A Crystal Dynamics 1999-es és 2001-es kiadású Soul Reaver játékairól kevesen mondták volna meg, hogy fanatikus rajongótábort szerez majd, ami a mai napig kedves emlékeiben őrzi a játékokat. Hasonlóképp, valamiért sokkal kevésbé ismert a sorozatnak tekinthető történetszál kezdete, ami Blood Omen: Legacy of Kain címmel jelent meg 96’-ban és egy Kain nevű nemesről szól, aki halála után vámpírként tért vissza és ugyan bosszút fogad elveszejtői ellen, emellett gyógymódot is keres az elátkozott vérszívó lét legyőzésére. Sejteni lehet, hogy a történet nem kap vidám és örömteli lezárást, így a Soul Reaver 1 ott veszi fel nagyjából a fonalat, ahol az előző rész befejeződött.

Raziel – Kain elsőszámú gyermeke és parancsnoka – túlszárnyalta mesterét és így sorsa árulás és kivégzés lesz, de ő is visszatér egyfajta lidércként (wraith), hogy bosszút álljon és helyrebillentse a lélekfolyó, valamint az idő kerekének megakadását. Rengeteg idő (valójában 1500 év) telt el Raziel újjászületéséig és Nosgoth világa a pusztulás szélén billeg, de még mindig Kain rémuralmát nyögve.

Érdekesség, hogy felélesztése után Raziel is megkapja a Soul Reaver nevet, főként, mivel lelkekből és nem vérből nyeri immár az életerőt, de Kain kardjának is ugyanez a neve ’The Soul Reaver’, és ezen fegyvert Raziel meg is szerzi a történet során, ami elnevezésük alapján elég mókás együttállást és némi zűrzavart kelthet azokban, akik most ismerkednek a játék világával.

A játék akció és puzzle elemekkel és olyan harci mechanikákkal ad keretet, mint a kivégzés, a fegyverdobás és a pályák néhány elemét is felhasználhattuk a harc során (pl. fáklyák, tüskék). Habár sok dicséretet is kapott a Soul Reaver 1 a történetszál és a harc/lore továbbfejlesztéséért, a játékmenetet a legtöbb kritikus repetitívnek, a végkifejletet pedig unalmasnak érezte. Ennek ellenére számítani lehetett rá, hogy nem marad folytatás nélkül a sorozat.

Úgy tűnik a remaster grafikailag itt nem tudott olyan eredményeket felmutatni, mint például a Warcraft esetében. A kamerakezeléshez a Soul Reaver 1-ben biztosan nem nyúltak, ez főként a spirállépcsőknél feltűnő. Ez, azzal együtt, hogy néhol elég szépen el lehet akadni benne egy-egy logikai puzzle megoldása közbe. Ez sajnos inkább azt jelenti, hogy a rajongókat és az eredeti verziót ismerőket célozták inkább meg, azt kevésbé tartom valószínűnek, hogy ebben a formában bárki is leemelné a polcról úgy, hogy most találkozik a címmel először.

A Legacy of Kain: Soul Reaver 2 fejlesztési ciklusa alig két évig tartott, ami kivételesen gyorsnak számít annak ellenére, hogy a projekt korai szakaszában a világ épp a hatodik generációs konzolokra váltott (Gamecast, GameCube, PS2, Xbox). A játékot eredetileg 2000 végén akarták piacra dobni a PlayStation és Dreamcast konzolokra, de a piaci mozgásokat látva komoly átdolgozást kapott a második rész. Végül 2001-ben PlayStation 2 exkluzívként jelent meg, majd még ugyanabban az évben Microsoft Windows port is készült a rajongók nagy örömére.

A második rész történetszála szerint Nosgoth sorsa és a történelem megváltoztathatatlan, és minden egyén nyílegyenesen halad a számára előírt sors vonalán. Raziel, az előző rész paradox végkifejletének köszönhetően, az egyetlen kivétel ez alól a szabály alól – sőt mi több, az ő jelenléte teszi lehetővé, hogy időbeli paradoxonokat váltsanak ki, megváltoztatva azt, ami elrendeltnek tűnik. Ennek a résznek az elején hallható Kain fejtegetése az érme két majd három „oldaláról”, ami az egész részt és a cselekményt is előre vetíti, egyszersmind megbontva az addigi dogmákat.

Kain monológja nyitány ahhoz, hogy túljárjon Moebius eszén és megoldja a Blood Omen dilemmáját. A Soul Reaver 2 időutazással kezdődik és a Blood Omen eseményeit 30 évvel megelőző korszakból indul, de a történet során kapu nyílik a BO után 100, illetve 500 évvel megnyíló valóságban való kalandozásra is.

Sajnálatos, hogy különféle glitchek és mozgatási problémák egy remaster során is bennmaradnak. Az ikonikus Soul Reaver kard „újjákovácsolása” jelenetben például a Moebiussal folytatott párbeszéd alatt például végig rezgett és remegett a háttér, és tengeribetegséghez hasonló émelygést okozott, miközben a jelenet jó pár perces.

Az ellenségek viselkedése is kivételesen ostoba és el lehet gondolkodni rajta, hogy ez mennyire szándékos. Ha a konkrét ellenségre fókuszálás játékmechanikát használjuk, akkor egy épkézláb, majdhogynem veszélyesen támadó, speciális képességeket is használó katonát/szörnyet kapunk, de, ha ott rohangálunk 4-5 ellenség körül és csak vagdossuk őket, akkor egy-egy kósza bekapott vágáson kívül nem sok bajunk lesz.

Összesítve a remaster nehezen hiszem, hogy új rajongókat gyűjtene az amúgy méltán jó nevű sorozatnak. Túl régiek a mechanikák, túl kevés a remaster által adott plusz. Akik eddig is szerették Raziel kalandjait azok tudják majd értékelni ezt a verziót és nekik elég érdekesség és mazsolázni való rejlik majd a concept artok, zenék, rajongói rajzok, cosplayek és sok egyébekkel ellátott extra tartalmakban. A többiek továbblépnek és modernebb vagy jobban felújított játékokkal töltik majd az idejüket és csak abban reménykedhetnek, hogy az 50. évfordulóra, hátha jobb ráncfelvarrást kap a Soul Reaver.