Az AstraZeneca védőoltása után a Johnson & Johnson COVID-19 elleni vakcinája kapcsán is megfigyeltek véralvadási problémákat. A jelenség továbbra is rendkívül ritka, 6,8 amerikai millió beoltottból eddig 6 főnél jegyezték a problémát, és közülük egy hunyt el a potenciális szövődmény nyomán. Bár egyelőre nem tekinthető igazoltnak, hogy a Johnson & Johnson vakcinája áll az említett esetek hátterében, és ezt az AstraZeneca védőoltása nyomán is csak valószínűsítik, az ok-okozati összefüggést mindenképpen erősíti, hogy ezek a ritka esetek jellegzetesen hasonlítanak egymásra, és hogy eddig két hasonló technikájú, úgynevezett vektorvakcinánál figyelték meg ezeket. (Az mRNS-alapú vakcinát gyártó Pfizer keddi közleménye alapján a másik típusú oltóanyag kapcsán például még egyetlen hasonló esetet sem figyeltek meg, és a Modernánál is ez a helyzet.)

Az első amerikai halálos eset után a Johnson & Johnson védőoltásának adását le is állították az Egyesült Államokban, és ezzel a további európai szállítmányok érkezése is későbbre tolódik, amíg a fejlesztők és a független szakértők megvizsgálják a helyzetet. Bár ahogy már említettük, rendkívül ritka esetekről van szó, ha sikerül megfejteni, hogy hogyan okozhatnak véralvadási problémát a vektorvakcinák, és elsősorban ki van kitéve ennek a kockázatnak, azzal ez a keveseket érintő probléma is megelőzhető és/vagy szükség esetén gyorsan és megfelelően kezelhető lehetne. Ami nagyban növelné a vakcinákba vetett bizalmat is.

Egyelőre úgy tűnik, hogy mindkét vektorvakcina kapcsán egy alapvetően nagyon ritka rögképződési problémát figyeltek meg, amely agyi, illetve zsigeri vénás trombózist okozhat, és mivel alacsony vérlemezkeszámmal párosul, a test más részein vérzésekkel járhat együtt. Az eddigi érintettek elsősorban 60 év alattiak, és a legtöbb esetben nők, egyelőre azonban sem az életkori, sem a nemi differenciára nem lehet alapozni, mivel az idősebbek közül a korábbi életkori korlátozások miatt (sok helyen hónapokig nem oltottak 60 év felett az AstraZeneca oltóanyagával) egyelőre kevesebben kaptak ilyen vakcinát, illetve az oltásra jelentkezők között is alapvetően magasabb a nők száma. (Az eddig jelentett 79 brit esetnél például teljesen kiegyenlített a nemek aránya, ugyanakkor a Johnson & Johnson vakcinája kapcsán eddig jelentett 6 agyi vénás trombózis mindegyikét 18–48 év közötti nőknél észlelték.)

De mi okozhatja az alvadási zavart, amennyiben az valóban a vakcinákhoz köthető? Az AstraZeneca oltóanyag kapcsán végzett vizsgálatok alapján az érintettek többségében olyan antitesteket azonosítottak, amelyek megkötik a vérlemezkékből felszabaduló egyik molekulát, a PF4-et. Az egyik lehetséges teória tehát az, hogy a vakcina valahogyan kiváltja ezen antitestek termelődését, amelyek aztán testszerte apró rögök képződését idézik elő. Ezek a rögök aztán korábbi, előzőleg nem problematikus rögökhöz tapadva elzáródásokat okozhatnak, illetve erősen lecsökkentik a vérlemezkeszámot, így vérzés esetén nem tud beindulni a megfelelő alvadás. (Ezért nem javasolt aszpirint szedni ennek megelőzésére, az ugyanis egyrészt az artériás rögökre jelent megoldást, másrészt lenyomja a vérlemezkeszámot, így ha fellép a probléma, még komolyabb vérzési gondok jelentkezhetnek.)

Az egész hatásmechanizmus nagyon hasonlít a HIT (heparin-indukálta trombocitopénia) nevű állapotra, amely heparin adását követően léphet fel egyes betegeknél. A szakértők azt javasolják, hogy akinél a vektorvakcinák beadása utáni két hétben alvadási zavarra utaló jelek jelentkeznek (légszomj, mellkasi fájdalom, a láb megdagadása, tartós hasi fájdalom, idegrendszeri tünetek, például erős és tartós fejfájás, illetve látászavarok, apró bevérzések a bőrön, az injekció helyétől eltekintve), azoknál sürgősen el kellene végezni a kérdéses antitestekre való szűrést, és pozitív eredmény esetén megkezdeni a HIT kapcsán bevált terápiák egyikét.

Andreas Greinacher, a jelenség egyik német tanulmányozója azt is elmondta, hogy egereken végzett vizsgálataik szerint a PF4-hez a DNS képes hozzákötődni, ami serkentheti a vérrögök képződését kiváltó antitestek termelődését. A kutató szerint ez lehet az oka annak, hogy a DNS-t tartalmazó vektorvakcinák kapcsán figyelték meg az állapotot. Az AstraZeneca vakcinája egy csimpánz adenovírussal juttatja be a szervezetbe a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjének génjét, míg a Johnson & Johnson vakcinája (és a Szputnyik V, amelyről azonban jelenleg nem állnak rendelkezésre hasonló adatok) emberi adenovírusok révén teszi ugyanezt. Az mRNS-vakcinák ellenben nem tartalmaznak DNS-t, hanem hírvivő RNS formájában juttatják be a kérdéses fehérje receptjét az emberi sejtekbe.

A szakértők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a probléma annyira ritka, hogy azoknál, akiknél jelentkezik, valószínűleg valami más olyan körülmény is fennállhat, amely hajlamosítja őket az állapot kialakulására. Hogy ezek mik lehetnek, az azonban egyelőre nem világos, de vizsgálják. A jelenlegi elsődleges cél a kutatók szerint annak elérése, hogy minél ismertebb legyen a jelenség és annak tünetei, illetve hogy az orvosok tisztában legyenek a megfelelő kezelési módokkal.