MSI GT70 Dominator Pro: Száguldó erőd

Az Asus G750JZ után kezünk közé került annak legfőbb kihívója, az MSI vadonat új Dominator Pro-ja. Vajon melyik a jobb?

MSI GT70 Dominator Pro: Száguldó erőd

1. Bevezető és specifikáció

Szűk három héttel ezelőtt járt nálunk az Asus csúcskategóriás hordozható játékgépe, amit egyesek notebooknak is szoktak hívni, de közel 5 kg-os tömegével inkább maradnánk a hordozható masina megnevezésnél. Bár a touchpadja a korábbi generációkkal ellentétben nem volt valami fényes és a TN technológiára épülő LCD kijelzőt se tudtuk hova tenni, a gépbe nem lehetett belekötni - brutális sebességre képes, legyen szó adattárolásról, számítási vagy 3D-s teljesítményről. Ennek megfelelően a 420 ezer forintos árat sem tartottuk túlzónak érte, viszont a koronáért nem mással kell megküzdenie, mint mostani tesztünk főszereplőjével, az MSI GT70 2PE Dominator Pro-val. Első ránézésre egyszerű menetnek ígérkezik a sztori, ám a helyzet nem ennyire egyértelmű.

A Microstar, ismertebb nevén MSI hazánkban már régóta csak és kizárólag játékos kedvű felhasználóknak szánt notebookjait árulja, amelynek vélhetően az volt az oka, hogy a konzumer szegmensben túlságosan erős volt a konkurencia a korábbi években és az eladások nem úgy alakultak, ahogy azt a vezetőség szerette volna - a mi kezeink között is átment jó pár MSI noteszgép és a Winden kívül (emlékszik még erre valaki egyáltalán? Hello, 2008, hello netbookok! - a szerk.) úgy igazán egyik készülék sem nőtt a szívünkhöz, rendszerint mind az ajánlott, mind az ár/érték bajnok plecsniket nélkülözték.

A gamer vonal ugyanakkor egészen más volt, ott mindig is volt keresnivalója a gyártónak, bár az első találkozásunk (GX700, 2007) során szó szerint meleg pillanatokat éltünk át anno. Az azóta eltelt hét (úristen, hét!) év alatt viszont az MSI úgy tűnt, igyekszik tanulni a hibákból és két évvel később a GT627X személyében már egy valóban megfontolandó terméket tett le az asztalra - más kérdés, hogy azt az azokban az években szinte az összes MSI készülékre jellemző pocsék billentyűzettel dobta piacra.

A mondás úgy tartja, hogy aki mindig a múltba réved és a jövőn aggódik, elfelejt a jelenben élni, úgyhogy koncentráljunk most már 2014-re és a GT70 2PE Dominator Pro-ra, amely annyira kemény árcédulával támadta be a magyar piacot, hogy vagy nagyon tudhat valamit vagy - és erre inkább nem is merünk gondolni - az MSI-nél sokat pókereztek és tökélyre fejlesztették a blöffölés névre hallgató skillt.

A Dominator Pro ugyanis nem kevesebb, mint 450 ezer forintba kerül, ráadásul hasonlóan az Asus G750-hez operációs rendszer ehhez sem jár, így annak beszerzése ismét elvisz párezer forintot a büdzséből. A hardver kísértetiesen hasonlít az Asus csillagrombolójában látottakhoz, csak az MSI gépében nem volt egy brutális SSD rendszer. Ez viszont nem probléma, mert a boltokban kapható G750JZ-k nagy része is mellőzi ezt, és a csak merevlemezzel szerelt változatokat versenyeztetve szinte azonos áron megy a GT70 és a G750JZ, így nem mondhatjuk, hogy az ár döntő tényező lesz a választás során. Ez azért rossz hír az MSI-nek, mert a bevezetőben említett két hibán kívül a G750 gyakorlatilag egy tökéletes mobil játékgépnek tekinthető, ami azt jelenti, hogy a GT70 2PE Dominator Pro-nak szinte hibátlannak kell lennie ahhoz, hogy esélye legyen az amúgy nagy respekttel rendelkező Republic of Gamers családba tartozó G750JZ-vel szemben.

