Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Marsi víz: áldás és átok

  • Dátum | 2015.09.30 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A NASA szakértői a múlt héten bejelentették, hogy hétfőn jelentős tudományos eredményeket tárnak a nyilvánosság elé a Marssal kapcsolatban. Aki esetleg követte az eseményeket, az mostanra tudja, hogy a kutatók gyakorlatilag újra megerősítették, amit több marsjáró mérései alapján már néhány éve sejteni lehet, vagyis hogy nagy eséllyel napjainkban is található folyékony víz a vörös bolygón. A következőkben azt foglaljuk össze, hogy pontosan mit is találtak ezúttal a szakértők, és milyen jelentőségűek az eredmények a marskutatás jövője szempontjából.

A felfedezés azokkal a visszatérő lejtősávokkal (recurring slope lineae, RSL) kapcsolatos, amelyek az évszakok váltakozásához igazodva periodikusan megjelennek, majd eltűnnek a marsi lejtőkön. Ezeket a sávokat először a 2006-ban a Marshoz érkezett Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) HiRISE nevű kamerája észlelte. Az általában néhány méter széles sávok tavasszal jelennek meg az egyenlítő felé néző lejtőkön, amikor a napi maximális hőmérséklet eléri a mínusz 23 °C-ot, majd folyamatosan hosszabbodnak, ahogy melegszik az idő, a nyár végén pedig elkezdenek halványulni.


A sávokról felfedezésük óta úgy sejtik, hogy azokat valamilyen illékony anyag, talán víz képezheti. A most publikált eredmények lényege, hogy az MRO CRISM nevű spektrométere hidratált sók, vagyis molekuláris vizet tartalmazó ásványi anyagok jelenlétét mutatta ki a lejtősávokban. A spektrális adatok alapján a sávokban magnézium-perklorát, magnézium-klorát és nátrium-perklorát található. Mivel a perklorátok marsi körülmények között akár 40 °C-okkal is csökkenthetik a víz olvadáspontját, jelenlétük a lejtősávokban nagyon erős bizonyítéknak tekinthető arra, hogy az időszakosan megjelenő sötét csíkok javát valóban folyékony víz adja.

A kutatócsoport tagjai, Lujendra Ojha és Alfred McEwen szerint a változatos helyeken megjelenő sávok úgy képződhetnek, hogy a perklorátok vizet kötnek meg a légkörből, majd amikor kellő mennyiséget gyűjtöttek össze, és a külső hőmérséklet is elegendően meleg, a víz feloldja a sókat, nedves foltokat hozva létre a felszínen. Bár John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának helyettes vezetője úgy fogalmazott a felfedezés kapcsán, hogy az azt sugallja, napjainkban is lehet élet a Marson, a valóságban nagyon valószínűtlen, hogy éppen ebben a rendkívül sós, korrozív környezetben bújnának meg a vörös bolygó titokzatos lakói. A Phoenix által a sarkvidék közelében megfigyelt, valószínűleg vízből álló filmrétegek, vagy a bolygó talajának sugárzástól védett, belülről melegített mélye sokkal alkalmasabb élőhelyeknek tűnnek, mint ezek a lejtők.


A felfedezés tehát a marsi élet kérdéséhez nem sokat tesz hozzá, de ettől nem kevésbé fontos. Az eredmények egy több éves kutatás végére tesznek pontot, amelynek során először felfedezték a lejtősávokat, majd megfigyelték azok változásait, igazolva, hogy a bolygó geológiailag aktív. Ezt követően arra is sikerült a kutatóknak rájönniük, hogy a sávok megjelenése és eltűnése az évszakokhoz köthető: melegben ezek hosszabbodnak, míg a hidegebb időszakokban eltűnnek. Ennek alapján azt a hipotézist vázolták fel a szakértők, hogy a sávok valamilyen anyag az olvadása révén jönnek létre, és ez az anyag talán a víz lehet. Végül kémiai bizonyítékok után kezdtek kutatni, és eredményeik maximálisan összhangban állnak az elméleti feltevéssel.

