Szerzői értékelés

Olvasói értékelés

52
2611 - iPon Black Friday - All-in

A floppyn megszerzett játékoknál mindig ott lógott a levegőben a bad sector réme, vagyis, hogy egy, mondjuk, 10-15 floppys, betömörített játékot szép lassan felmásolgatva, az egyik fájl hibás tárolása azt használhatatlanná tette és így vagy az egész akció kudarcba fulladt, vagy a szerzeményünk hiányzó darabkájáért vissza kellett mennünk a forráshoz. Hiába a Dűne 2 és a Warcraft Orcs & Humans által felvázolt csapásirány, a mai, modern RTS-ekhez képest nagyon szembetűnő, hogy egy örök klasszikus, egy kőbe vésett etalon mennyire más volt 1994-ben. És akkoriban izgalmasnak, szépnek, jónak, érdekesnek tűnt, teljesen jogosan.

Galéria megnyitása

Már az grafikai bravúrnak és érdekességnek tűnik, hogy a hullák nem csak simán eltűnnek, hanem lebomlanak és ennek a lépéseit látható módon vizuálisan is kezeli a játék, dark fantasy felé lökve a történetet, ahol egy komolyabb csata után ott voltak a maradványok a mezőn. És itt még nem is feszült egymásnak olyan sok egység, nem volt többféle frakció, vagyis a változatosság helyett az is bőségesen elbűvölte a játékosokat, hogy 5-6 féle harci egység volt mindkét oldalon.

Taktikailag se nagyon beszélhetünk másról, minthogy nekiengedtük a katonáinkat az ellenségnek aztán lett, ami lett. Persze mai szemmel lehet távolságokat méricskélni, beállni egy szorosba, hátrébb vonni a lövészeket, de amint megindulunk, a játék rettenetes módon, egyfata masszaként kezeli az egységeket, vagyis minden taktikai előkészület felbomlik és csürheként mennek a katonáink.

Galéria megnyitása

A zene klasszikus és felújított verzióban is hallgatható a pályák végigjátszása közben és rá kellett döbbennem, hogy a régebbi, az akkori technológia határait feszegető és használó zene mennyire szokatlan a mai fülnek. Hacsak valaki nem hallgat vagy találkozik időnként ilyen „prüntyögéssel” annak nem is feltétlenül tűnik már zenének, inkább érdekes zaj az, ami a Warcraft korában magától értetődő természetességgel adott hangulati aláfestést a stratégiai kalandokhoz. Ha valaki megunná, azért vannak alternatívák, amik még a játékhoz is illenek majd.

Galéria megnyitása

Egy remasternél elkerülhetetlen az összehasonlítgatás, de ehelyett inkább olyan példákat kerestem, hogy mi az, ami feltűnően hiányzik vagy jobb lett az évek alatt az RTS-ekben, a nagyobb átlagot és általánosabban bekerült fejlesztéseket, QoL szempontból is nézve. Apró trükköket fedezhetünk fel újra, mint például, hogy a Ctrl+1 lenyomása csapatokat képes kijelölni gyors kiválasztásra.

Nem jelzi semmi, hogy egy parasztunk/munkásunk épp tétlenül álldogál, vagy kifogyott a nyersanyag, amit épp csapkodott. Régen fel sem tűnt, de életemben nem hallottam még a Yes! és a Yes My Lord! mondatokat, ilyen sűrűn, ilyen rövid idő alatt – nem véletlenül került bele játékokba az a beállítás sem, hogy milyen gyakran reagáljanak az egységek a parancsra és/vagy a kiválasztásukra.

Galéria megnyitása

A Fog of War szinte alig oszlik – viszont innentől látható marad a terep – de így nehezebb is felkészülni arra, hogy mi vár minket a „köd” mögött, amikor az ellenség ránk szabadul, a papok távolba látás képessége viszont egész jó felderítő eszköz, bár költséges. Nincs pause lehetőség, amivel kapcsolatban amúgy is megoszlanak a stratégiai játékok kedvelői – az egyik oldal a real-time jelentésével érvel, hogy minden értelmét elveszíti a dolog, ha a valós idejű játékot megállíthatjuk. A másik tábor szerint kevésbé stresszes úgy a játék és komplexebb feladatoknál jól jön a gondolkodási idő, a nehézséget sem a reflex és döntéshozási idő gyorsasága kell, hogy adja.