A vezeték nélküli hálózati kártya a GT70 esetében sajnos a legújabb szabványt nem támogatja, így a nagyon gyors internet kapcsolattal rendelkezők mindenképpen kompromisszumra kényszerülnek (vagy a sebesség vagy a kábel tekintetében). Szintén érdekes, hogy bár a felszereltség közel azonos, a termékek tömege között mégis 1 kg-os eltérés van, amely finoman fogalmazva sem kevés. Egyik oldalról mondhatjuk, hogy a GT70-et emiatt lényegesen könnyebb cipelni, azaz sokkal közelebb áll ahhoz, hogy notebooknak hívhassuk, másik oldalról viszont nyugtalanító a tény, hogy vajon hol spórolta meg a gyártó ezt a mennyiséget?

A 180W-os tápegység tiszteletet parancsoló, a mellékelt lemezeken mind Windows 7-hez, mind Windows 8-hoz (és 8.1-hez) találunk meghajtó programokat, ez talán egy örömteli hír, hiszen jó páran kitartanak még a régebbi, de sok szempontból szimpatikusabb rendszer mellett. Az MSI egyébként a napokban frissítette a GT70 2PE Dominator Pro termékoldalát és a korábbi “MSI recommends Windows 8” helyett már a “MSI recommends Windows” felirat díszeleg a jobb felső sarokban.

2. Hardver és hangzás

Ha valaki azt mondja nekünk hét évvel ezelőtt, hogy az MSI legújabb gamer notebookjának hűtése kifejezetten jó, valószínűleg azon kívül, hogy jól kinevetjük, elismerően hajtanánk fejet szarkazmusa előtt is. Pedig 2014-ben ez a helyzet, bármilyen meglepő is. Normál használat mellett nem csak, hogy hangja is alig van a GT70-nek, de a hőmérsékleti értékek is egészen barátságosak (értsd: 50 fok körüliek). Ha az utolsó tranzisztort is munkára fogjuk, a helyzet merőben megváltozik, viszont az eredmény továbbra is elismerésre méltó, főleg, ha ismerjük a gyártó termékvonalának történetét. Az alsó burkolat érezhetően átmelegszik ilyenkor, de forrónak nem mondanánk, a billentyűzet is éppen, hogy melegebb a langyosnál, tehát abszolút használható marad. Ahol vigyáznunk kell, az a baloldali szellőzőnyílás, ugyanis ott aztán minden áramlik kifele, csak hideg levegő nem. Szerencsére hátul is helyet kapott egy nyílás, így az némileg tehermentesíti az oldalsót.

Az MSI büszkén hirdeti a termék adatlapján, és a billentyűzet alatti óriás matricán, hogy a készülékben szolgál többek között egy Cooler Boost 2 technológia is. A megoldás lényege, hogy a videokártya és a processzor két közös hőcsövön is osztozik, melyek mindkét oldalán egy-egy hűtőborda kapott helyet. Ezeket a hűtőbordákat egyformán hűti a közöttük elhelyezett - egyetlen - ventilátor. Ezzel általában nem csak alacsonyabb zajszint, de alacsonyabb hőmérséklet is elérhető - a gyártó szerint. Az tény, hogy a 90 fok körüli maximum egyáltalán nem számít rossznak mind a processzor, mind a videokártya esetében - főleg utóbbinál dicséretes a produkció. A billentyűzet felett helyet kapott egy dedikált érintőgomb is, mellyel a hűtőrendszerben található ventilátor működését tudjuk állítani automatikus és - vélhetően - maximális teljesítmény fokozatok között. Az utóbbit senkinek nem ajánljuk, ugyanis még nyugalmi állapotban is olyan zajt csapott, amilyenre az automatikus beállítás még maximális terhelés mellett is alig-alig képes. Ha már itt tartunk, játékok alatt a nyugalmi csendből már nem sok marad, érdemes előkeríteni egy jobb fajta - elsősorban zárt vagy félig nyitott - fejhallgatót vagy felhangosítani a hangszórókat, ugyanis a készülék ilyenkor már ha nem is elviselhetetlenül, de azért hangos.