A történet tehát kiváló példáját adja annak, hogyan működik a tudomány, a bolygókutatásban ráadásul különösen ritka, ilyen rövid idő alatt ennyi mindent sikerül kideríteni egy ismeretlen jelenségről. Korlátozott kapacitású műszerekkel, a környezet beható ismerete nélkül ugyanis nagyon nehéz a megfigyelések alapján bármit is megérteni, és igazolni az elméleteket. Ennek kapcsán elég, ha a Plutóról folyamatosan közzétett fotókra gondolunk: egy lenyűgöző világ tárul ki a szemünk előtt, de a felszíni formák többségével egyelőre semmit sem tudnak kezdeni a szakértők.

Ezzel el is érkeztünk az első bekezdésben felmerült második kérdésig, vagyis hogy a felfedezés mit jelent a marskutatás szempontjából. Hogy röviden összefoglaljuk a lényeget, az a gyakorlatilag igazoltnak tekinthető tény, hogy az egykor tökéletesen száraznak és halottnak hitt Marson szinte mindenfelé apró időszakos vízfolyások jelenhetnek meg, egyáltalán nem jó hír az űrmissziók számára. Ez a környezet ugyanis jelentősen megnehezítheti a bolygó földi mikrobákkal való megfertőzésének megakadályozását. A Mars élhetőnek tűnő régióinak vizsgálata kétségkívül rendkívül izgalmas lenne, a terület szakértőinek egybehangzó véleménye szerint ugyanakkor jelenleg egyszerűen nem vagyunk készek erre, mivel egy esetleges erre irányuló küldetéssel a kontamináción túl a helyi élővilág létét is kockára tennénk.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 21.
    2015. 10. 25. 19:27
    Ring species also present an interesting case of the species problem, for those who seek to divide the living world into discrete species. After all, all that distinguishes a ring species from two separate species is the existence of the connecting populations - if enough of the connecting populations within the ring perish to sever the breeding connection, the ring species' distal populations will be recognized as two distinct species.
    The problem, then, is whether to quantify the whole ring as a single species (despite the fact that not all individuals can interbreed) or to classify each population as a distinct species (despite the fact that it can interbreed with its near neighbours). Ring species illustrate that the species concept is not as clear-cut as it is often thought to be.

    [LINK]

    [LINK]
  • 20.
    2015. 10. 03. 16:53
    Szerintem egyértelműen lehetne azonosítani, hogy honnan származik az adott mikróba.

    Azért annak közel lehetetlenül kicsi az esélye, hogy pontosan ugyan azok a molekuláris gépezetek, pontosan úgy kialakuljanak. Egyszerű filogenetikai elemzéssel és szekvenálással el lehetne különíteni.

    Simán meglehet, hogy ide-oda vándorolt az élet, szóval nem lepődnék meg, hogyha egy nagyon távoli rokonság kimutatható lenne a nagyon konzervált dolgokban.

    Igazából rengeteg sok kimenetele van az egész dolognak: Lehet nagyon hasonló működésű molekuláris gépek vannak bennük, de lehet, hogy teljesen eltérő bár funkcióra ugyan az. Fehérje LEGO-val tényleg bármi megvalósítható, ráadásul többféle úton, ha nulláról kell "létrejönnie".
    A földi életnél is azért konzervált ennyire, mivel annyira bevált, és hatékonnyá vált az adott szerkezet, hogy nem adott evolúciós előnyt, ha kifejlődött más úton is. (Alap dolgokra gondolok, DNS replikáció, energiatermelés stb - melyekben egy mutáció rögtön funkcióvesztést - halált okoz, ezért is konzervált)

    Viszont itt nem lehet tudni mit találnánk. A kémiából adódóan az önreplikálódó nagymolekulák, RNS jellegű szerkezetek melyek enzimfunkciót és egyben replikálódást is tudtak szerintem szükségesek az élethez, tehát nagy valószínűséggel ugyan az lehet a genetikai kód. Be is bizonyították nemrég, hogy az RNS-DNS alkotóelemei a szerkezetükből kifolyólag "egymásnak teremtettek". Emiatt könnyen meglehet, hogy a galaxis másik felén is ugyan az az RNS másoló szerkezet kialakulhatott. Onnan meg már csak a mutációk kombinációi, és évmilliárdok kellenek, hogy kialakuljon bármilyen komplex élet.
    Viszont ha a kód kialakulása törvényszerű is, még nem jelenti azt, hogy nem jöhetett létre más hatékony kód RNS-DNS-en kívül. Illetve ha a kód ugyan az, attól még abszolút a környezet és a "fantázia" szabhatja meg, milyen fehérjék jönnek létre a kódból.

