A kihalás visszafordításával foglalkozó Colossal Biosciences vállalat állítása szerint kifejlesztett egy kulcsfontosságú technológiát a kihalt madarak visszahozására és a veszélyeztetett fajok megmentésére: egy mesterséges tojást. Az eszköz – egy 3D nyomtatott rácsos héj, amely egy átlátszó szilikonmembránt véd – révén már körülbelül két tucat csibét keltettek ki. A texasi Colossal szakértői remélik, hogy a technológiával feltámaszthatja a kihalt déli óriásmoát (Dinornis robustus), egy 3 méter magas új-zélandi madarat, amely rögbilabda méretű tojásokat tojt.
A kutatók szerint a mesterséges tojás – amelyről egyelőre csak egy sajtóközleményben és egy videóban számoltak be – valódi előrelépést jelenthet más hasonló munkákhoz képest. Korábbi kutatások során a fiókákat többek közt műanyag fóliákból készült tojásokban és csészékben keltették.
A fejlesztés körül azonban sok a bizonytalanság és kevés az érdemi adat. A vállalatnak jelenleg nem terve, hogy a mesterséges tojásról szakcikkben értekezzen, mondja Ben Lamm, a Colossal vezérigazgatója. De azt remélik, hogy kereskedelmi forgalomba hozhatják a technológiát, és azt a természetvédelmi erőfeszítések rendelkezésére is bocsáthatják, teszi hozzá Lamm.
„Sok olyan csoport van az állatkertekben és a természetvédelemben, akik azonnal használni tudnák ezt a megoldást” – mondja Ben Novak, aki a kaliforniai Revive & Restore nonprofit szervezetnél vezeti a vándorgalambok (Ectopistes migratorius) visszatelepítésére irányuló erőfeszítéseket.
A kutatók évtizedek óta dolgoznak azon, hogy madarakat keltsenek ki mesterséges tojásokból. Az első sikeres kísérletről 1998-ban számoltak be, amikor fürjembriókat használtak. Ebben az esetben a természetes, megtermékenyített tojások tartalmát két napos inkubálás után üvegedényekbe helyezték át. Későbbi kísérletek során átlátszó műanyag csészéket használtak a fejlődés nyomon követésére, és az embriókat közvetlenül a tojásrakás után mesterséges tojásokba helyezték át, mondja Yutaka Tahara, a japán Oihama Gimnázium tanára, aki a munka egy részét végezte.
Tahara, aki diákjaival együtt mesterséges tojásokból kelt ki csibéket, úgy gondolja, hogy a Colossal mesterséges tojásának fő előnye a vállalat által kifejlesztett membrán lehet, amely lehetővé teszi a csibék légköri oxigénszint melletti fejlődését. Ezzel szemben az általa és mások által készített mesterséges tojásokhoz a keltetés során nagy mennyiségű kiegészítő oxigénre van szükség.
Ez viszont szöveti, DNS- és fehérjekárosodáshoz vezethet, mondja Andrew Pask, a Colossal biológiai igazgatója, így nem eredményez hosszú távon egészséges állatokat. A cég tojásának tetején átlátszó ablak található, amely lehetővé teszi a kutatók számára, hogy nyomon kövessék az embrió fejlődését, akár kutatási, akár tenyésztési célú a projekt. „Mindezek szempontjait figyelembe vettük a tervezés során, hogy teljesen új szintre emeljük a mesterséges tojást” – teszi hozzá Pask.
Pask elmondása szerint az embriókat 36–40 órával a tojásrakás után helyezték át a mesterséges tojásokba. Eddig 26 csibe kelt ki a mesterséges tojásokból, de a vállalat nem tette közzé sikeres keltetések arányát. (Tahara csapatának projektje során a kikelési arány körülbelül 50%-os volt.)
A Colossal következő tervei között szerepel a mesterséges tojások méretének növelése, például emu- és struccembriók keltetéséhez. A rendszer alkalmazása olyan fajok kihalásának megakadályozására, mint például a moa, valószínűleg tojássárgája és tojásfehérje beszerzését is igényli, mondják a független szakértők. A tojásfehérje hozzáadása, amely főként egy ovalbumin nevű fehérjéből áll, nem jelentene problémát, de a tojássárgája átvitele és annak megállapítása, hogy tartalmaz-e fajspecifikus összetevőket, nagyobb kihívást jelenthet.
Nic Rawlence, az új-zélandi Otago Egyetem evolúciós genetikusa és az óriásmoák visszahozására irányuló projekt egy kritikus szemlélője úgy véli, hogy a mesterséges tojások még hasznosabbak lehetnek a bagolypapagáj (Strigops habroptilus) megmentésében, amely egy súlyosan veszélyeztetett, repülni képtelen, Új-Zélandon őshonos papagájfaj. Az állatok természetes kikelési aránya alacsony, és sok fióka elpusztul közben. „A Colossalnak inkább erre kellene összpontosítania, ahelyett, hogy az egész kihalás elleni küzdelem szempontját hozná fel” – mondja a kutató.