Processzor kínálatról nincs értelme beszélni, ugyanis Magyarországon vélhetően ez az egy kiszerelés kerül csak forgalomba, ráadásul sok mozgástér amúgy sincs, ha négymagos Intel egységekről van szó. A Core i7-4710MQ méltó társa a grafikus rendszernek, 2.5 GHz-es alap órajelét egészen 3.5-ig képes feltornászni, amennyiben az alkalmazások nem használják ki mind a négy mag erejét és a maximális fogyasztási korlát erre lehetőséget ad. Elképzelhető, hogy az Intel Broadwell család késő őszi érkezésével frissítik a sorozatot, de erről hivatalos információt egyelőre nem találtunk, találgatni pedig nem szeretnénk. Itt kell megemlítenünk, hogy az MSI az alaplapokhoz hasonlóan a Dominator Pro notebookba is beletette az ún. NOS (Nitrogen-Dioxide) rendszert, amely bár itt is a túlhajtással kapcsolatos, közel sem úgy működik, mint az alaplapok esetében. Abban az esetben ugyanis, ha a gép aktuális fogyasztása meghaladná a 180W-ot, a NOS (átmenetileg) több áramot biztosít mind a processzornak, mind a videokártyának, annak érdekében, hogy se a Turbo Boost (CPU), se a GPU Boost (VGA) ne kapcsoljon ki. Érdekes feature, amit kikapcsolni sem igazán lehet (legalábbis mi nem találtuk meg a módját), ha esetleg vigyázni szeretnénk a vélhetően nem túl olcsó külső tápegységre.

Valószínűleg ez az oka annak is, hogy az MSI GT70 esetében nem tapasztaltuk azt a fajta órajel ingadozást a videokártya esetében, mint az Asus G750-nél (igaz ott a Power4Gear is rásegített a dologra). Ha nem írtunk volna korábban róla, akkor itt most a GeForce GTX 880M méltatása következne, de tekintettel arra, hogy már nem számít újdonságnak, összefoglalnánk azt, amit tudni érdemes róla. Jelenleg ez a leggyorsabb mobil videokártya a piacon, teljesítménye megegyezik vagy néhol még jobb is az asztali gépekbe szánt GeForce GTX 760-nál, ami nem lebecsülendő. Grafikus magja 1536 shader egységet tartalmaz és 1 GHz körül üzemel, az esetünkben 4 GB memória pedig 256 bites buszon keresztül kommunikál vele, amely az effektív 5 GHz-es órajel mellett brutális 160 GB/mp-es sávszélességet jelent. Létezik egyébként 8 GB VRAM-mal rendelkező változat is, de annak nem sok értelmét látjuk 1920x1080-as felbontás mellett, ráadásul elképzelhető, hogy ott már lassabb chipekkel operál a gyártó és ismerve a memória árakat, jelentős drágító tényező lehet, márpedig a GT70 így sem olcsó.

Bal felső sarokban az opcionális NYÁK, amelybe a 3 darab mSATA SSD tehető (forrás: forbes.com)

Bár a GTX 880M közös pontja a két gépnek, van ugyanakkor egy olyan feature az MSI listáján, amely akár önmagában is képes választ adni annak, aki nem tud dönteni a GT70 és a G750 között. Ez a feature nem más, mint a SuperRAID 2, amely a gyakorlatban egy opcionális NYÁK-ot jelent, melyet a második 2,5”-os adattároló helyére lehet szerelni (ha ezt utólag tesszük meg, akkor ki kell nyitnunk a gép hátulját, amely garanciavesztéssel jár(hat)!). Ez a panel három(!) mSATA helyet tartalmaz, amelyekbe teljes értékű, azaz nem csökkentett magasságú(!) SSD-ket tehetünk. Ezeket aztán használhatjuk külön-külön is, így egyszerre négy adattároló kapacitása áll rendelkezésünkre vagy dönthetünk úgy, hogy RAID tömböt építünk belőlük, így kapacitásuk megharmadolódik, sebességük ugyanakkor a háromszorosára nő, így akár másodpercenként 1500 MB-tal is írhatunk rájuk, illetve olvashatunk róluk. Bár olyan variáció nem létezik, hogy egy SSD mellé két merevlemezt teszünk, ez mindenképpen egy nagyon komoly ütőkártya az MSI kezében, ez az első olyan készülék ugyanis, amelybe négy adattárolót tehetünk (3x mSATA SSD + 1 2,5” SATA HDD/SSD).