    Ennek teljesen ellenkező pólusa pedig az, hogy a földi élet annyira egyedi, és annyira egy véletlen folytán alakult ki, hogy kitudja... lehet 10 milliárd évente jön létre valahol az univerzumban és totál egyedül vagyunk a naprendszerünkben.
  • 19.
    2015. 10. 02. 21:46
    Én mondjuk nem hallotam ezek felől a biológusok felől.

    De az nyilvánvaló, hogy igen nagy az önkény a rendszertani osztályzásokban.
  • 18.
    2015. 10. 02. 21:41
    "Szakkifejezés" Azért ekkorákat nem kéne ferdíteni. Nincs benne semmilyen szakmai, nem kötődik szakmához. Ha mindenáron meg akarod védeni az igénytelen. Találj valami kevésbé invalid (én is tudok ilyet. ) dolgot

    Én nem mondanám újnak:
    "© Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982 "

    Annyira nem érdekel csak szúrja az ember szemét az ilyen színvonalú fogalmazás (jobban mondva felemás fordítás)
  • 17.
    2015. 10. 02. 09:15
    Ezt már én is említettem más topikban, hogy az ember kényszeresen osztályozgat meg kategorizál mindent, azt is amit nem lehet.

    https://ipon.hu/forum/hozzaszolasok/48834/valsagban_a_pszichologia#comment764159
  • 16.
    2015. 10. 02. 08:37
    A pókos témához:

    Sok biológus szerint nincsenek is fajok, maga a fogalom és a modell, amiben megfogalmazódik, működésképtelen.
  • 15.
    2015. 10. 01. 22:37
    Valóban félreérthető, de ezt nem így kell értelmezni. Nem az emberi moralitás felől van megközelítve első sorban, hanem az utána leírtak felől, azaz hogy, kár lenne nem "tisztán", a saját valójukban megismerni az első földönkívülieket, viszont mai állás szerint lehetetlen beszennyezés nélkül megvizsgálni valamit, mint ahogy azt sem lehet folyamatosan monitorozni, hogy épp mely fizikai.felületen mennyi élőlény van/lehet képes tovább is megélni az adott helyen.
    Ez valószínűleg, ha nem oldódik meg az emberi expedícióig, nem fog többé számítani, ha bárhol, bármikor mikroéletet fedezünk fel, csak a többsejtű élet kutatása marad jelentőségteljes.

    Bocs a dupláért, töröld légyszi.
  • 14.
    2015. 10. 01. 22:21
    Kíváncsi volnék azokra a sterilizálási módszerekre. Biztos, nem csak "erővel" (nyomás, hőmérséklet emelés) g
    mennek neki a mikrobáknak.
    A DNS-hez pedig a Marson kicsit több feltételnek kéne azonosnak lennie a Földön lévőkkel. Mindazonáltal érdekes kérdés, hogy megélnének-e ott az itteni extremofilek vagy továbbmenve, képesek lennének-e kolonizálódni.
    Jó cikk, lehetett volna még néhány oldal!
  • 13.
    2015. 10. 01. 21:46
    Szakkifejezés egy tudományos tartalmú cikkben, törődj bele!

    (A lexikon bejegyzés meg nem lehet túl régi ha az oszk.hu aldomainjén találtam google-ben rákeresve a "kontaminálódik" szóra.)
  • 12.
    2015. 10. 01. 21:24
    De véletlenül se használjatok olyan szavakat amit való világbéli emberek is használnak, és nem egy idegen szó beleerőszakolása a magyarba mint a "szennyeződik"...

    Úgy látszik mindig nagy divat volt idegen szavak használata a megfelelő magyar helyett, ha valaki nagyon tudományosnak, vagy okosnak akart látszani. (Gyanítom a lexikont nem ma írták)
  • 11.
    2015. 10. 01. 19:56
    Kedves turul barátom! A kontaminálódik kifejezéssel olyan helyeken lehet találkozni, mint az Országos Széchenyi Könyvtár néprajzi lexikona.

