelen lévő dobozka 80 centire került a headsettől, így lelógatva majdnem leér a földig, tehát nem tudjuk elérni egyszerűen, pedig a formája úgy lett kialakítva, hogy pont kényelmesen kézbe lehessen fogni. Csíptető nincs rajta, ahhoz amúgy is túl nagy lenne. Ha egyszer körbetekerjük a kábelt a nyakunkon, akkor pont jó lesz a távolság, de ezt nem ajánljuk senkinek. A lehetőségek közül egyedül az asztalra lerakás marad, de a dobozkának nincsen semmilyen tapadó felülete, tömege pedig nem elég ahhoz, hogy stabilan az asztalon maradjon, ezért elkerülhetetlen, hogy a kábel súlya, vagy fejünk mozgatása előbb-utóbb zuhanó pályára állítsa. Jól tudjuk, hogy a WD40 és a szigszalag minden problémát megold, ez esetben az utóbbit ajánljuk (esetleg a gyúrható ragasztó is szóba jöhet, az még esztétikus is, mert nem látszik).

A készülékhez jár egy CD is a meghajtókkal és szoftverekkel (WinXP, Win7, Win8, Win10). A Win10-es részlegben lévő fájlok között is 2015-ös volt a legfrissebb, ezért elzarándokoltunk a hivatalos MSI oldalon a letöltésekhez. Ott, meglepetésünkre nem találtunk újabbakat. Ezt a headsetet 2016-ban dobta piacra az MSI, így már érthetőbb volt a dolog, ha nem is túl megnyugtató. Az MSI központi appja, a Gaming Center nem érzékelte a headsetet, ezért maradtunk  a CD-n lévő szoftvereknél. Szerencsére nem volt velük semmi baj, ellentétben az újabbakkal, megbízhatóan működtek. A DS502 is a Xear effekteket és virtuális surroundot használja. Meglepő módon a szoftverében sokkal több beállítási lehetőséget kapunk, mint az újabb verziónál, amit az előző tesztünkben szereplő drágább 7.1-es headset használ. A legfontosabb, hogy a virtuális surround kalibrálható.

Amikor először kipróbáltuk a headsetet ledöbbentünk. EQ nélkül az alap beállításokkal olyan hangja volt, mintha egy pincébe zárva hallgatnánk egy bulit, ami két emelettel feljebb zajlik, de az EQ segítségével gyorsan össze tudtunk hozni olyan hangminőséget is, ami már megegyezett a 90-es évekbeli walkman fülhallgatók által produkálttal. Az előre bállított profilok közül egyedül a Jazz volt használható, ezzel viszont már teljesen elfogadható hangokat sikerült kicsalni a készülékből, pedig a default hangzást meghallva azt hittük, menthetetlen. Tényleg nagyon rémisztő volt hallgatni, ahogy a basszusok lomha, de megállíthatatlan mocsári szörnyekként rámásznak a középtartományra, és szinte teljesen bekebelezik, miközben a magasakból hagynak egy kicsit, de árnyékuk így is rájuk vetül, és szegények kétségbeesetten cincogva várják a lassú, de biztos halált.

Szóval Jazz bekapcs az EQ-ban, és nem lehet túl nagy baj. Nem is értettük, hogy miért nem ez az alapbeállítás. Zenehallgatásnál a basszusok erőteljesen szólnak, a közép- és magas hangok is, ha nem is teljesen, de némiképp felszabadulnak az elnyomás alól, és hallhatóvá válnak a finom kis részletek is. Az összhatás sajnos nem mindig tökéletes: a mély és közép tartományokban időnként így is hallhatóak kisebb torzulások, illetve a headset külső, fém pántja az erőteljesebb hangokra berezonál, ami lehet, hogy a hajhagymáknak jót tesz, de a hangzásnak nem feltétlenül. Ez főként akkor érezhető, ha bekapcsoljuk a basszus kiemelést, aminek mélynyomó effekt szerű hatása van, és berezegteti a készüléket.

