Hatásosnak tűnik egy kísérleti gyógymód az ebola közeli rokona, a Marburg-vírus ellen. A vérzéses lázat okozó RNS-vírus 90 százalékos halálozási arányt is képes produkálni, és egyelőre semmiféle működő kezelés nincs ellene. A most kipróbált kísérleti gyógymód azonban majmokban három nappal a fertőzés megtörténte után, tehát az első tünetek jelentkezésekor is képes volt elfojtani a betegséget.
A Marburg és az ebola a filovírusok közé tartoznak. Gyakorlatilag egy RNS-szálból és egy ezt körülvevő fehérjeburokból állnak, amely révén hozzákapcsolódnak a sejtmembránhoz, és behatolnak annak belsejébe. A sejtbe jutva átveszik az uralmat annak fehérjeszintetizáló rendszerei fölött, és saját maguk másolására használják ezeket.
A filovírusok egyik szakértője, Thomas Geisbert, a Texasi Egyetem kutatója tíz évvel ezelőtt kidolgozott egy módszert a vírus replikációjának megzavarására: úgynevezett kis interferáló RNS-eket (siRNS) juttatott be a fertőzött szervezetbe, amelyek a vírus génjeihez kötődve blokkolták azok működését. A testben a siRNS általában nagyon gyorsan lebomlik, a Tekmira nevű kanadai cég kutatói azonban olyan lipid nanorészecskéket hoztak létre, amelyek képesek a molekula megóvására, és annak sejtbe való bejutását is megkönnyítik. A texasi és a kanadai szakértők közös munkával a Marburg-vírus több különböző törzse, illetve a jelenleg tomboló ebolajárvány kórokozója ellen is hatásos siRNS-eket hoztak létre, majd megkezdték ezek tesztelését.
A korábbi kísérletek azt mutatták, hogy a kezelés révén a halálos vírusdózissal megfertőzött tengeri malacok és majmok képesek túlélni, amennyiben a fertőzést követően egy-két napon belül megkapják a siRNS-t. Ezzel azonban az a probléma, hogy a tünetek általában csak a harmadik napon jelentkeznek, és a vírus is csak ekkor mutatható ki a vérből. Némi átalakítást követően a metódus immár a harmadik napon alkalmazva is hatásosnak látszik, hiszen a kezelésben részesülő 16 állat mindegyike túlélte a Marburg-fertőzést, még az négy példány is, amely 72 órával a fertőzést követően kapta meg a hatóanyagot. A kezelésben nem részesülő állatok ezzel szemben azonos vírusdózist kapva 7−9 napon belül belehaltak a fertőzésbe.
A módszer jelenlegi formájában valószínűleg csak laborbalesetek esetén lesz alkalmazható, mivel a betegek többsége nem fordul rögtön orvoshoz, ha rosszul kezdi érezni magát, és az orvos sem feltétlenül gyanakszik rögtön Marburgra vagy ebolára. A kísérleti kezelés során a majmok hét napon keresztül napi egy dózisban, infúzió formájában kapták meg a hatóanyagot, ami azért jóval bonyolultabb megoldás, mint egy tabletta bevétele.
Ami az ebolát illeti, biztató hírnek tűnik, hogy a ZMapp nevű kísérleti szer, amelynek emberi kipróbálását a körülményekre való tekintettel engedélyezték, működni látszik. A szert hárman kapták meg, egyikük, egy spanyol szerzetes rövidesen belehalt a fertőzésbe, a két amerikai fertőzött, egy orvos és egy ápoló ugyanakkor olyan jelentős javuláson ment át, hogy a hét elején kiengedték őket a kórházból. A szert előállító cégnek azonban jelenleg nem áll rendelkezésére több a hatóanyagból, amelynek létrehozása hónapokat vehet igénybe. (A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a ZMapp hatására gyógyultak meg a betegek, egyikük például vérátömlesztést kapott egy ebola-túlélőtől is.)
Geisbert elmondása szerint a siRNS-hatóanyagokat nem túl nehéz előállítani, hiszen a szekvencia ismeretében gyorsan legyárthatók a kívánt RNS-ek. Az eljárás azonban roppant drága, pontos számokat ugyan nem hozott nyilvánosságra a Tekmira, de Geisbert szerint egy-egy dózis ára több száz dollár lehet. Márpedig amennyiben a metódust megelőző jelleggel, vakcinaként szeretnék alkalmazni, rengeteg dózisra lesz szükség.