    Elnézést kérek tőled az Országos Széchenyi Könyvtár nevében is, hogy szép magyar keveréknyelvünket némi hitvány szakmai jellegű zsargon miatt feláldozzuk, trianon oltárán!
  • 10.
    2015. 10. 01. 19:17
    Megáll az ember esze az ekkora baromságokon. Azon aggódnak, hogy "kontaminálódik" (szokásos ipon magyarság...) egy halott és hasztalan bolygó, vagy akármilyen földön kívüli objektum.

    Az emberi hülyeség határtalan.
  • 9.
    2015. 10. 01. 14:58
    Mivel nem tudunk eleget, igen védjük meg de egy idő után már felesleges lesz szerintem a marsi mikróbákat védeni... Ha értelmes lényt találunk majd akkor, mint a Spore-ba.
  • 8.
    2015. 10. 01. 09:59
    Carl Sagan szerint a Mars, a Marsiaké. Tiszteletben tartom a véleményét, de akkor ne kutassuk. Ilyen gondolamenet szerint már az is beavatkozás egy idegen civilizáció életébe, ha tudatosítjuk velük, hogy van rajtuk kívül más civilizáció is. Ez a liberális gondolatmenet addig lesz tartható, amíg nem talál az emberiség valami gazdaságilag vagy taktikailag fontos dolgot az adott bolygón, mert utána "önvédelemből" fogjuk gyarmatosítani. És ebbe az önvédelembe mindenféle indok belefér.
  • 7.
    2015. 10. 01. 07:38
    akkor ha ilyen szabályokat hoztak,hogy semmit nem lehet csinálni azokon a területeken ahol élet lehet,akkor mi az értelme az egésznek meg a rengeteg elszórt pénznek.

    ha rajtam múlna össze szednék egy csapatot azt magam mennék oda és direkt a jeges,gyanús részen landolnék
  • 6.
    2015. 10. 01. 06:06
    Gondolom az ugyancsak általunk behurcolt rágcsálók miatt kellettek, de így is cirka 2-300 év alatt okozták a galibát. Viszont az ausztrál mikrobák (biztos vannak a területre jellemzőek) nem hiszem, hogy megsínylették az újak érkeztét.
    Az őslakók annál inkább...
  • 5.
    2015. 09. 30. 21:53
    És arról hallottál már, hogy a macskafélék behurcolása Ausztráliába mekkora kárt okozott? Attól még, hogy egyes létformák régebb óta ott vannak, nem feltétlenül ugyanolyan sikeresek, mint a frissen behurcoltak...
  • 4.
    2015. 09. 30. 14:36
    Egyébként, ha a földihez hasonló létformákat keresünk akkor azt is találunk, és akkor jó pár évig el lehet szöszölni még azzal, hogy vittük, mentek, most, régen, űreszközön, meteoron stb. stb.
  • 3.
    2015. 09. 30. 14:29
    Na ja. Odavittünk pár bacit 1-2 kütyün, amiknek az ottani körülmények igencsak szélsőségesek, ők állnak szemben egy bolygónyi (ha van) baktériummal amik jól érzik magukat, hiszen a marsi körülményekhez alkalmazkodtak.
  • 2.
    2015. 09. 30. 10:23
    Nem, mert ugyan eléggé kicsi az esélye, előfordulhat, hogy amit felviszel és képes is ott megmaradni, annyira hasonló ahhoz, ami már ott van, hogy soha nem fogják külön életformának azonosítani. Aztán előfordulhat az is, hogy felviszel valamit, az elkezd terjedni, és közben alkalmazkodik is a környezethez, tehát változások jönnek létre a genetikájában, aztán mikor valaki később vesz ebből egy mintát, marsi létformának fogja azonosítani, mert túlontúl eltér a kiinduló földi variánstól. Ráadásul minél elemibb, minél apróbb életformáról van szó, annál nehezebb a különbségtétel.

    Ennél sokkal komplexebb fajokkal is megy a kavar.

    Saját példából kiindulva, 15 éve vásároltam állatkereskedésben egy "Grammostola Rosea" tarantulát, amiről azóta kiderült, hogy "Grammostola Porteri", és eddig a Roseával egy fajként kezelték.
  • 1.
    2015. 09. 30. 10:07
    "Vagyis a Mars emberi felfedezésének megkezdése után még a mostaninál is sokkal nehezebbé válhat a helyi életformák azonosítása."

    Miért a DNSből nem derül ki egyértelműen, hogy földi eredetű-e az élet?