A microdosing bizonyos kultúrákban és közösségekben régóta bevett szokás, a fogalom azonban csak az utóbbi években vált széles körben ismertté, amióta a Szilícium-völgyben divattá vált drogok nagyon kis mennyiségű fogyasztásával „felturbózni” a teljesítményt.

Azzal kapcsolatban ugyanakkor, hogy a módszer valóban működik-e, mostanáig jobbára csak anekdotikus bizonyítékok álltak rendelkezésre, jelentős részben azért, mert az egyik legnépszerűbb erre használt hatóanyag, a varázsgombában található pszilocibin a világ legtöbb országában annyira illegális, hogy tudományos céllal sem lehet tanulmányozni.

Kicsi a bors, de erős?

A helyzet azonban lassan változik, ahogy a könnyűdrogokat egyre több helyen dekriminalizálják. Ahol pedig ez nem történik meg, a szakértők egyre nagyobb számban kérnek külön hatósági engedélyt a tiltott szerek tudományos vizsgálatára. A microdosing során a fogyasztó a „normál” adag nagyjából tizedét kitevő mennyiséget vesz be egy pszichedelikus szerből. Ez túl kevés ahhoz, hogy kiváltsa a drogfogyasztással járó szokásos tüneteket, például a hallucinációt, de például

Nagyobb mennyiségben alkalmazva a pszilocibint annak ez utóbbi hatására már annyi tudományos bizonyíték gyűlt össze, hogy egy londoni székhelyű amerikai cég, a Compass Pathways a napokban kapott engedélyt az FDA-től egy II. fázisú klinikai vizsgálat megkezdésére. A tesztek során másfajta kezelésekre nem reagáló depressziós betegeken próbálják majd ki a pszilocibint.

A microdosing során azonban ehhez képest sokkal kisebb adagokban kerül be a szervezetbe a hatóanyag, a fogyasztók szerint azonban így is hatásos. A kutatókat részben azért érdekli, hogy valóban így van-e, mert ha a mikrodózisok is alkalmasak a depresszió és a szorongás kezelésére, az megváltoztathatja ezen állapotok terápiás megközelítését. És persze a tudósok arra is kíváncsiak, hogy a kreativitás állítólagos fokozódása mögött van-e valami tényleges hatás.

Konvergencia és divergencia

Nemrégiben nyilvánosságra hozták a témában végzett egyik első tudományos kutatás eredményeit, és ezek alapján úgy tűnik, hogy tényleg lehet valami a szubjektív beszámoló mögött. Bár a vizsgálódó holland kutatócsoport nem talált szignifikáns összefüggést a problémamegoldás, a racionális gondolkodás és a fluid intelligencia szintje, illetve a pszilocibin mikrodózisokban való fogyasztása között, a minimális hatóanyag valóban javítani látszik a gondolkodás két olyan aspektusát, amely a kreativitás kulcsa.

Bernhard Hommel, a Leideni Egyetem kutatója, a vizsgálat vezetője elmondása szerint

A konvergens gondolkodás képessége azt jelenti, hogy valaki egy probléma megoldása során képes absztrakt koncepciók közül kiválasztani egyet, és azt alkalmazni. A divergens gondolkodás ezzel ellentétben a probléma több oldalról való körüljárását és távoli elemek összekapcsolását igényli a megoldás keresése során. A pszichológusok szerint az igazi kreativitáshoz mindkét megközelítést magas szinten kell tudni alkalmazni.

A pszilocibin a szerotoninreceptorokhoz kötődik az agyban, amelyekből különösen sok van azokon az agyi területeken, amelyek szerepet játszanak reflektálás, a képzelet és az önvizsgálat működésében. A szakértők egyik nagy kérdése az volt a vizsgálat során, hogy vajon a microdosing során bevett mennyiség is alkalmas-e receptorok aktiválására. Ennek kiderítésére a fogyasztók által jelentett hatásokra fókuszáltak: a kreativitásra, a problémamegoldó képességre és a kognitív flexibilitásra, amely minkettőhöz szükséges.

Mire jó a golyóstoll?