A basszus kiemelés zenehallgatáshoz nem minden esetben ideális, játék közben viszont már hasznosnak bizonyult, alapvetően jót tett a különböző effekteknek, háttérhangoknak, és nem produkált nem kívánatos rezgéseket sem. Természetesen játékonként változó, és teljesen egyéni ízlés kérdése is, érdemes kipróbálgatni, kinek mi jön be. MMO-hoz, RPG-hez és hasonló műfajokhoz úgy éreztük, nem illik annyira; a nemestündék kórusának, vagy a lágyabb kísérőzenéknek nem feltétlenül tesz jót, de a lövöldözős daraboknál feldobhatja a hangzást.

Ezen a headseten nagyon erősen érezhető, hogy kifejezetten az FPS/TPS és egyéb lövöldözős műfajokhoz alakították, nem meglepő, hogy ezekben teljesített a legjobban. A lövések, robbanások ütősen, erőteljesen szóltak, játék közben akciófilm főszereplőnek érezhettük magunkat. A virtuális 7.1-et bekapcsolva még kaotikus helyzetekben is pontosan nyomon tudtuk követni az ellenfelek mozgását, jól be lehetett határolni, honnan jönnek a lövések, harci kiáltások, és mindig észrevettük azokat a sunyi lövészeket, akik oldalba akartak kapni, vagy a hátunk mögé akartak osonni. Division 2-ben az egyik ellenfelet a táskájában cipelt Molotov koktélos üvegek összeütődésének hangja árulta el, amit a nagy csatazaj közepette is jól hallottunk. A fejünk körül röpködő drón hangjától meg szabályszerűen kirázott minket a hideg. Jól szóltak az LMG-ből leadott lövések, és gyönyörűen ki lehetett venne a földre zuhanó üres töltényhüvelyek hangját is. Amennyire megijesztett minket a tesz elején a headset zenehallgatáskor, alapbeállításokkal, annyira elkápráztatott rendes beállításokkal, bekalibrálva játék közben. 

A virtuális 7.1 ennél a headsetnél kiválóan teljesített. A szoftverben sajnos nincsenek beépített teszthangok, amik segítenék a kalibrálást, de úgy vettük észre, hogy az alap beállítások kivételesen itt elég jók. A virtuális hangsugárzókat egyesével is bárhová rakhatjuk a térben (ez az, amit teszthangok nélkül nem könnyű ellenőrizni), de együtt, csoportként is mozgathatjuk őket.

A szoftverben lehetőségünk van még pár dolgot tweakelni, és akad még néhány beállítás, ami inkább csak poén jellegű. Az Environmental Effects rész például az, amit mindig kipróbál az ember, aztán ki is kapcsol. De legalább jót lehet nevetni azon, hogy milyen bénán emulálja a szoftver a koncerttermek, fürdőszobák hangzását, vagy az alaposan beszívott emberke hallását.

A Xear Sing FX is részben a humor kategóriába tartozik, segítségével lemélyíthetjük, vagy magasabbá tehetjük a lejátszott emberi hangokat, legyen az ének, vagy beszéd. Basszistából tenort csinálhatunk, és fordítva. A Vocal Fading lehetővé teszi, hogy a beszélő, vagy énekes hangját lehalkítsuk, így jobban halljuk a zenét és a háttérhangokat. Beszédnél egész jól működik, éneknél már kevésbé. Nem egy precíziós eszköz, de egyes esetekben egész jól használható. A Xear Surround Max a bal és jobb oldali sztereo csatornák hangját teszi ki a hátsókra, ennek elvileg 7.1-es hangfalaknál lenne értelme.

A mikrofon beállítások között is találtunk néhány használhatót. Az egyik a Microphone Boost, amivel felerősíthetjük a miki hangját, ha netán gyenge lenne (nem volt vele ilyen problémánk). A másik a Xear FX, ami alá a Microphone Echo és a Magic Voice tartozik. Az előbbi visszhangot ad a mikrofonnak, szerintünk ez Discordos/TS-es/Ventrillós trollkodáson kívül nem sok mindenre jó. Az utóbbi már hasznosabb, mert spéci effekteket ad a hangunkhoz, amivel egész jól el lehet hülyéskedni. A dinófej mélyíti a hangot, a kacsa chipmunkká varázsol minket,  a férfi fej férfiasabbá teszi hangunkat, a női meg nőiesebbé, ami akkor is vicces, ha jól működik, és akkor is, amikor nem.

