A négy éve a Marson tartózkodó Curiosity rövidesen váratlan kihívás előtt találhatja magát: úgy kell elhaladnia a vörös bolygó domboldalain feltűnő sötét sávok között, hogy azokat véletlenül se közelítse meg. Bár a szakértők valószínűleg égnek a vágytól, hogy közelebbről is megvizsgálják ezeket a helyeket, a nemzetközi törvények értelmében a marsjárónak tilos olyan helyszíneket felkeresnie, amelyek folyékony vizet tartalmazhatnak, márpedig a szezonálisan felbukkanó sávokról pontosan ezt sejtik a szakértők.
A Curiosity azért nem közelítheti meg az életre esetleg alkalmasnak tűnő részeket, mert félő, hogy földi mikrobákkal szennyezi meg ezeket. A marsjáró küldetésre való előkészítése során ugyanis történt egy apró hiba: a fúró bizonyos részeit nem fertőtlenítették megfelelően, így az nem felel meg a szigorú bolygóvédelmi előírásoknak, amelyek más égitestek biológiai szennyezését hivatottak megelőzni. A bakira túl későn derült fény ahhoz, hogy orvosolni lehessen, és a szakértők körében a konszenzus sokáig az volt, hogy a probléma nem is olyan nagy, hiszen a landolóhelyként kijelölt Gale-kráter nem tartalmaz vízjeget.
A helyzet azonban megváltozott, amikor a 2012 tavaszán sötét sávok bukkantak fel a rover célpontján, a Sharp-hegyen (Aeolis Mons). Az úgynevezett visszatérő lejtősávokat (recurring slope lineae, RSL) nem sokkal a Curiosity indulása előtt, 2010-ben detektálta először az MRO űrszonda, amelynek felvételein azóta összesen 452 szezonálisan feltűnő sötét csíkot sikerült azonosítani. A sávok többségét a Naprendszer legnagyobb ismert kanyonja, a Valles Marineris lejtőin figyelték meg, de összeségében megállapítható, hogy ezek a legkülönbözőbb régiókban bukkannak fel.
A sávok általában néhány méter szélesek és néhány száz méter hosszúak. A vezető elmélet szerint ezek akkor keletkeznek, amikor az egyébként hideg marsi felszín egy kicsit felmelegszik, a mélyben található jég olvadni kezd, és a víz lecsorog a lejtőkön, egy sávban átnedvesítve a felszíni port. Amikor a környezet ismét hűlni kezd, a víz megfagy, és a domboldal újra egyszínűvé válik a következő felmelegedésig. A jelenséggel kapcsolatban persze más, víz jelenlétét nem feltételező magyarázatok is akadnak, azonban jelenleg ez a teória tűnik a legvalószínűbbnek.
A Curiosity ChemCam nevű műszere január óta vizsgálja azokat a helyeket, ahol valamikor egy-egy ilyen sáv tűnt fel. A rover eddig 8 helyszínről készített fotókat, és egyiken sem tapasztalt olyan változást, ami a sávok újbóli feltűnésére utalna. A marsjáró jelenleg 5 kilométerre van a legközelebbi potenciális RSL-től, és tervezett útja során egyik lehetséges helyszínt sem közelíti meg 2 kilométernél jobban. Arról nem is beszélve, hogy a Curiosity ha akarna sem tudna odagurulni egy ilyen sávhoz, mivel nem képes 25 fokosnál meredekebb emelkedőkön mozogni, márpedig az RSL-ek csak ilyen helyeken jelennek meg, szögezi le Ashwin Vasavada, a marsjárót felügyelő csapat egyik tagja.
A sávok váratlan közelsége azonban ennek ellenére is arra kényszerítheti a NASA-t, hogy szigorítsanak saját bolygóvédelmi protokolljukon. A szakértők jelenleg azt vizsgálják, hogy a roveren utazó földi mikrobák mennyi ideig maradhatnak életben a Mars rideg felszínén, és hogy előállhat-e olyan időjárás, amelynek eredményeként eljuthatnak a tőlük néhány kilométerre található esetleges vízfolyásokhoz.
Ha az elemzések túlságosan nagynak mutatják a kontamináció kockázatát, elképzelhető, hogy az irányítók módosítanak a Curiosity útvonalán. Ez azonban komolyan befolyásolhatja a küldetés végkimenetelét, mert egyetlen könnyen járható út vezet ahhoz a területhez, ahol a kutatók a Gale-krátert a feltevések szerint egykor kitöltő óceán egyértelmű nyomait remélik felfedezni. Nagyon izgatottan várjuk, hogy megvizsgálhassuk ezeket a rétegeket, és nyomára akadjunk a 3 milliárd éves víznek, mondja Vasavada. Az útvonalat ennek ellenére indokolt esetben persze módosítani fogják, hiszen ahogy a kutató hozzáteszi ők nem 10 napos vizet akarnak vizsgálni.
A rover kapcsán most elvégzett vizsgálatok és szimulációk nagyban hozzájárulhatnak a 2020-ban indítani tervezett marsjáró küldetésének alakulásához is. Ennek feladata már a marsi élet keresése lesz, így a rover mintákat fog gyűjteni az életre alkalmasnak ítélt területekről. Az új marsjáró leszállóhelyéről még nem döntöttek a kutatók, de szóba jöhető régiók közül több is tartalmaz RSL-eket.