A vizsgálatban résztvevő 38 önkéntessel a microdosing előtt kitöltettek három sztenderd pszichológiai tesztet: kettő a kreatív problémamegoldás, egy pedig a fluid intelligencia szintjét mérte (vagyis hogy hogyan birkózik meg az ember az újszerű feladatokkal).

A szakértők kimérték a gombamintákban a pszilocibin pontos mennyiségét, és ennek megfelelően adagolták azt az alanyoknak. Míg egy „szokásos” triphez nagyjából 3 gramm szárított gomba szükséges, a résztvevők átlagosan 0,37 grammot kaptak a szerből, majd 90 perc elteltével újra kitöltették velük a teszteket.

Ezek során többek közt ki kellett válogatni három összefüggő mutató képet három darab, három képet tartalmazó sorból (például egy fürdőkádat, egy mosdót és egy locsolócsövet), ami a konvergens gondolkodást mérte. Egy másik feladatnál, amely divergens gondolkodást igényelt, a résztvevőknek öt percük volt, hogy minél több felhasználási módot találjanak ki egy tollhoz (pl. gégemetszésnél alkalmazható cső) vagy egy törölközőhöz. A fluid intelligenciát pedig különböző mintázatú elemekből álló progresszív mátrixok révén mérték, amelyekben egy elem hiányzott, és ki kellett találni, hogy a felajánlott lehetőségek közül melyik illik az üres helyre.

Az utóbbi feladatoknál az alanyok nem mutattak jobb teljesítményt a microdosing után, az első két feladattípusnál viszont igen. A képes tesztnél az átlag pontszám 6,6-ról 7,6-ra nőtt, és a hatás hasonlóan kifejezett volt a divergens gondolkodás esetén.

Mindez azt sugallja, hogy a pszilocibin microdosing a kreativitás bizonyos elemeit valóban képes felturbózni, a fluid intelligenciát viszont nem, ami tulajdonképpen megerősíti a fogyasztók beszámolóit. Dennis van der Meijden, egy holland grafikus elmondása szerint a mikrodózisok elsősorban a brainstormingot teszik hatékonyabbá, vagyis több ötlete támad egy probléma kapcsán, miközben alkot, több lehetőséget lát a folytatásra, és így tovább.

Kreatív káosz

Bár a holland tanulmány még lektorálás előtt áll, és a kísérlet egyik nagy hiányossága, hogy a szakértők nem használtak kontrollcsoportot, így nem lehet kizárni, hogy amit mértek, nem egyszerű placebohatás, az eredményeket egy másik tanulmány is megerősíti. Ebben az Oxford szakértői arról számolnak be, hogy mit láttak, amikor funkcionális MR-rel vizsgálták 9, nagyobb mennyiségű (már tényleges tripet kiváltó) pszilocibinnel beinjektált alany agyát. A hatóanyag megváltoztatta a különböző agyi régiók közötti funkcionális összeköttetéseket, a normál működés során egymástól alapvetően távoli területeket hangolva össze.

A szakértők elmondása szerint a pszilocibintől a racionális és logikus gondolkodás központját jelentő a homlokfali régiók jelentősen destabilizálódtak, ugyanakkor összehangolódtak az agy érzelmi központjaival, egyfajta korlátok nélküli tudatműködést, agyi „kalandozást” téve lehetővé, amelyben úgy tűnhet, hogy minden mindennel összeköttetésben van.

Ha tehát ennek a hatásnak a kiváltására a mikrodózisok is elegendőek, valóban igazuk lehet a microdosing híveinek abban, hogy a pszilocibin minimális mennyiségben is kreatívabbá teszi őket. És ha ez az anekdota igazolást nyer, talán a többi mögött is lehet valami, vagyis abban, hogy a pszilocibin kis mennyiségben is jó szorongásoldó és depresszió ellen is hatásos.

Egy biztos, ahhoz, hogy mindez kiderüljön, további kutatásokra lesz szükség, amire annál is inkább szükség lenne, mivel egyre többen alkalmazzák ezeket a szereket látszólag ártalmatlan, mégis hatásosnak tűnő mennyiségben.