MINDEN EDDIGINÉL APRÓBB TÖMEGEK GRAVITÁCIÓJÁT MÉRTÉK LE

Egy laborkísérlet során két miniatűr aranygömb egymásra hatását állapították meg. A kutatás fontos lépést jelenthet a gravitáció kvantumtermészetének megértése felé.
Jools _
Jools _
2021. márc. 17. 11:35
Minden eddiginél apróbb tömegek gravitációját mérték le

Isaac Newton óta tudjuk, hogy a gravitáció univerzális: minden tömeggel rendelkező objektum a tömegével és távolságával arányos erőt fejt ki a többi környező tömegre. Markus Aspelmeyer és bécsi egyetemi kollégái ennek kísérleti igazolásához járultak hozzá újabb eredményekkel, amikor lemérték két szezámmag nagyságú aranygolyó egymásra kifejtett gravitációját. A golyók egyenként annyit nyomnak, mint négy szem rizs, így a legkisebb tömeget jelentik, amelynek a gravitációját sikerült lemérni. A Nature-ben megjelent tanulmány egy fontos lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy a fizikusok kapcsolatot találjanak a gravitáció és a kvantummechanika között, egyetlen elméletben egyesítve az alapvető kölcsönhatásokat.

Galéria megnyitása

A két, egymástól pár milliméterre elhelyezett golyó több mint 10 milliószor kisebb erőt fejtett ki egymásra, mint ami egy lehulló hópehelyre hat. Ennek méréséhez egy rendkívül érzékeny detektorra volt szükség, amely érzékeny a két tárgy egymásra hatására, de képes kizárni a környező gravitációs és egyéb erőket.

A szakértők ezt egy torziós ingával valósították meg: a teszttömeget, vagyis az egyik gömböt egy vízszintesen elhelyezett, vékony rúd végére helyezték, a rúd végére egy azonos súlyú ellensúlyt erősítettek, majd a rudat középen felfüggesztették egy 4 mikron vastagságú szálra. Ezt követően a másik gömböt a teszttömeg közelébe helyezték, majd a szál csavarodását vizsgálták egy tükör, egy lézernyaláb és egy detektor révén.

Galéria megnyitása

Ez a kísérleti elrendezés jobbára csak a két gömb közti gravitációs erőkre érzékeny, bár a kísérlet akkor működött a legjobban, ha hétköznap éjfél és hajnali 5 között végezték, kizárva Bécs forgalmának zavaró hatásait. A gömbök távolítása és közelítése révén nyomon tudták követni a gravitációs erők alakulását, és 2,5–5,5 milliméteres távolság között 10 femtonewtont is képesek voltak lemérni. Ez Newton vonatkozó egyenletének eredményéhez képest a 10 százalékos hibahatáron belüli eredményt jelent.

Aspelmeyer reményei szerint az inga továbbfejlesztett változata ennél sokkal kisebb, ötezerszer apróbb erők mérésére is alkalmas lehet. A kutatók végső célja pedig gravitáció kvantumtermészetének igazolása lenne, vagyis annak bizonyítása, hogy a tömegvonzásnak is van valamiféle közvetítő részecskéje – amit eddig még senkinek sem megmutatni.

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

7 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
spdrfx
spdrfx
2021. márc. 17. 14:49
#1

Erdekes, hogy ezt az erot ismerjuk a legkevesbe, ha a szelsoseges eseteket tekintjuk. Kerdes, hogy kis tavolsagokon nagy tomegek, ill nagy tavolsagon kis tomegek kovetik-e a G m1 m1 / r^2 torvenyt, erdekes kovetkezmenyei lennenek, ha modosulna az egyenlet. Arrol nem volt hir, hogy a mert eredmenyek mennyire kolleralnak az elmeleti joslattal?

gturke
gturke
2021. márc. 18. 16:36

@spdrfx Itt most igazat adnék Terrornak, a kis tömegek esetében is éppúgy a téridő görbületét eredményezi a gravitáció és ez jelenik meg közvetve látszólag testek közti kölcsönhatásként. Az érdekes kvantumszinten az lesz szerintem (eltekintve a kvantumösszefonódás lehetőségétől), hogy ennél a léptéknél már a téridő szerkezete is más lehet mint makroléptékben, ezért a téridő másképp is görbülhet - a Newtoni formula amely makroléptékben kiválóan modellez emiatt akkor is használhatatlan, ha szigorúan tömeggel rendelkező testeket vizsgálunk, amelyek sebessége a relativisztikus tartomány alatt marad.

A kutatókat pedig az érdekli, hogy az új módszer továbbfejlesztésével szubatomi léptékre "lemenve" sikerül-e az einsteini relativitás és a kvantumelmélet közt valami egyezőséget megfigyelni, létezhet-e a gravitáció kvantumelmélete és ezzel közelebb kerülünk-e a fizika "szent gráljához".

Vissza az oldal tetejére