Nincs egységeknél irányba fordítás, mert nem volt rá szükség, ahogy több egységet sem tudunk gyártani – hacsaknem több épülettel – szóval vissza kell újra és újra ugrani. Kényelmetlen? Feleslegesen ugráltat? Lehet, de hiba lenne 2024-es szemmel nézni a Warcraft első részére, mert nem a mai játékosoknak készült, nem célja egy pillanatig sem, hogy „kényelmes” élményt adjon. A nosztalgiafröccs és a vigyorgós, fejcsóválós pillanatok viszont garantáltak.

Galéria megnyitása

Az elavult játékmechanikai megoldások mellett viszont van pár dolog, ami jó kérdés, hogy egy remasterbe miért nem fért bele. Nem kifejezett bug, de mégis hátráltat, mint például az első földalatti barlangos pálya, ahol a játék 12 egységet hajlandó egyszerre kijelölni, de persze 13 fős felderítő csapatot kapunk a kezünk alá és vagy megoldjuk a plusz egy ember irányítását, vagy megöletünk egészen véletlenül valakit a csapatból. Persze ketté is bonthatjuk a csoportot a crtl+szám mechanikákkal, de mégis érdekes a 12-es limit.

A pathfinding továbbra is rettenetes, vagyis szinte lépésenként kell irányítgatni embereinket, az előbb említett barlangokban nem képesek kitalálni egyik teremből a másikba és itt csak kicsit túloztam. A Warcraft honlapja szerint viszont sok modern fejlesztést kapott a játék, mint például a HP csíkokat, megnövelt egység kijelölési limitet (!), gyorsbillentyűket és ezt a listát végigolvasva nem száz százalék, hogy lenne kedvem újra a régi verzióval játszani, legendás státusz ide vagy oda.

Galéria megnyitása

Nosztalgiatúrának viszont nagyon is megteszi ez a kiadás, főként, ha végigkövettük azt az utat, ami az RTS trilógia után a WoW-ban csúcsosodott ki a Warcraft/Azeroth világának fejlődésével. Veteránként nem fog komolyabb nehézséget jelenteni a végigjátszás és ha már végeztünk a trilógia egyéb, átdolgozott és felújított részei felé is folytathatjuk az utunkat. Ki tudja, még az is lehet, egy a régi WoW-os fiókról is lefújjuk a port.

Összefoglalás

Szerzői értékelés

Remaster 2024
Nosztalgiafröccs, nagy kalandok és egy örök klasszikus új köntösben...
...nehezen érthető, hogy bizonyos dolgokat miért nem csiszoltak ki a remasterben.

Olvasói értékelés (11 db)

Az értékeléshez kérlek jelentkezz be!
Bejelentkezés
Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

10 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
kara85
kara85
2024. dec. 15. 19:05
#5

Hellosztok.

Annak idején a 90-es években én is kijátszottam a Warcraft 1-2-őt is.

Lehetett végig játszani humánként is mind a kettőben.

De Ork-ként is, végigjátszani. mind a kettőben.

Mind humán-ként, mind Ork-ként, kijátszottam, mind a kettőt.

Emlékszem mindent elpúsztítottam ellenfelet épületet szárazfőldön vízen. Mégsem lett vége a játéknak.

Mint kiderűlt egy ellenséges tengeralatjáró még volt.

Jó játékok voltak.

Üdv : Kara.

