Augusztus 4-én este óriási robbanás rázta meg Bejrútot, letarolva a város kikötői övezetét. A gigantikus, narancsszínű tűzgolyó lökéshulláma még kilométerekkel odébb is ablakokat tört be, épületekben és járművekben okozott kárt, és szó szerint megrengette a földet a libanoni fővárosban és környékén. (Az eseményt 3,3 magnitúdós földrengésként detektálták az érzékelők.) A jelenlegi adatok szerint a katasztrófában legalább 220-an meghaltak (110 embert még keresnek), több mint 5000-en megsérültek, és 300 ezren váltak otthontalanná. A szakértők szerint minden idők legnagyobb nem nukleáris robbanásának hangját több mint 250 kilométerre, Cipruson is hallották.
A katasztrófát 2750 tonna ammónium-nitrát kigyulladása okozta, a mezőgazdaságba műtárgyaként elterjedten használt vegyületet hat éve tárolták az egyik kikötői raktárban. Hogy pontosan mi történt, azt jelenleg is próbálják kideríteni a hatóságok, de valószínűnek tűnik, hogy egy közeli tűz és az ebben többek közt kigyulladó tűzijátékok robbanthatták be a vegyszert.
Az ammónium-nitrát korábban is okozott súlyos ipari katasztrófákat, de a bejrúti robbanás az anyag puszta mennyisége és a raktár elhelyezkedése miatt minden idők egyik legkomolyabb ilyen jellegű balesete volt. Ami az áldozatok számát illeti, két súlyosabb balesetet tartanak nyilván. 1947-ben Texasban rakodás közben robbant fel egy vegyszert szállító hajó 2300 tonna ammónium-nitráttal, a katasztrófában 581-en haltak meg. 1921-ben pedig a németországi Oppauban volt robbanás egy műtrágyagyárban, amelyben 561-en haltak még úgy is, hogy a létesítményben tárolt 4500 tonna ammónium-nitrátból csak 450 tonna robbant fel.
Az ammónium-nitrátot apró gyöngyök formájában állítják elő, és kezelése általában nem igényel nagyobb elővigyázatosságot, tárolása viszont problematikus lehet. Ahogy ugyanis telik az idő, az anyag egyre több nedvességet szív magába, amitől a gyöngyök nagy tömbökbe állnak össze, mondja Andrea Sella, a University College London vegyésze. Amikor az így összetömörült ammónium-nitrátot intenzív hő éri, például egy közelben kiütött tűz miatt, robbanás következhet be. A robbanás területén nagynyomású régió képződik, amely a hangsebességhez hasonló gyorsasággal terjedő lökéshullámként spriccel szét, sérüléseket és károkat okozva a környéken.
A bejrúti kikötőben tárolt ammónium-nitrátot egy moldáv hajóról foglalta le a libanoni kormány, majd a következő években többszöri figyelmeztetés ellenére sem tették meg az óvintézkedéseket a tárolás biztonságosabbá tételére. A rakomány eredetileg Afrikába tartott, ahol a vegyületet bányászati robbantások során, gázolajjal keverve tervezték használni, amikor a szállítóhajó, az MV Rhosus 2013-ban vitatott körülmények között kikötött Bejrútban.
A hajó itt újabb nehéz rakományt, gépeket vett fel, amelyeket az ammónium-nitrátot tartalmazó raktér ajtajaira pakoltak. Ezek azonban nem bírták a terhelést, és berogytak, károsítva a hajótestet. A bejrúti kikötői hatóság ezért tengerre alkalmatlannak minősítette a hajót, és megtiltotta, hogy az elhagyja a kikötőt. Közben a tulajdonos is csődbe ment, így hosszas huzavona után a rakományt végül lefoglalta a libanoni kormány, és 2014 folyamán partra hozták. Az ammónium-nitrátot egy kikötői raktárban helyezték el a következő hat évre, az MV Rhosus pedig 2018 februárjában elsüllyedt az öbölben.
Bejrútban a katasztrófa súlyosságát egyéb körülmények is fokozták, és a tragédia hosszú távú következményei is rendkívül komolyak lehetnek. A sérültek ellátását nehezítette, hogy a közeli kórházak is megrongálódtak a robbanásban, ezek az intézmények ráadásul eleve nagyon le voltak terhelve a koronavírus-járvány miatt. A gyors ellátás hiánya pedig élethosszig tartó következményekkel járhat a sérültek jelentős részénél.
Libanon már a világjárvány előtt is súlyos gazdasági és politikai válságban volt, az élelmiszerárak az egekben járnak, és az ország minden harmadik lakosa munkanélküli. A világjárvány és a robbanás tovább súlyosbította a helyzetet: a hosszú távú gazdasági következményeken túl azonnali nagy problémát jelent, hogy a katasztrófában súlyosan megsérült a bejrúti kikötő – a robbanás helyén egy 124 méter átmérőjű, 43 méter mély kráter maradt hátra – és gyakorlatilag megsemmisült az ország egyik legnagyobb gabonatároló silója (ez volt az a nagy fehér épület, amelynek maradványai a robbanás centrumának közelében láthatók). Utóbbiban 15 ezer tonna gabona veszett oda, így az országnak kevesebb mint egy hónapra elég gabonatartaléka maradt.
