Egy óceánökológusokból álló csapat Kolumbiától Tanzániáig követte nyomon a bálnát, méghozzá igen érdekes módon. A megfigyelést egy módosított arcfelismerő szoftver tette lehetővé, amelyet úgy alakították át, hogy az óriás vízi emlősöket farokuszonyuk formája alapján azonosítsa. Az így rögzített 13 ezer kilométeres út megdöntötte a hosszúszárnyú bálnák kapcsán fennálló rekordot, korábban 10 ezer kilométeres volt a leghosszabb út, amit egy állat kapcsán nyomon követtek.

Az eredmény egyben a Happywhale.com nevű program hasznosságát is bizonyítja, amely laikusok és biológusok által beküldött fényképeket egyaránt vizsgált, mondja Christie McMillan, a Fisheries and Oceans Canada Cetacean Research Program tengeri emlősökkel foglalkozó biológusa, aki nem vett részt a munkában. A Happywhale hihetetlenül értékes eszköz, amely olyan mértékű együttműködést tett lehetővé, amire korábban nem lett volna lehetőség, mondja a szakértő.

Nem is olyan régen a kutatók még számtalan órát töltöttek a bálnák uszonyairól készült fényképek tanulmányozásával, remélve, hogy az egyedi színminták, bemetszések, hegek és egyéb jelek keresése révén össze tudják szedni az azonos egyedekről készült képeket. 15 évvel ezelőtt azonban Ted Cheeseman, aki jelenleg a Southern Cross Egyetem hallgatója, úgy gondolta, hogy kell lennie egy jobb módszernek. Miután évtizedeken át vezetett természetjáró túrákat az Antarktisz és más sarkvidéki területek közelében, rájött, hogy a bálnák nyomon követése során az olyan turisták, mint saját ügyfelei, rengeteg adatot szolgáltathatnak. Ezért indította el a Happywhale-t.

A program szoftvere minden egyes beküldött képet több mint 900 ezer, a világ minden tájáról származó fotóval vet össze. Cheeseman elmondása szerint ezek a képek 109 ezer egyedet fednek le, köztük egy igen idős állat „portréit” is, amelynek dokumentálása 1972-ig nyúlik vissza, és amelyet idén nyáron ismét észleltek.

A Happywhale kulcsszerepet kapott a rekorder bálna nyomon követésében. A 2013-ban, majd 2017-ben készült fotókon Dél-Amerika nyugati partjainál, Kolumbia közelében tűnt fel. Majd 2022-ben a kutatók az Afrika keleti partjainál fekvő, Tanzániához tartozó Zanzibár szigetcsoport közelében lévő szaporodóhelyeken pillantották meg. A vándornak nagyon jellegzetes uszonya van, ezért a kutatók nagy biztonsággal tudták azonosítani azzal a bálnával, amelyet egy évtizeddel ezelőtt a világ másik felén, a Csendes-óceán keleti részén fotóztak le.

A felfedezés eléggé meglepő, mert a hosszúszárnyú bálnák általában egy óceáni medencéhez ragaszkodnak, és a kolumbiai populáció például általában csak a dél-amerikai szaporodóterület és az Antarktisznál lévő táplálkozóhelyek között vándorol. A hosszúszárnyú bálnák viselkedése összetett, de az, hogy egy kifejlett hím bálnát a korábbihoz képest a világ másik felén találnak meg, váratlan fordulat, mondja Cheeseman. Ahhoz, hogy Tanzániába jusson, az állatnak két másik csoport területén is át kellett haladnia.

A kutatók nem tudják, hogy ez a bálna merre járt az észlelések között. Valószínűleg az Antarktiszt is érinthette, mielőtt az Indiai-óceán délnyugati része felé vette az irányt, ahol egy másik populáció szaporodik, mondja Ekaterina Kalashnikova, a Bazaruto Tudományos Tanulmányok Központjának tengerbiológusa, a Tanzania Cetaceans Program alapítója, aki a korábbi fotókat készítette. Így esélyes, hogy az állat által megtett tényleges távolság több is, mint 13 ezer kilométer.

A szakértőknek fogalmuk sincs, hogy ez az egyed miért vándorolt el ilyen messzire. Lehetséges, hogy egy összezavarodott állatról van szó, vagy egy olyan magányos hímről, amely elszántan keresi a párját, vélik a szakértők. Az út tanulmányozása ugyanakkor segíthet megérteni, hogy milyen határai vannak az állatok migrációjának. És persze újabb példáját adja annak, hogy a Happywhale-hez hasonló projektek hogyan segíthetnek összehangolni a laikusok és a szakértők munkáját a tudomány érdekében.