Levy_Szh
Levy_Szh
2024. dec. 12. 7:57
#4

Olyan ronda volt mint a bűn 320x240 grafika. Elösszőr a WC2-vel játszottam, utána később sikerült ezt is kitolni. Igazi retró érzés volt már akkor is (Windows98SE Pentium2 korszak)

Kalmix88
Kalmix88
2024. dec. 11. 21:24
#3

Én szerencsére sosem találkoztam Warcraft-tal floppy lemezen. Mi több, ez volt az első PC játék, amit a saját zsebpénzemből vettem. Imadtam minden pillanatát, bár az emlitett várbörtönös pályákon nagyon féltem. Sokszor újra is kezdtem...

Viszont nem tudom milyen mai RTS-hez lehetne hasonlítani. Egyrészt ez a műfaj szinte kihalt, pedig lehetne mit összeollózni ilyen klasszikus címekből. Biztos lenne némi piaca is. Másrészt, ez a játék egyfajta úttörője volt a stratégiai játékoknak. Persze, hogy nem lehetett normálisan irányítani a figurakat. Kellett hozzá még pár év, meg a nagy folytatások, hogy kiforrjon ez a mechanika. Mellesleg, már jócskán a 2. részt verettem, mikor megtudtam, hogy több karaktert is ki lehet jelölni, annyira nem tájékoztatott a játék.

Hát igen, más idők voltak. XD

Sokszor úgy érzem, nem is a játékok voltak nehezebbek, a klasszikus értelemben, hanem az iranyíthatóság, meg a tájékoztatás volt gyengébb. Attól voltunk hardcore játékosok a '90-es években, hogy alig tudtuk mit meg hogy kell csinálni.

Milyen jó, hogy ezt a nehézkedést hiánytalanul átörökítették...

Bihus
Bihus
2024. dec. 16. 18:27

@Szefmester akkor is voltak bonyolultabb, meg egyszerűbb, lebutítottabb játékok.

A WC az éppen az erősen egyszerűsített játékok közé tartozott...

Nekem beszédes, hogy a mai világban kihívásnak számít az, hogy rájöjjön az ember, több egységet is ki lehet jelölni. Ilyen problémamegoldó képességgel elég sok akkori játékba beletört volna a bicska.

Persze akkoriban is voltak újságok, végigjátszásokkal, azokban le volt írva minden. Csak akkoriban még hajlamosabbak voltunk arra, hogy inkább megpróbáljunk magunktól rájönni, az okozott örömet. De néhány játék leírás nélkül kb a lehetetlen kategória volt...

Terror
Terror
2024. dec. 11. 17:19
#2

Kb. ugyanez lesz a verdikt a Warcraft 2 esetében is. Rárajzoltak az eredeti grafikára, de tényleges játékélményt javító funkciót nem vezettek be, abszolúte semmit. A Starcraft 2 motorjával újrakreálni a játékot lehet egyszerűbb lett volna, mint sprite-onként rekreálni az eredeti motorra mindent, de hát eszed, nem eszed, nem kapsz mást. Közben meg árulják egy kisebb vagyonért, a GOG-ról meg leszedetik az eredetit. Szóval a játék még so-so, de a cég mentalitása pusztító.

visor261
visor261
2024. dec. 11. 19:16

@peti19870621 "Ne trendizünk már, legyen magyar". Ne kövessük már ezt az irányzatot, legyen magyar: "irányzat". Milyen zavaró mikor a fiatalok ezt a HUNGRISH kifejezéseket használják...
bár ha elolvasol 1-2 jó tudományos fantáziát akkor nagy valószínűséggel ez a jövő...

czibulazoli
czibulazoli
2024. dec. 11. 15:46
#1

Ahoz képest hogy az eredetiben 4 egységet lehetett egyszerre kijelölni, a 12 nem is olyan kevés. Mellesleg a fog of war-t is lehetett exploit-olni. Az egyik pályán, akkor amikor először megtámadtad az ellenfél faluját, a te faludhoz legközelebbi felderítetlen területről támadtak meg, egy jó erős csapattal. Ha felderítetted az egész térképet mielőtt először nekik mentél (kivéve az ő faluját), akkor nagyon messziről támadtak, így volt ideje az embernek visszaérni a saját falujához. Régi szép idők...

Vissza az oldal tetejére