A tyúk háziasítására a legfrissebb eredmények szerint jóval később került sor, mint eddig gondolták a szakértők. És a domesztikáció célja is megkérdőjeleződött: bár sokáig úgy hitték, hogy az állatok húsa volt a prioritás, lehetséges, hogy inkább korai házőrzőkként szolgáltak a szárnyasok vagy spirituális szerepet töltöttek be.
A ma élő házityúkok mindannyian a Délkelet-Ázsiában honos bankivatyúk leszármazottai. A korábbi vizsgálatok alapján a szakértők 6–10 ezer évvel ezelőttre tették a háziasítás idejét, egy francia kutatócsoport azonban nemrégiben átfogó vizsgálatot végzett a rendelkezésre álló bizonyítékokon, és ennél jóval későbbi időpontot állapított meg. Szerintük a legkorábbi, már háziasított tyúkokra utaló régészeti bizonyítékok i. e. 1250–1650 közöttiek, és egy thaiföldi lelőhelyről kerültek elő.
A lelőhelyen rengeteg csirkecsont található, és egyes esetekben a szárnyasokat az emberekkel együtt temették el, ami szintén háziasított kapcsolatra utal, mondják a szakértők. Akik szerint a korábbi háziasításra utaló jelek abból adódtak, hogy a régészek csirkecsontoknak nézték más madarak, például a fácánok csontjait, a két fajt ugyanis nagyon könnyű összetéveszteni. Az apró csirkecsontok ráadásul könnyen elmozdulnak a föld rétegeiben, így megeshet, hogy a külső körülmények hatására mélyebb, idősebb rétegekben kötnek ki, mint amelyikben eredetileg voltak.
Az eredményeket a Cardiffi Egyetem kutatóinak független kutatása is megerősítette. A szakértők 23 régészeti lelőhelyeken feltárt csirkecsonton végeztek radiokarbonos kormeghatározást, és 18 esetében kiderült, hogy jelentősen fiatalabb, mint korábban gondolták. Egy Bulgáriából előkerült csontról például a rétegek alapján eddig úgy hitték, hogy 7500 éves lehet, de a datálás alapján kiderült, hogy valójában a közelmúltban, valamikor 1959–1985 között pusztulhatott el az állat. Az eredmények nem jelentenek teljes meglepetést, a kutatók egy ideje már sejtik, gond lehet a legkorábbinak gondolt csontok korával.
A francia kutatócsoport tagjai úgy gondolják, hogy a tyúk háziasítása a gabonatermesztéssel lehetett összefüggésben Délkelet-Ázsiában. Ezzel ugyanis több nyitott, fákkal nem fedett terület nyílt meg, és a bankivatyúk pontosan az ilyen környezetet kedveli. A gabonatermesztés megindulásával ráadásul új táplálékforrások is elérhetővé váltak számukra. Vagyis a szakértők úgy képzelik, hogy a madarak vonzódtak az emberi településekhez, és a természetes kiválasztódás nyomán magától megindult a domesztikáció folyamata, hasonlóan a kutyák háziasításához. Vagyis a madarak odaszoktak az ember mellé, és közben maguk is átalakultak.
Hogy az ember pontosan miért bátorította ezt a folyamatot, az ugyanakkor nagy kérdés. Arra nem nagyon bizonyíték, hogy a tyúkokat a húsukért leölték volna még később sem, amikor megérkeztek Európába. Ennek hiányában viszont nehezen érthető, mi volt a háziasítás célja. A szakértőknek vannak ötleteik, elképzelhető például, hogy a madarak jelezték, ha veszély közeleg, vagy az is lehet, hogy csak a tojásaikat fogyasztották.
Az is biztos, hogy Európában sokáig nagyon egzotikus állatnak számítottak a tyúkok, és a korai képviselőiket nagyon nagy gonddal temették el, sokszor az emberekkel egy sírba. Ez azt is jelezheti, hogy a madaraknak spirituális jelentőséget tulajdonítottak, vagyis hogy talán úgy hitték, ők vezetik a lelkeket a másvilágra, mondják a kutatók. Európában csak több száz évvel a tyúkok első megjelenése után kezdték a szárnyasokat fogyasztani, és ezzel párhuzamosan a madarak státusza is sokkal alacsonyabbá vált.