A hangrendszer bár nagyon jó, érezhetően gyengébb produkcióra képes, mint az Asus SonicMaster Pro-ja, így továbbra is azt tekintjük etalonnak a kategóriában. A csatát egyébként a mélynyomó hiányánál vesztette el az MSI, ugyanis minden másban nem csak megközelíti, de olykor felül is múlja a SonicMaster rendszert. Bár marketing szövegnek is első osztályú, de tény, hogy az audiofil körökben elismert dán Dynaudio először kooperál notebook gyártóval, hogy közreműködjön egy hordozható készülékbe kerülő hangrendszer előállításában - beleértve az áramköröket is. A maximális hangerő simán csak borzalmas, nem állítunk valótlant, ha azt mondjuk, hogy ez az egyik leghangosabban szóló notebook, amely valaha nálunk járt. A mérnökök munkáját pedig mivel ismerhetnénk el jobban, mint a ténnyel, hogy még maximális hangerőn is mindössze csekély torzítással kell csak számolnunk? Hát, ezért fáj a szívünk azért a fránya mélynyomóért…

3. Ergonómia és kinézet

Bár vékonyabb (értsd: kevésbé vastag) az Asus G750-nél, méreteivel még így is tekintélyt parancsoló a Dominator Pro.

A szálcsiszolt fémre emlékeztető, de zömében műanyagból készült fedőlap egész ellenállónak mondható a külső behatásokkal szemben, a grafit szürke szín jól áll neki és a középre helyezett termék logó is stílusos.

Alul egy hatalmas fekete műanyag takarólemezt látunk, amelyet könnyedén levehetünk jó pár csavart kitekerve - feltéve, ha nem bánjuk, ha ezzel a két éves jótállást elveszítjük (az egyik csavart jó szokás szerint ugyanis csak a felette lévő matrica eltávolításával vagy megsértésével tekerhetjük ki). Szerencsére a kilenccellás akkumulátor cserélhető és nem került a burkolat alá, így azzal szabadon garázdálkodhatunk. A zsanérok meglepően erősek, nem lennénk meglepve, ha valami erősebb anyagból készültek volna - sajnos erre vonatkozó információink nincsenek. Figyelembe véve, hogy a GT70 nem egy klasszikus rohangálós masina, amit állandó kinyitnak, majd becsuknak, egy ideig biztos, nem kell attól tartanunk, hogy a mechanika elfáradna. Jó hír, hogy fényes anyag gyakorlatilag sehova nem került, egyedül a billentyűzet felett találunk egy sávot, amely tükröződik, de ide amúgy is érintés-érzékeny gombok kerültek.

Ha már a billentyűzetnél járunk, nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, mennyire remek darab lett. Már önmagában ez az egy alkatrész az, amiért megérte megismerkedni a GT70-nel, de ez talán nem véletlen, mert a SteelSeries készítette az MSI-nek. Különlegessége több is van, ráadásul mindegyik a célközönségnek szól. Az első apró figyelmességnek tűnhet, ám jó néhány káromkodástól mentheti meg a kőkemény gamer életet élő felhasználókat, a Windows gombot ugyanis bal oldalról jobbra költöztette át a gyártó, így kizárt, hogy véletlenül rátenyereljünk egy-egy hevesebb csatározásban. Szintén legyinthetnénk a több helyen is érzékeny, ezáltal nagyobb hatásfokkal eltalálható szóközre, illetve a szélesebbre vett bal oldali Ctrl-ra, de ezek az apró változtatások a gyakorlatban mégis remekül működnek a klasszikus WASD gombokkal karöltve. Természetesen most is van mibe belekötni sajnos, igaz, ez talán nem akkora probléma. Az iránygombok ugyanis egy kupacba kerültek a körülöttük lévőkkel, így a véletlen lenyomásokat ezen a területen nem küszöbölte ki a gyártó.

