A Földön kívüli élet kutatásának egyik legnagyobb kihívása a Földhöz hasonló bolygók felkutatása. Ezt számos technikai és fizikai okból könnyebb mondani, mint megtenni, de az első exoplanéta több mint három évtizeddel ezelőtti felfedezése óta hatalmas előrelépéseket tettek a szakértők a területen. Most egy újabb fontos mérföldkőhöz érkeztek, egy izgalmas új felfedezéssel.

A csillagászok már régóta tudnak az LHS 1440 b jelű exobolygóról. Ez egy kőzetbolygó, amelynek a sugara a földi 1,73-szorosa, tömege pedig 5,6-szorosa. Mindössze 24,7 nap alatt kerüli meg csillagát, de mivel ez annak fénye jóval gyengébb, mint a mi Napunké, ez a szuperföld az élhető zónában található, vagyis elvileg létezhet folyékony víz a felszínén.

Korábban már voltak jelek egy lehetséges légkörre is, többek között a James Webb adataiban, de most végre a kutatók az eddig legmeggyőzőbb bizonyítékokról számoltak be. A Carnegie egyetem Las Campanas Obszervatóriumában található, felszíni Magellan Clay teleszkóp segítségével a csillagászok ugyanis héliumszivárgást észleltek a bolygóról. És ami a legizgalmasabb, a kibocsátás változónak tűnik.

„2024-ben megfigyeltük, hogy hélium szökik ki ennek az exoplanétának a felső légköréből, ami erőteljesen utal egy légkör jelenlétére” – nyilatkozta az eredményekről beszámoló tanulmány társszerzője, Shreyas Vissapragada, a Carnegie munkatársa. 2025-ben pedig ismét sikerült megfigyelni a jelenséget, de eltérő mértékű szivárgással, vagyis a légkör nemcsak létezik, de változik is.

A kutatócsoport úgy véli, hogy a héliumkibocsátás a csillagból származó röntgensugárzásnak és szélsőséges ultraibolya sugárzásnak köszönhető. A vörös törpék sokkal aktívabbak, mint a Nap, ami komoly kérdéseket vet fel az ilyen csillagok körül keringő bolygók tényleges lakhatóságával kapcsolatban. De ezek a galaxis leggyakoribb csillagai, ezért nagy jelentőségű minden, amit megtudunk róluk.

A lakhatóság kérdése erősen foglalkoztatja a kutatókat. A légkör jelenléte elengedhetetlen feltétele az általunk ismert életnek, de nem ez az egyetlen szempont. Túl sok az ismeretlen tényező a lehetséges kémiai vegyületek tekintetében, amelyek jelen lehetnek vagy hiányozhatnak, és a kutatók nyilvánvalóan nem akarnak spekulálni.

„Még nem tudunk eleget a bolygó alsó légköréről ahhoz, hogy teljes képet kapjunk arról, milyen vegyi anyagokból áll a légkör, nemhogy a felszínről (vagy annak hiányáról), illetve a folyékony víz esetleges jelenlétéről” – nyilatkozta Vissapragada. A csapat máris további megfigyeléseket tervez, hogy tovább monitorozhassák a hélium változásait. Ez önmagában is fontos betekintést nyújthat a bolygó és a csillag viselkedésébe.

Vissapragada egyúttal a felszíni csillagászat fontosságát is hangsúlyozta, amely kulcsfontosságú szerepet játszott ebben a munkában. Egy olyan különleges időszakban élünk, amikor még évekre vagyunk attól, hogy egy új generációs távcsövek, mint például az Extremely Large Telescope és a Giant Magellan Telescope, üzembe álljanak. Ezek talán képesek lesznek közvetlenül leképezni a szilárd felszínű exobolygókat.

Másrészt az űrbéli műholdakból származó fényszennyezés egyre inkább veszélybe sodorja a felszíni csillagászatot. „Ezt a konkrét mérést egy új, nagy felbontású spektrográf tette lehetővé, amelyet az egyik Magellan-teleszkópra szereltek fel, és ez bizonyítja, hogy egy kis kreativitással mennyire sokat elérhetünk a Földön már meglévő eszközökkel is” – mondta el Vissapragada.

Miközben a Föld ikertestvérének keresése folytatódik, a szakértelemnek és az elkötelezettségnek köszönhetően a csillagászok tovább feszegetik a határokat annak tekintetében, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a távoli világok jellemzőibe. Egy olyan exoplanéta, amelynek légköre van, és a csillagának lakható zónájában kering, fenomenális felfedezés ezen munka során.