A Microsoft mérnökei egy ideje dolgoznak egy igencsak impresszív adattároló-típus fejlesztésén, amelynek alapját egy kompakt kvarcüveg-lap adja. Az újítást eredetileg zenék és egyéb fájlok tárolására szánták, ám az elmúlt másfél éves időszakban újra-pozícionálták a célt, így most már elsősorban az adatközpontok számára fejlesztik a terméket, azon belül is a saját Azure adatközpontjaikban próbálják majd felhasználni a kvarcüveg-lap alapú adattároló technológiát.
A Project Silica név alatt futó fejlesztés keretén belül egy tenyérnyi méretű kvarcüveg-lap készült, ami 1,75 millió zeneszám, vagy éppen 3500 darab film tárolására is képes lehet, hiszen egy-egy ilyen lap 7 TB-nyi adattároló kapacitással bír. A ténylegesen eltárolható filmek és zenék száma persze függ a fájlok méretétől, de ez már egy másik történet, a szemléltetés így is látványos. A kvarcüveg-lap a Microsoft mérnökei szerint rendkívül hosszú ideig, akár 10 000 évig is képes megőrizni a rajta tárolt adatok integritását.
Hogy miért is előnyös az üveglap? A lenti videó szerint számos limitációval kell megküzdeni jelenleg a klasszikus, mágneses alapú adatrögzítő technológiákat használó megoldásoknál. Az egyik ilyen, hogy a merevlemezeken tárolt adatokat érdemes 5 évente frissíteni, míg a szalagos adattárolók esetében akár 10 év is eltelhet a két frissítés között, amennyiben az üzemeltetők „eléggé bátrak”. Az efféle frissítés rengeteg energiát emészt fel, illetve a folyamat során arra is van esély, hogy az adatok sérülnek.
Ezzel szemben a Microsoft kvarcüveg-lap alapú adattároló technológiája több szempontból is előnyös. Egyrészt természetesen ellenáll a víznek, a magas páratartalomnak, az elektromágneses impulzusoknak, az extrém hőmérsékleteknek, valamint felülete valamilyen szinten karcálló is. Nagy előny továbbá, hogy az adatok integritása több évezreden keresztül megmaradhat.
Hogy miként lehet használni ezeket az üveglapokat? Első körben rövid lézerese impulzusokkal rögzítik az adatokat voxelek, azaz háromdimenziós pixelek formájában. Az így eltárolt adatokat számítógép-vezérelt mikroszkóppal lehet kiolvasni, majd dekódolni is kell őket, amiben az Azure AI infrastruktúra segít. Az üveglapokat egy nagy „könyvtárban” helyezik el, ahol egy robot végzi a mozgatásukat: amennyiben szükség van egy lapra, a robot kikeresi és elviszi az olvasóhoz.
A fenti megoldás kétségkívül frappáns és elegáns, arról viszont nem esett szó, hogy az üvegnek van egy negatív tulajdonsága, rendkívül törékeny, így ha a robot esetleg „elejti”, akkor az adatoknak is búcsút mondhatunk. Arra nem tért ki a Microsoft csapata, hogy az esetleges leejtésből fakadó adatvesztés lehetőségét hogyan próbálják kizárni.
A kvarcüveg-lapokból álló könyvtár egy passzív megoldás, ami energiatakarékosan működhet, hiszen az egyetlen jelentősebb fogyasztó a lapok mozgatását végző robot. A koncepció összességében ötletesnek és ütőképesnek tűnik, ám az élesben történő bevetésére még várni kell egy picit, ugyanis a Microsoft csapata szerint még három vagy négy fejlesztési szintre van szükség ahhoz, hogy költséghatékony, strapabíró és fenntartható adattároló rendszer születhessen, ami megbízhatóan működik.
Az újítás remek kiegészítő lehet a mindennap használt SSD-k és merevlemezek mellett, elsősorban archiválási célra, kifejezetten ritkán használt adatok megbízható eltárolására, adatközpontok üzemeltetőinek. Már amennyiben a technológia végleges változata beváltja a hozzá fűzött reményeket.
