A C/2020 F3 NEOWISE katalógusjelű égitest a becslések alapján 4500-6800 nap alatt kerülheti meg csillagunkat, és július 6-án 1,8 magnitúdós volt. Napközelpontját július 3-án érte el, vagyis mostantól abszolút mutatóit tekintve halványodni fog, viszont a Földhöz legközelebb csak július 23-án ér, így várhatóan legalább addig nyugodtan élvezhetjük a látványát, akár szabad szemmel is, de binokulárral még lenyűgözőbb látványt nyújt.

Amikor az üstököst márciusban először detektálta a NEOWISE űrtávcső, rendkívül halvány volt, és a szakértők nem sok reményt fűztek ahhoz, hogy ez érdemben változni fog. A tavasz folyamán azonban gyors fényesedésnek indult, olyannyira, hogy már amiatt kezdtek aggódni a csillagászok, hogy a gyors felmelegedés hatására szétesik a magja, ahogy az évszázad üstökösének ígérkező C/2019 Y4 ATLAS-szal is történt áprilisban. De az égitest végül épségben túlélte a Nap közelségét, sőt, menet közben látványos kettős porcsóvát növesztett.

Az égitest az északi féltekéről látható, július 4-én már hazánkból is készült róla felvétel Landy-Gyebnár Mónika és Majzik Lionel jóvoltából, illetve többek közt a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről is lencsevégre kapták. (A nyitókép Michael Jäger osztrák asztrofotós munkája július 4-éről.) Az üstökös jelenleg Szekeres (Auriga) csillagképben mozog nyugat felé, és Magyarországról hajnalonta lehet megfigyelni. Július 10–12. után aztán az üstökös az esti égen is jól látható lesz, nem sokkal napnyugta után.

Július 23-i földközelségekor – ekkor 103 millió kilométerre lesz bolygónktól – várhatóan már csak 3–4 magnitúdós lesz a jelenlegi 1–2 magnitúdó helyett, de fényszennyezéstől mentes helyen ekkor is látható lesz szabad szemmel. Nagyon magasra ekkor sem emelkedik majd, de 15–20 fokos magasságot azért elér az égbolton. Eddigre a Göncölszekér alatt fog látszani, előtte pedig a Hiúz csillagképen halad át.