Aztán ott van a szintén a steelseries szoftverével vezérelhető sokszínű háttérvilágítás, amelynél három különálló területet vezérelhetünk (értsd: három színt használhatunk maximum) és a különböző effektekkel (amelyekből öt van) megszabhatjuk azok viselkedését is, erről egy kis videót is igyekeztünk mellékelni. Négy különböző beállítást (layert) is elmenthetünk, ezek között akár gyorsgombokkal is válthatunk. A háttérfény intenzitása sajnos nem szabályozható, erre valószínűleg a hullámzós profilok miatt nincs lehetőség - kikapcsolni természetesen ki lehet.

A funkcióknak még nincs vége, ugyanis a steelseries engine szoftver különböző makrók létrehozására is lehetőséget ad, melyeket különböző alkalmazások is társíthatunk. Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy mondjuk három egymás utáni gomb lenyomását programozzuk rá egy gyorsgombra, így egy gomb lenyomásával tudunk mondjuk leguggolni, fegyvert váltani, majd azt újratölteni. Ugyanezen analógia mentén felprogramozhatunk gombokat különböző szöveges chat üzenetek küldésére is, így nem kell megállnunk, ha LOL-ozni, gg-zni vagy egyéb, lényegesen fontosabb üzeneteket szeretnénk a csapattársak, esetleg ellenfeleink tudomására hozni. Készíthetünk statisztikát is, hogy melyik gombokat nyomtuk meg a legtöbbször és azokat milyen gyorsasággal tettük. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, ráadásul a program majdnem a legmagasabb prioritással fut a háttérben annak érdekében, hogy minimalizálja a késleltetést.

Dedikált gombot is kapott az XSplit Gamecaster alkalmazás, melynek segítségével felvehetjük, kommentálhatjuk, feliratozhatjuk, majd akár fel is tölthetjük a különböző megosztó oldalakra, ahogy játszunk. Használhatjuk közben az egyébként nem túl acélos képminőségre képes HD webkamerát is PIP (kép a képben) módban.

Kedves Asus, az a rossz hírünk van, hogy az MSI nem csak rendes billentyűzetet, hanem hirtelen normális touchpadot is megtanult gyárta(t)ni - utóbbi ugyebár nem éppen a G750 erőssége. Bár az ilyen gépek tulajdonosai jellemzően egérrel használják a készülékeket, a GT70 már van annyival könnyebb a G750-nél, hogy valaki elgondolkodjon azon, hogy valahova magával viszi, így akadhat olyan helyzet, amikor a touchpad minősége számít. Márpedig a GT70-é ha nem is a legjobb, az biztos, hogy a jobbak közé sorolható. A matt felület anyagminősége korrekt, a mérete is elég nagy, az érzékenységét nem érheti kritika, egy belépő üzleti szériás notebookban is simán elmenne. A gombjai (amelyek nem integráltak - háromszoros hurrá!) is halkan, ugyanakkor pontosan járnak. A multitouch műveletek többségét ismeri, bár a játékosok többsége vélhetően azon lesz, hogy ezeket kapásból kiirtsa a rendszerből biztos, ami biztos alapon.

