A 3 milliárd fényévnyire található égitestet 2016 februárjában fedezték fel a szakértők a Pan-STARRS nevű rendszer révén. A szakértőknek rögtön feltűnt, hogy a szokatlanul fényes jelenség nem köthető nagyobb galaxishoz, ami azt sugallta, hogy az égitest egy kisebb csillagrendszerben található, és felfénylésével teljesen elnyomta saját galaxisa fényét. Mivel azt is tudták a kutatók, hogy rendkívül távoli égitestről van szó, rögtön világos volt az is, hogy elképesztő mértékű energiakibocsátásról lehet szó.

A szupernóva már a halványodási fázisban volt, mire felfedezték, de szerencsére sikerült fellelni néhány korábbi felvételen. Ezekből kiderült, hogy a legfényesebb 2016. január 17-én volt, amikor 100 milliárdszor annyi energiát bocsátott ki, mint a Nap. Ez nagyjából a Tejútrendszer teljes fénykibocsátásával egyenértékű, csak jelen esetben nem egy galaxis, hanem egyetlen csillag volt a forrás.

A szokásosnál sokkal jelentősebb szupernóva-robbanás hátterében a szakértők szerint az állhat, hogy a kiinduló csillag rendkívül nagy tömegű volt, valószínűleg több mint 100-szor nehezebb a Napnál. Az ilyen méretű csillagok eleve nagyon ritkák, elképzelhető az is, hogy valójában két csillag összeolvadása nyomán jött létre, ami szintén kivételes lenne. Annyi azonban bizonyos, hogy bárhogy is formálódott a csillag, az ilyen méretű égitestek nem húzzák sokáig.

A csillag magja ugyanis olyan nehéz, önmagában legalább 50 naptömegű, hogy a benne lévő nyomás nyomán egymilliárd fok fölé emelkedik a hőmérséklet. A fúzió során kibocsátott, óriási energiájú gammasugarak ilyen körülmények között nem egyszerűen felhevítik a környező anyagot, hanem maguk is anyaggá alakulnak (egy-egy gammasugárból egy elektron és egy pozitron lesz). Ennek a folyamatnak a nyomán viszont a mag instabillá válik, és összeomlik.

Az összeomlás nem mindig teljes: van, hogy a mag csak összehúzódik. Mivel a fúzió ilyenkor is fokozódik, óriási energiák szabadulnak fel, amelyek ledobják a csillag külső rétegeit. Máskor pedig az összeomlás teljes lesz, és a csillag egy szupernóva-robbanás keretében megsemmisül.

Azonban a nagy tömeg sem ad önmagában magyarázatot arra az energiakibocsátásra, amit az SN2016aps produkált. Az erős fényhez a szakértők szerint az is nagyban hozzájárulhatott, hogy a Hubble felvételei alapján a csillag egy óriási csillagbölcsőben található, amely tele van sűrű gázzal. Ahogy a robbanás nyomán a csillagból nagy sebességgel kirepülő anyagok beleütköztek ebbe a gázba, a mozgás energiájának tetemes része is fénnyé alakult át, tovább növelve az esemény intenzitását, mondják a szakértők.