A mikrofon hangjával elégedettek voltunk, érthetően vitte át a hangunkat. A távolabbi hangok, beszéd, háttérzajok is behallatszottak, de csak halkan, így ez nem volt annyira zavaró, mint az előző két headsetnél, de kihangosított hangfalak mellett ezt se érdemes használni (amúgy sem túl kényelmes nyakba venni a headsetet).

A DS502 passzív zajszűrése kitűnő, nagyon jól kizárta a külső hangokat, csak a tűzszünetekben hallottuk, ha valaki éppen beszélt hozzánk. Kényelmét 2-3 órás menetekhez szabták, utána már kicsit pihentetnünk kellett a fülünket, mert a két fülkagylónak van egy kis nyomása két oldalról.

A DS502 egy olyan 24K-s headset, ami mindenben lepipálja a 35K-s GH70-et (csak épp nincs haszontalan, zúgós RGB világítása). Lövölde rajongóknak mindenképp tudjuk ajánlani, ehhez a műfajhoz kiemelkedően jó a hangja, de az EQ-t mindenképp állítsátok be, ha nem akartok szívszélhűdést kapni, ahogy mi tettük, amikor először meghallottuk alap beállításokkal a hangját.

MSI IMMERSE GH10 HEADSET MOBILOS JÁTÉKOSOKNAK

A GH10 kis méretű, fülbe rakható gamer headset, melyet főként a mobilos játékosoknak szánták, de PC-n, konzolon, vagy bármilyen más jack csatlakozóval felszerelt készüléken is működik. Dizájnja fekete és piros elemeket tartalmaz, melyek a tájékozódást is segítik, a bal oldalhoz tartozó kábel piros, míg a többi részé fekete, így könnyen, gyorsan meg tudjuk különböztetni a két oldalt. A levehető mikrofon és a kábel 3,5 mm-es mini jack csatlakozója is ebben a két színben pompáznak. A jobb oldalba csatlakozó kábelrész hosszabb, így az egyik oldalt át tudjuk passzolni egy havernak.

Felszereltség terén nem sajnáltak ki semmit a csomagból: kapunk egy elosztókábelt, összesen három készletnyi szilikon kupakot a különböző fülméretekhez, füzetecskét a használati útmutatóval, és egy kis méretű, 14 x 10 centis puha mesh anyagból készült hordtáskát is.

Maga a készülék nagyon könnyű, műanyag borítású, kézbe véve nem keltett bennünk prémium érzetet. A headset külső felét az MSI sárkányfejes logó díszíti. Oldalt kilóg belőle egy szilikon csáp, ami fülünknek támaszkodva stabilizátor szerepet tölt be. Emiatt kicsit manőverezni kellett, amikor betettük a fülünkbe, de miután sikerült elhelyezni, már teljesen észrevétlen maradt, és tényleg jól megakadályozta, hogy a füles elmozduljon. Rövid távon a készülék kényelmes, egy filmet, vagy egy sorozat pár részét még simán végig lehet hallgatni vele. A puha szilikon kupakok füldugóként cuppannak fülünkbe, stabilan megülnek, jól kizárják a külső zajokat, és kifelé sem hallatszik ki semmi.

A headsetnek majdnem sikerült rémálmaim közül kettőt is valóra váltania. Az egyik, hogy elveszítem egy tesztcucc valamilyen apró alkatrészét, a másik, hogy egy kis füles kupak benne marad a fülemben. Amikor levettem a headsetet, szerencsére rögtön feltűnt, hogy nincs rajta a kupak, és a fülemből is könnyen sikerült kiszedni, de egy rövid pillanatig lepergett előttem az életem.

