A bőr érzékeny, rugalmas, vízálló gátat biztosít az állatoknak a külvilággal szemben. A halál után azonban nem marad meg sokáig, ezért is nagyon nehéz tanulmányozni, hogyan fejlődött ki ez a figyelemre méltó érzékszerv az ősi élőlényeknél. Egy kutatócsoport azonban nemrégiben olyan megkövesedett hüllőbőrdarabokat azonosított, amelyek több mint 20 millió évvel idősebbek bármely más korábban ismert állati bőrkövületnél. A Current Biology című folyóiratban a napokban ismertetett minták a paleozoikum késői időszakából származnak, amikor számos faj kezdett a vízből a szárazföldre áttelepülni.

Hogy az állati bőr hogyan alkalmazkodott ehhez a drámai váltáshoz, régóta sötét folt a paleontológiai kutatásokban, mondja Phil Bell, a New England-i Egyetem paleontológusa, aki nem vett részt a kutatásban. Az új eredmény azt sugallja, hogy a hüllők pikkelyeinek összetett szerkezete gyakorlatilag változatlan maradt, mióta először kialakultak ezek az állatok, teszi hozzá a kutató.

A bőrfosszíliák ritkák és nagyon értékesek. A barlangokban azonban a finom üledéklerakódások és az alacsony oxigénellátottság késleltetheti a bomlást, mondja az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, Ethan Mooney, aki a Torontói Egyetemen jelenleg paleontológiából szerez mesterdiplomát. Az oklahomai Richards Spur mészkőbarlangjai a világ legváltozatosabb és legjobban megőrzött paleozoikumi fosszíliáit tartalmazzák. Annak idején a barlangokat ráadásul a múltban kőolajjal és kátránnyal töltődtek fel, ami átitatta a fosszíliákat, és még jobban konzerválta őket.

A barlangokban számos Captorhinus aguti fosszíliát találtak, ami egy iguána méretű, gyíkszerű, előreálló felső állkapcsú hüllő. A legtöbb feltárt példánynak csak a csontváza maradt meg, de a tanulmányban leírt egyik fosszília még mindig rendelkezik a hám egy részével, a bőr legkülső, pikkelyes rétegével, amely ugyanabból a keratinból áll, amelyből az emberi szőr, haj és köröm is.

A fosszíliák tanulmányozása során a kutatók egy sor finom töredékre is rábukkantak, amelyekről Tea Maho biológus kezdetben azt hitte, hogy apró csontdarabkák. A mikroszkópos elemzés azonban kimutatta, hogy valójában rendkívül jól megőrződött bőrdarabokról van szó. Ezek közül egyesek a bőr belső rétegét is tartalmazzák, amely ritkán marad fenn. A külső, kemény hámréteg pedig pikkelyek sávjait hordozza, amelyeket rugalmas, pikkelyek nélküli régiók választanak el, lehetővé téve volna a növekedést és a mozgást.

Közel 300 millió éves korukkal ezek a töredékek a legrégebbi ismert példái a megkövesedett bőrnek. Bár Oroszországban és Dél-Afrikában is találtak mumifikálódott bőrdarabokat, ezeket még nem elemezték alaposan, és legalább 21 millió évvel fiatalabbak, mint a Richards Spurban találtak, mondja Robert Reisz paleontológus, az új tanulmány társszerzője.

Szerkezetük és a többi fosszíliához való közelségük alapján a kutatók azt gyanítják, hogy a különálló bőrdarabok is a C. agutihoz tartozhattak, de biztosat nem tudnak mondani, mert nem társult hozzájuk csontváz. Azt azonban bizonyosnak tűnik, hogy ezek a bőrrészek is valamilyen hüllőhöz tartoztak, mivel ráncos, kavicsos textúrájuk nagyon hasonlít a krokodilbőrre, a pikkelytelen sávok pedig a modern kígyók és féreggyíkok bőrén látható struktúrákat idézik.