Amikor egy polipnak megsérül az egyik karja, a végtag kettéhasadhat, így a fejlábú egy plusz végtagot kaphat. Az azonban sokáig nem volt világos, hogy egy ilyen kilencedik kar mennyire funkcionális, vagy hogy a polipok hogyan szoknak hozzá fokozatosan, hogy újra használják sérült karjukat. Most az egyik ilyen állat hosszú távú megfigyelése során kiderült, hogy ez az új kar nem csak alapfunkciókra képes szert tenni: alkalmazkodik, hogy megvédje magát, és komplex, akár veszélyes feladatokra is képes specializálódni.

A kutatók 24 videót és közel 6000 fényképet készítettek egy fiatal hím közönséges polipról (Octopus vulgaris) a spanyolországi Ibiza szigeténél. Az állat öt karján is sérüléseket szenvedett, feltehetően egy ragadozóval való összetűzés során. A polip legtöbb végtagja normálisan visszanőtt, a legelső jobb karja viszont két vékonyabb nyúlvánnyá vált szét.

A polip eleinte nem használta ezt a karját olyan kockázatosabb akciók során, mint a zsákmányszerzés, hanem inkább a teste alá görbítette azt, vagy más, nem agresszív viselkedésmódot alkalmazott. A fájdalom emlékére adott, vélhetően poszttraumás válaszreakció ellensúlyozására a közelben lévő többi kar viszont több kockázatot vállalt, és aktívabb volt.

A sérült, két részre hasadt kar azonban az idő múlásával egyre veszélyesebb feladatokban vett részt, ahogy erősödött a két nyúlvány, számol be a vizsgálatokat végző csapat az Animals című szaklapban. Egy idő után ezek a vékonyabb karok is bevetésre kerültek a különböző tárgyak vizsgálatakor, valamint a zsákmányra való lecsapás és a zsákmány „átölelése” során.

Ez a fajta alkalmazkodóképesség a kutatók szerint nagyon hangsúlyosan mutatja, hogy mennyire rugalmasak a polipok: végtagjaik anélkül képesek reagálni az érzékszervi bemenetekre, hogy agyuknak be kellene kapcsolódnia, mintha önállóan hoznának döntéseket. Úgy tűnik, hogy ez a decentralizált viselkedés a hasított karokra is kiterjed, mivel azok a gyógyulással és az idő múlásával új funkciókat voltak képesek felvenni.