A bal oldali kábelen található kis dobozkán, amely a mikrofont is rejti három gomb található, a két szélsővel előre, illetve hátra léptethetjük a zeneszámokat, a középsővel elindíthatjuk, leállíthatjuk a lejátszást, és a telefont is felvehetjük. A dobozka előtt mindössze 15 centiméternyi kábel van, ami azt jelenti, hogy kb. a szánk előtt lóg, így nem látunk rá. A nyomógombokat, melyek belesimulnak a dobozba nehéz volt tapintással megtalálni. A hangerőszabályzó gombok használat közben recsegnek, ráadásul úgy, hogy az mobilos beszélgetőpartnerünk számára is hallható (több mobillal is kipróbáltuk, és sajnos mindegyikkel ez volt a helyzet).

Az irányító dobozkán található beépített mikrofon hangja nem teljesen tiszta, de érthetően viszi át a hangokat. A headsetbe csatlakoztatható nagyobb mikrofon már egy fokkal jobb, de még mindig nem éri el a gyengébb PC gamer headsetek mikrofonjának minőségét. És hogy mondjunk róla valami jót is: könnyű, a füleshez csatlakoztatva nem húzza le a súlya. Mindkét mikrofon veszi a külső zajokat is.

A készülék vérbeli gamer cucc, hangja a mélyeknek kedvez, melyet úgy értek el, hogy ebben a kategóriában meglepően nagy 13,5 mm-es meghajtókat tettek bele. A hangok tágas teret kapnak, ami szintén jól jön játékok közben, mert a nagy térben könnyebb pozicionálni mindent. Zenehallgatásnál a legmélyebb basszusokat meglepően szépen és erőteljesen kihozta, de a basszusok felső fele és a középtartomány sajnos nem szólt mindig teljesen tisztán. A magasak között akadtak olyan részek, amik egy kicsit laposak voltak. Ahogy a legtöbb gamer fülesről, így erről is azt mondhatjuk, hogy zenehallgatáshoz nem a legideálisabb, játékokhoz és mozizáshoz viszont nagyon jó a hangja, szépen szólnak rajta az effektek, és jó az összhangzása is.

A füles hangminőségével teljesen elégedettek voltunk, a mikrofonoké elfogadható volt, de a recsegő gombokra rendesen felhúztuk a szemöldökünket. Ha minden úgy működne rajta, ahogy kell, a GH10 akkor sem lenne versenyképes 14-15K-s árával. A TESORO Tuned In-Ear Pro például sokkal jobb konstrukció, és 10-11K körül kapható, de ugyanazt mondhatjuk el a Cooler Master MH703-ról is, aminek szintén 10-11K körül mozog az ára. Mindkettőnek kiemelkedően jó a hangzása a kis mobilos gamer fülesek között, és hibátlanul működnek, ezért inkább őket ajánlanánk.

VÉGSZÓ

Az első két headsettel, az Immerse GH60-al és GH70-el csalódást okozott nekünk az MSI: olcsó kínai darabokat márkázott újra, és próbál irreális áron elmarketingelni. A GH70 színek alapján különböző hangmagasságokban zúgó RGB világítása igénytelenségi különdíjat érdemelne, akárcsak bugos szoftvere, melyet mindenben leiskolázott régebbi verziója.

A harmadik headset, a basszusok barátainak készült DS502 sokkal jobb minőségű konstrukció, mint drágább társai. Hangzása zenéhez nem volt tökéletes, de amihez kitalálták (FPS és a rokon műfajok), abban kiemelkedően jól teljesített, nagyon élvezetessé tudta tenni a játékot. De ami a legfontosabb: ez végre egy olyan headset, amelyen a virtuális 7.1-nek értelme van, mert kalibrálható, és jól is működik. Ezt a headsetet mindenképp tudjuk ajánlani (és nem csak a többi tesztalanyunk minőségi mélyrepülése miatt éreztük kiemelkedően jónak).

Negyedik tesztalanyunk, a főként mobil játékosoknak készült Immerse GH10 hangzása játékokhoz és filmekhez élvezetes volt ugyan, de más téren komoly minőségi problémákba futottunk, ezért ezt a készüléket nem tudjuk ajánlani.