Kína és az Amerikai Egyesült Államok között meglehetősen feszült helyzet alakult ki az elmúlt évek folyamán, hála a különböző kereskedelmi szankcióknak. Az amerikai kormányzat nemrégiben újabb szigorításokat vezetett be, már ami az exportkorlátozásokat illeti, ezek célja ismét az volt, hogy nehezítsék Kína helyzetét az AI szegmensben, a félvezetőipar fejlesztése terén, illetve a hadiipari fejlesztések kivitelezésében. Egyebek mellett megtiltották a HBM memóriachipek Kínába történő exportját a HBM1 kivételével, valamint félvezetőipari gyártóeszközök terén is történt némi szigorítás, ezzel Kína helyzete még nehezebbé vált.

A kínai vezetés természetesen nem hagyta szó nélkül az amerikai szigorítást, ők is bevezettek némi exportkorlátozást az Amerikai Egyesült Államok irányába: leállították az antimon, a germánium, illetve a gallium exportját. A felsoroltak közül különösen utóbbi lehet fájó pont, hiszen Kína meghatározó nyersanyagforrásnak tekinthető gallium terén, bőven 90% feletti piaci részesedéssel rendelkezik. Azt persze érdemes kiemelni, hogy a korlátozás csak és kizárólag az Amerikai Egyesült Államokba szánt exportra vonatkozik, a többi nyugati ország továbbra is zavartalanul hozzáférhet a galliumhoz, legalábbis egyelőre.

Noha az exportkorlátozás szelektív, mégis óriási felbolydulást okozott a piacon, amelynek eredményeként igencsak érezhető drágulás következett be, meglehetősen rövid idő alatt. A legutóbbi adatok alapján 1 kilogramm gallium néhány napja már 595 dollárba került, vagyis az elmúlt 13 év legmagasabb árát kérték érte – legutóbb 2011 folyamán volt ennyire drága. Kína a globális gallium piacon 94%-os részesedéssel rendelkezik, vagyis kétségkívül elsődleges nyersanyagforrásnak tekinthető, amelyet egyelőre nem lehet hatékonyan megkerülni.

Kína azzal, hogy a gallium, a germánium, illetve az antimon exportját korlátozza az USA felé, azt jelzi, hogy nem hagyja szó nélkül a további exportkorlátozásokat, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok vezetése hoz, és amelyek egyre nehezebb helyzetbe hozzák az országot több területen is. A hivatalos narratíva persze az, hogy a legutóbbi intézkedések a gallium exportjának legális és fenntartható exportját segítik, de az igazi ok természetesen nem ez, hanem az, hogy válaszolni kívántak az USA friss exportkorlátozásaira.

A gallium ára a kínai exportkorlátozás bejelentését követően egy hét alatt mintegy 17%-kal emelkedett, és várhatóan további drágulásra is be kell majd rendezkedni, hiszen a piaci szereplők a változás hatására raktározásba kezdtek annak érdekében, hogy biztosítsák stabil hozzáférésüket a szóban forgó nyersanyaghoz, illetve a további drágulás negatív hatásait is így próbálják tompítani. Maga a gallium egy kiemelten fontos anyag, ugyanis széles körben használják a félvezetőiparban, egyebek mellett a nagyteljesítményű chipeknél is, főként gallium-arzenid vegyület formájában. A gallium árának növekedése rengeteg piaci szegmenset érint, mint például a konzumerpiacot, az űripart, a repülőgép-ipart, illetve a zöld energiát létrehozó szektorokat is, ezek mind-mind fokozódó nyomás alá kerülnek majd a drágulás miatt, amelynek egy részét biztosan a megrendelőkre és a fogyasztókra terhelhetik.

A kínai galliumnak egyelőre nincs igazi alternatívája, az viszont biztos, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Európa, illetve az egyéb régiók is elkezdenek majd azon dolgozni, minél kevésbé függjenek Kínától, már ami a nyersanyag-beszerzést illeti. Galliumbányákat igazából Kanadában és Európában is lehetne nyitni, ám az efféle folyamatok jellemzően éveket vesznek igénybe, vagyis a közeljövőben biztosan negatív hatást gyakorolhatnak a különböző piaci szegmensekre a magas gallium árak.

Összességében ez is azt mutatja, mennyire törékeny a globális ellátási lánc, már ami a kritikus fontosságú ásványi anyagokat illeti. Az emelkedő árak egyrészt rosszak, mert drágulást okoznak, másrészt viszont azt is eredményezhetik, hogy a piaci szereplők felgyorsíthatják az alternatív források keresését, legyen szó új bányák nyitásáról, vagy a már feleslegessé vált eszközökben található fontos nyersanyagok újrahasznosításával, ezzel valamilyen szinten át fog alakulni a globális terep az olyan ásványi anyagok esetében, mint amilyen például a gallium. Az eset arra is rávilágít, az USA nem számíthat arra, hogy Kína csendben fogja tűrni az újabbnál újabb exportkorlátozások bevezetését: ők is egyre szigorúbb korlátozásokkal rukkolhatnak elő, amelyek nemcsak az USA, hanem egyéb régiók számára is fájóak lehetnek. Akárhogy is, az efféle csatározásból eredő drágulást végső soron a megrendelők és a vásárlók fizetik majd meg, ahogy az lenni szokott…