Idén rendkívül naprakész anyaggal készültünk december 6. alkalmából, ugyanis Steve Barrett, a Liverpooli Egyetem télapológia mellett képalkotó eljárásokra szakosodott fizikusa november 16-án tartott előadásában átfogó képet vázolt fel a télapológia általános kérdéseiről és aktuális eredményeiről is. A következőkben ezt az előadást foglaljuk össze.
Barrett kiinduló kérdése az volt előadása során, hogy összeegyeztethető-e a Mikulás a fizika törvényeivel, és ha nem, hány fizikai törvényt szeg meg a Mikulás. Az előadó egy köpcös, jókedvű, fehér szakállas fickóként írja le kutatása tárgyát, aki megkérdőjelezhető divatérzékkel rendelkezik, mert előszeretettel visel piros öltönyt. És bár hihetetlen tetteket tulajdonítanak neki, ez nem jelenti azt, hogy ne létezhetne.
Az alapprobléma a következő: a Mikulás (állítólag) karácsony este (illetve egyes országokban más decemberi napokon) minden háztartásba ellátogat, hogy ajándékokat vigyen ki minden arra jogosult gyerekeknek. Ezt a bizonyos jogosultságot pedig az alapján bírálja el, hogy az illető szerepel-e a rossz gyerekek listáján.
Barrett elmondása szerint a Mikulás (állítólagos) tetteit sorra véve először is azt kell felmérni, hogy hány gyereknek is szállít ajándékot az öreg. A kutató és kollégái modellje szerint, ha úgy vesszük, hogy a Föld 8 milliárdos lakosságának negyede gyerek, statisztikailag ezek 50% lesz jogosult ajándékra. Tehát egymilliárd gyerekhez kell eljuttatni az ajándékokat.
A következő fontos kérdés, hogy ezt hogyan lehet megoldani. A hagyomány szerint a Mikulás rénszarvas vonta szánon repül, ami kapcsán rögtön felvetődhet a kérdés, hogy
vajon tudnak-e ténylegesen repülni a rénszarvasok.
Ahogy az előadó elmondta, nagyon sok állatfaj tagjai repülnek, például a rovarok, a madarak, a pteroszauruszok (utóbbiak manapság csak nagyon ritkán) és egyes emlősök is. Ugyanakkor nagyon kevés bizonyíték van a rénszarvas röpképességére. Vagyis ha repülnek, azt valószínűleg elég ritkán teszik. A bizonyíték hiánya ugyanakkor nem jelenti a repülési teória cáfolatát, mondta el Barrett.
Ha túllendülünk a rénszarvasok repülésén, a következő érdekes terület annak megvitatása, hogy mennyire kell gyorsan haladnia a szánnak a feladatok teljesítéséhez. Itt Barrett modellje ugyan kissé hiányos, mert azt feltételezi, hogy mind az egymilliárd gyereket egy éjszaka alatt kell meglátogatni, de a lényeg szempontjából ez nem fontos.
Ha ugyanis maradunk a modellnél, és úgy vesszük, hogy 36 óra alatt kell leszállítani a csomagokat, akkor a Mikulásnak 2000 km/s sebességgel kell haladnia, ami a fénysebesség 1 százalékánál kisebb.
Vagyis sebesség tekintetében a Mikulásnak nem kell áthágnia a fizika törvényeit.
Ilyen nagy sebesség esetén viszont felmerül néhány másik probléma. Arra egyelőre Barrett sem tudja a választ, hogy a rénszarvasokból hogyan nem lesz szarvassült, ha ilyen gyorsan száguldoznak a légkörben. De arra van ötlete, hogy miért nem látjuk az égbolton a Mikulás aktivitása idején a fehéren izzó szánt. A kutató teóriája szerint a szán sötét anyagból készülhetett, amely nem bocsát ki fényt vagy más elektromágneses hullámokat. Ez azt is megmagyarázná, hogy miért nem tűnik fel a radarképeken a jármű.
Ha az öreg a helyszínre érkezik, következik az újabb, ésszel nehezen feldolgozható probléma: hogyan jut be a Mikulás a házakba? A hagyomány szerint a kéményeken át közlekedik, de egyrészt nincs is mindenhol kémény, másrészt a testalkata nem egészen összeegyeztethető a szűk nyílásokkal.
Arról nem is beszélve, hogy másodpercenként 3000 kéményen kellene átpréselnie magát, ha tartani akarja a menetrendet.
Az előadó szerint a Mikulás a kvantummechanikát, konkrétan a kvantum-alagúthatást aknázza ki, amelynek értelmében a részecskék olyan gátakon is képesek áthaladni, amelyeken a klasszikus fizika szerint nem tudnának. Vagyis emberünk nem megy át a kéményen vagy a falon, hanem egyszerűen megjelenik annak túloldalán. A Mikulás emellett minden bizonnyal manipulálja a teret és az időt is, ami nagyban megkönnyíti a dolgát, megnyújtva a munkaórák számát és lekicsinyítve a távolságokat, vélekedik Barrett. Hogy hogyan képes a Mikulás annyi ajándékot cipelni a szánján, az ismét a tér manipulálásával férhet össze. Vagy az van, hogy a szán raktere torzított térrel rendelkezik, és sokkal nagyobb a kívülről láthatónál, vagy az ajándékok egyszerűen egy másik dimenzióban tárolódnak.
De mennyi energiába kerül a szán meghajtása, a kvantummechanikai fogások és a téridő manipulálása?, vetette fel a kérdést Barrett. A szakértő szerint a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy a Mikulás valamiféle feketelyuk-hajtóművel rendelkezik. A másik opció, hogy menet közben gyűjti be a hajtóanyagot, a neki kihelyezett sütemények és egyéb falatok formájában. A kutató számításai szerint 20 millió sütivel számolva, elvégre nem mindenki készít ki ilyeneket a Mikulásnak, az öreg 1023 Joule energiához juthat, ami körülbelül megegyezik egy egymillió évig működő atomerőmű energiatermelésével.
És hogy hogyan lehet ezt az energiát hasznosítani? Barrett egyik elmélete, hogy a Mikulás egy speciális részecskeütköztetőben antianyag-sütikkel ütközteti a begyűjtött sütiket, és a felszabaduló energiát hasznosítja. A másik, egyelőre mérsékelten vizsgált ötlet, hogy a süteményeket egy fekete lyukba dobálja, amely kvazárrá válik, és sugárzás formájában bocsátja ki a belehulló anyagot. Sajnos, mint az előadó megjegyzi, eddig nagyon kevesen vizsgálták az energiatermelés ilyen lehetőségét, így ez utóbbi elmélet elég bizonytalan lábakon áll.
Összefoglalva az elhangzottakat, a Mikulás tulajdonképpen a fizika egyetlen törvényét sem hágja át, legfeljebb mi nem értjük, hogyan csinálja, amit csinál
– vonta le a konklúziót Barrett.