Csatlakozóból nagyon sokat találunk a GT70-en. Kezdjük a sort rögtön az öt (5!) darab USB-vel, melyek közül a három kék már támogatja az újabb és egyben gyorsabb 3.0-s szabványt is. Ezek közül a készülék hátuljához legközelebb lévő képes a gép kikapcsolt vagy alvó állapotában is árammal ellátni a hozzá csatlakoztatott eszközt. A másik oldalon lévő két fekete aljzat csak a régebbi 2.0-s szabványt támogatja, de mondjuk egy gamer egérnek nem is kell annál több. Folytatva a sort, ott van a négy darab arany színű jack aljzat, melyek segítségével akár 7.1-es hangrendszert is ráköthetünk a gépre, a Creative nevével fémjelzett, egyébként pedig a Realtek chipjére épülő hangkártya könnyedén elbánik a feladattal - nem véletlenül, hiszen külön fejhallgató erősíti is segíti.

A három különböző video kimenet nem véletlen, hiszen mindegyiket képes meghajtani a gép akár egy időben is, köszönhetően a Matrix Display technológiának, sőt, a készülék saját kijelzője is maradhat aktív, így összesen négy monitort is használhatunk, ha ergonómiailag meg tudjuk oldani. A notebook egyébként a HDMI 1.4, illetve a (mini) DisplayPort 1.2-es szabványokat támogatja.

A beépített kijelző 17,3”-on 1920x1080 pixelt jeleníti meg, azaz klasszikus fullHD. Színvilága TN mivoltához képest egész jó, bár egy picit hidegebb, mint amit a szemünk hosszútávon szeret - ez könnyedén korrigálható. Látószögei közül a vízszintes meglepően jó, a függőleges viszont jóindulattal is átlagos. Figyelembe véve a tűéles szöveg megjelenítést, nem lennénk meglepve, ha ugyanazzal a panellel lenne dolgunk, mint amivel az Asus G750-nél is találkoztunk. 4K és IPS opció nincs, előbbi felesleges is lenne, utóbbiért ugyanakkor nagy kár.

4. Teszteredmények

Ami a teljesítményt illeti, a G750 után nem vártunk mást, mint azt, hogy minimum azokat a számokat hozza a Dominator Pro is.

A processzor tesztek során a 100 MHz-es eltérést elég nehéz volt kimutatni, tulajdonképpen nem is érdekes, hiszen a videokártyának van inkább szüksége minden egyes MHz-re, ugyanis 1920x1080-ban is találkozhatunk olyan játékkal (főleg a régebbi címek közül), melyek CPU limitáltak.

A GT70 gyakorlatilag lemásolta a G750 produkcióját, néhol egyik volt a gyorsabb, néhol a másik, de a különbségek mindig a hibahatáron belül maradtak, így kijelenthető, hogy sebességben az MSI-féle NOS rendszer nem hoz érdembeli változást. Az asztali GTX760-hoz hasonló sebesség továbbra is döbbentes egy mobil gépben, a teljesítmény akkor lenne igazán sokkoló, ha a többi mobil versenyzőt is rátennénk a grafikonra - erre a megfelelő teszteredmények hiánya miatt nincs lehetőségünk, de talán jobb is azoknak, akik ennél olcsóbb kategóriában gondolkodnak.

Bár papíron a G750-ben és a GT70-ben lévő akkumulátor kapacitása szinte megegyezik (89 Wh vs. 87 Wh), a valóságban mégis az MSI húzta a rövidebbet, ráadásul nem is kevéssel. A minimális terhelésen végzett teszt során több, mint egy órával húzta tovább a G750, ami finoman szólva sem elhanyagolható tényező. Filmnézésnél is maradt egy laza fél órás eltérés, ráadásul maximális terhelés mellett is érthetetlen a 20 perces differencia - talán itt ütközik ki a NOS rendszer miatti megnövelt teljesítményfelvétel.

