Ha két, ugyanabba a családba tartozó ámbráscet találkozik a Karib-tenger meleg vizeiben, a Morse-jelekhez hasonló, csettintő/kattogó hangokat adnak ki. A szakértők évekig úgy vélték, hogy ezek a hangsorok nagyjából két tucat különböző kifejezésként, azaz kódaként értelmezhetők, vagyis a tengeri emlősök ezen fajta kommunikációja nem különösebben bonyolult.

A Nature Communications című folyóiratban nemrégiben megjelent azonban egy tanulmány, amely jóval összetettebb képet fest az ámbráscetek nyelvéről. A csettintő hangsorok különböző jellemzői, köztük a tempó és a ritmus finom változásai arra utalnak, hogy az emlősök az eddig ismertnél sokkal nagyobb mennyiségű információt képesek közvetíteni ilyen módon. Az eredményeket lejegyző szakértők ráadásul úgy vélik, hogy egy nap talán teljesen dekódolni tudjuk ezeket az interakciókat, így megérhetjük őket, és akár magunk is kommunikálhatunk az állatokkal.

„Ez csak a jéghegy csúcsa” – mondja David Gruber, a New York-i City University biológusa, az új tanulmány egyik szerzője. A kutatás a CETI projekt a legújabb eredménye, amelynek keretében vezető tengerbiológusok, informatikusok és nyelvészek dolgoznak közösen annak feltárásán, hogy a mesterséges intelligencia és az állatok megfigyelésére használt eszközök fejlődése megnyithatja-e az utat a fajok közötti kommunikáció előtt. A projekt neve tisztelgés a fejlett földönkívüli élet felderítésére irányuló, SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) néven ismert kutatás előtt.

Az Audacious Project nevű jótékonysági szervezet 33 millió dolláros támogatásával a kutatók a mostani vizsgálatban a Karib-tengerben élő ámbráscet-családokra összpontosítottak. Az itteni tengeri jellegzetes „dialektust” beszélnek, amelynek keretében a 150 ismert ámbráscetkóda közül 21-et használnak. A kódák egyenként 3–40 csettintésből állnak.

21 kifejezés ugyanakkor nem számít túl soknak, ha mondjuk az emberi kommunikációval vetjük össze. A Massachusetts Institute of Technology informatikusai ezért összetettebb mintázatokat kerestek 60, egy családba tartozó ámbráscet 8719 kódájának felvételeiben. Ez az elemzés pedig sokkal komplexebb képet tárt fel.

Bár első hallásra úgy tűnhet, hogy az emlősök egy-egy korábban azonosított kódánál ugyanazt a hangsort ismétlik, számos finom eltérés figyelhető meg. A kutatók korábban tempó, valamint ritmus szerint osztályozták az egyes kódákat, most viszont még részletesebben vizsgálták ezeket, és jól elkülöníthető eltéréseket tapasztaltak a korábban egyformának hitt hangsorok között. Például felfedezték, hogy az esetek 4 százalékában egy extra csettintés kerülhet egy-egy kódához. A kutatók szerint egy módosított változat lehet, nem pedig egy új kóda, mivel a ritmus viszont sokkal több közös vonást mutat, mint ami az eltérő kódákra jellemző.

A szakértők ezt az extra csettintést díszítésnek nevezték el. Nem véletlenszerűen fordul elő, hanem a cetek közti kommunikáció meghatározott pillanataiban: a hangsor elejére és végére kerülhet, amikor egy cet válaszol egy másiknak, mielőtt szünetet tart, vagy mielőtt elhallgat a kommunikáció hátralévő részére.

A csapat elemzése azt is feltárta, hogy a cetek fokozatosan lassítják vagy gyorsítják a kódasorozatok tempóját. Az időben egymáshoz közeli kódákat hasonló tempóváltás jellemzi, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy a váltás szándékos. A felvételek itt is azt mutatták, hogy a jelenség jellegzetesen fordul elő a cetek közötti interakciókban. Amikor az egyik cet megváltoztatta a tempót, a másik is tükrözte ezt a változást, még akkor is, ha más kódákat közölt.

A most katalogizált eltérésekkel a kelet-karibi ámbráscetek közötti kommunikáció során azonosított, elkülöníthető kommunikációs egységek száma 21-ről körülbelül 300-ra emelkedett. Ez pedig a korábbinál sokkal komplexebb kommunikációra utal az állatok közt. Azt persze nem lehet tudni, hogy az ámbráscetek nyelvének szerkezete mennyiben hasonlítható például ahhoz, ahogy az emberi nyelvek kombinálják a hangokat és a szavakat. Egyes kutatók szerint lehetséges, hogy a megfigyelt tempóváltásoknak nem annyira nyelvi, mint inkább szociális jelentősége van, vagyis ezek nem konkrét információt közvetítenek, hanem az összetartozás érzését segítik elő. Ami persze nem teszi kevésbé izgalmassá a vonatkozó kutatásokat.