A cozy videojátékok a pandémia óta hatalmas népszerűségre tettek szert és ez egyértelmű kulturális – és bizonyos tekintetben technológiai – válasz a modern, felgyorsult és stresszes életmódra.

Ezek a megnyugtató, kikapcsolódásra huzalozott játékok tudatosan kerülik a teljesítményközpontúságot, az erőszakot és az időkorlátokat, fókuszukban általában a gondoskodás, a rendezés, az otthonossá vagy „cozyvá” tétel és az alkotás áll, amit barátségos formák, tárgyak és megnyugtató ambient zene tesz teljessé. Játékosként így egy biztonságos, kiszámítható mikrovilágba lépünk be, ahol a haladás és a fejlődés nincs ránk kényszerítve, de mégis jutalmazza az erőfeszítéseinket.

Mivel az ilyen játékok kapcsolódhatnak a mentális egészség megőrzéséhez ezért jogosan kerül szóba az Edward L. Deci és Richard M. Ryan által kidolgozott öndeterminációs elmélet, amely a cselekvés motivációját, a személyes növekedés és a mentális egészség alapvető szükségleteit vizsgálja. Ezen elmélet szerint az emberi jólléthez három alapvető pszichológiai szükséglet kielégítése szükséges: az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás.

A cozy videojátékokban játékosként teljes autonómiát élvezhetünk, nincsenek retorziók és nincs kényszerítő erő, ami bármilyen irányba is lökne minket. Megélhetjük a kompetenciánkat is, hiszen alkotni, létrehozni, kreatív folyamatokban részt venni egyszerre lehet önkifejezés és építés – mégha csak virtuális környezetben is. Ez bővülhet a játékon belüli NPC-kkel való kapcsolósással, vagy ha multiplayer játékról van szó, akkor megoszthatjuk, közösen rendezhetjük be az adott játékteret.

Emellett ez a játékstílus egyfajta aktív mindfulness meditációként is funkcionálhat, amiben a kiszámítható és lassú játéktér, a repetitív, de szintén kiszámítható módon jutalmazó játékmechanikák akár nagyon könnyen „flow” állapotot is előidézhetnek. Ez az állapot tudományosan bizonyított,hogy csökkenti a szorongást és a kortizol nevű stresszhormon szintjét és egy olyan társadalomban, amely a való életben folyamatos, feszített, sokszor erőnkön felül követelő teljesítményt vár el, a cozy műfaj egy szinte tökéletes érzelmi menedéket nyújt, ahol a hibázásnak sincs következménye. Viszont, mint általában, az érmének itt is két oldala van.

Bár a cozy játékok békés menedéket nyújtanak, a stílusnak megvan a maga lélektani és dizájnbéli árnyoldala is. A legfőbb veszély a túlzott eszképizmus, vagyis a valóságtól való túlzott mértékű menekülés jelenti. Mivel ezek a virtuális világok teljesen konfliktusmentesek és tökéletesen kontrollálhatók, a játékos hajlamos lehet a való élet stresszfaktorainak aktív megoldása helyett ebbe a biztonságos buborékba húzódni. Sajnos az is előfordul, hogy pont egy cozy játék, vagy más túlóvó környezet tart benne embereket egy olyan élethelyzetben – a stresszcsökkentés és a kimenekülés lehetőségével – amit, másképpen túlhaladtak volna, mivel a fájdalom és a szenvedés sokszor katalizátora a változtatásnak és a cselekvésnek is.

Ez nem azt jelenti, hogy mindig van erőnk vagy lehetőségünk változtatni, és az sem igaz, hogy „ami nem öl meg az megerősít” – az átlagember realitása z a középút, ahol, kiegyensúlyozott formában mindkét oldalra szükség van, vagyis a cselekvésre és a védőfaktorokra is, élethelyzettől, lelkiállapottól, nehézségektől függően kezelve az arányokat. Egy másik gyakori kritika szerint a játékmechanikák, a relaxálónak szánt napi rutinok pl. favágás, horgászat, öntözés, sokszor repetitív, kötelező munkává, grindeléssé válnak és ironikus módon ugyanazt a kapitalista taposómalmot és teljesítménykényszert reprodukálja pasztellszínekbe csomagolva, ami elől a játékos a való életben eredetileg menekülni vágyott.

A Leafy Corner legnkább azokat fogja megszólítani, akik a növények irányt is érdeklődnek, mert növényboltot berendezni, növényeket nevelgetni ugyan enélkül is lehet, de a játék – vagyis a vásárlók – időnként javaslatokat, különböző növényfajtákat fognak keresni, ehhez pedig kicsit bele kell ásnunk magunkat a kínálatba. Hasonlóképp érdekes mechanika, hogy a vásárló/érdeklődő minden esetben megvár minket, vagyis, ha kell, napokat áll sorba a kiválasztott növényével a kassza előtt. Ez megnyugtató akar lenni, bennem mégis elindult egy gondolat, hogy mennyire ijesztő is lehet, mintha beragadtunk volna az időbe, hasonlóképp az avatárunkhoz, akit ugyan mi tervezünk meg, de a játékbeli szerepe annyi, hogy a kassza mögött a pultban áll, éjjel, nappal, napokon, heteken, hónapokon át, aktivitást pedig annyit látunk tőle, hogy néha billeg kicsit, vagy lehajtja a fejét, mintha fáradt lenne. 

Pár órányi játék után a Leafy Cornerrel kapcsolatban egy dolog jutott még eszembe, mint fejlesztés, mégpedig annak a beállítása, hogy a vevők csak a teljesen kifejlett növényeket vehessék csak meg. Aztán beugrott, hogy ezzel profitmaximalizálni akarok és egy ilyen játék – elvileg – nem erről szól. Időt akarok spórolni egy olyan játékban, aminek a kikapcsolódás, a lazulás és a bolt rendezgetése lenne a lényege, a növények pedig a hab a tortán a változatosságukkal és a méretből vagy jellegükből adódó különbözőségeikkel. Vagyis a valóság akkor is beköszön, ha egy játék nem erre van kitalálva.

Az eszmefuttatásokon túl viszont a Leafy Corner tényleg egy kis virágbolt szimulátor, ahol polcok, cserepek és kaspók, sok féle és méretű növény és dekoráció várja, hogy berendezzük álmaink boltocskáját. Egy olyan boltot, ahol senki nem siet, ahol, ha valami nincs, akkor sincsen baj, ahová minden nap jönnek vevők és gyűlik a pénzünk, valamint unlockolásra használható pontokat kapunk, ezzel együtt pedig idővel a kis boltot is kicsit nagyobbá bővíthetjük, de azért nem lesz belőle hangár méretű, lélekölő raktár. Valószínűleg találni fogunk a saját otthon tartott növényeink közül is párat, a legtöbb odafigyelést igénylő feladat pedig a locsolás lesz, meg annak az eldöntése, hogy miből mennyit ültessünk.

Még így is be tud zsúfolódni kicsit a játék, ha boltos szemmel játszunk, de sokkal inkább javasolt a rendezgetés, netalán a tarka/különleges (variegated) fajták gyűjtögetése, én ezekből készítettem egy dicsőségfalat, később pedig – igen a kapitalizmus mindenhol beköszön – jó pénzt hoztak az innen levett hajtások, mert a ritka növények persze több pénzbe kerülnek. Úgy tűnik a cozy játékokat is csak mi magunk tudjuk elrontani, vagy lehet, hogy meg kell tanulnunk helyükön kezelni őket és akkor a virágbolt is inkább lesz játszótér, mint kereskedelmi egység. Egy próbát azért megér a dolog!