5. Értékelés

Nem fogunk győztest hirdetni. Nem fogjuk eldönteni, melyik gép a jobb, ugyanis van az a fajta különbség, amely ellehetetleníti az összehasonlítást. A teljesítményen kár rugózni, mind az Asus, mind az MSI elhozza nekünk azt, amire egy gamer 2014-ben vágyhat - már amennyiben egy hordozható gépről van szó. Ha az Alienware méregdrága gépeit nem számítjuk, a közelükben nincs semmi, pláne ennyi pénzért. A 400 ezer forint körüli vételár ugyanis távolról sem olyan túlzó, mint amennyire elsőnek tűnik. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy fogták a leggyorsabb processzort és videokártyát, sok memóriát, pár adattárolót és belehajigálták őket egy akármilyen házba. Ezek a házak ugyanis nem akármilyenek, hanem valamilyenek - óriási különbség. Túllépnek azon, amelyet az átlagos konzumer kategória képvisel, már az MSI is elismerést érdemel, hogy a GT70 2PE Dominator Pro-t olyan masszívra csinálta, amilyenre csak a lehetőségeihez mérten tudta, az Asus pedig még erre is rátett minimum egy lapáttal a G750-nél, igaz, a tömegén és a méretén ez meg is látszik.

A beviteli eszközök egyformán jók, a labda viszont az MSI-nél van és nem a jobb touchpad, hanem a billentyűzethez kapcsolódó körítés miatt. A végletekig színezhető és variálható háttérvilágítás, az apró finomságok (Windows gomb elhelyezése, széles Ctrl, stb.), a steelseries ENGINE rendszer mind-mind olyan fejlesztések és képességek, amelyeket egy vérbeli játékos valóban ki tud és vélhetően ki is fog használni.

A hangrendszer minősége mindkét gépnél bőven átlag feletti és az az igazság, hogy ezt a csatát az Asus kizárólag a mélynyomó megléte miatt tudja megnyerni, az MSI hangtisztaságban és hangerőben kivételesen felülkerekedett rajta. A dedikált fejhallgató erősítő miatt ugyanakkor mindkét gépet élmény használni fülessel is, van, ahol nem ismernek kompromisszumot a gyártók, még az MSI sem.

Mindkét készülék képes három monitor egyidejű meghajtására, és bár saját kijelzőjük TN panelre épül (és vélhetően meg is egyezik), azok között egyértelműen a jobbak közé tartozik. Az MSI a Super RAID 2 adattároló rendszerrel egyértelműen veri az Asus megoldását, az akár három SSD-ből megépíthető RAID tömbnek nincs párja, de ezzel nem biztos, hogy mindenki élne.

Üzemidőben jobbnak bizonyult a G750, de ez pont az a rész, ahol az effajta különbségek a célközönséget hidegen hagyják, ők akkor fogják akkumulátorról használni ezeket az erőműveket, ha elmegy az áram.

Nem gondoltuk volna, de az MSI tényleg képes összeszedni magát és rendes hűtőrendszert pakolni egy fontos presztízs termékbe, ha muszáj. A két készülék ugyanazt a játékbeli teljesítményt nyújtja, viszont a körítés teljesen más. Mindkét terméknek megvan a maga erőssége és gyengesége, de mostani tesztünk főszereplője talán több pozitívumot tud felmutatni, mint legfőbb kihívója. Márpedig, ha ez a helyzet, igazságtalanság lenne megfosztani az Ajánlott plecsnitől, ami egyszerre szól a terméknek és annak az útnak, amelynek megmászásával az MSI eljutott erre a szintre. A GT70 2PE Dominator Pro-nak ugyanakkor pont az lehet a legnagyobb baja, amely jó pár remek autót is megfosztott a piaci sikertől. Ez pedig nem más, mint a márkalogó, amellyel forgalomba kerül.

A cikkben szereplő MSI GT70 2PE Dominator Pro típusú készüléket a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!

Pro:

+ ellentmondást nem ismerő teljesítmény mobil fronton

+ hatékony, a márkára korábban nem jellemző, ugyanakkor terhelésre már némileg zajos hűtőrendszer

+ Super RAID 2 rendszer

+ csak sztereó, de remek minőségű Dynaudio hangrendszer

+ remek beviteli eszközök

+ SteelSeries ENGINE rendszer a programozható háttérvilágításért és makrógombokért

+ 5 darab USB bemenet

Kontra:

- kicsit drágább, mint közvetlen kihívója, igaz, könnyebb

- a TN panel ebben a régióban különös

Hivatalos honlap: MSI

Vásárlás: irány a webáruház!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward