A „kvantumfölénynek” nevezett fontos mérföldkő tényleges elérésével kapcsolatban egyelőre van némi bizonytalanság, az eredményről beszámoló tanulmányvázlatot ugyanis egy NASA-oldalról ásta elő a Financial Times egyik újságírója, ahonnan ezt követően eltűnt az anyag. Bár a Google egyelőre nem nyilatkozott a hírekkel kapcsolatban, és az eredményt még nyilvánvalóan nem akarták közzétenni, akik látták az anyagot, mind azt mondják, hogy abban pontosan azt vázolták a szakértők, amiről a cég kutatói korábban is beszéltek, és ami várható volt. Így egyáltalán nem lenne meglepő, ha a dokumentumban vázolt eredmények ténylegesen megvalósultak volna.

De miről is van szó? Lényegében arról a Google kvantumprocesszora állítólag 200 másodperc alatt oldott meg egy olyan problémát, amihez a világ jelenlegi leggyorsabb hagyományos rendszerű szuperszámítógépének, a Summitnak 10 ezer évre lett volna szüksége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a számítási feladat hagyományos számítási módszerekkel nem oldható meg, vagyis processzor elsőként ért el kvantumfölényt a tradicionális rendszerekkel szemben. Az eredmény, ha tényleg megvalósult, egy apró, de valóban fontos lépést jelenthet a kvantumrendszerű számítógépek felé, attól azonban még nagyon messze vagyunk, hogy ezek a rendszerek mindennapos használatba kerüljenek.

A Google kérdéses processzora valószínűleg csak ebben az egy, rendkívül specifikus feladatban jobb a hagyományos szuperszámítógépeknél, ráadásul egy olyan feladatról volt szó – többé-kevésbé véletlenszerű műveletek megoldásáról –, ami a kvantumrendszereknek eleve lételeme, a szuperszámítógépeknek viszont nehezen megy. A „bejelentés” tehát igazából arról szól, hogy a Google létrehozott egy kezdetleges kvantumszámítógépet, ami jobb abban, hogy kezdetleges kvantumszámítógépként viselkedjen, mint egy szuperszámítógép ugyanebben a szerepben.

A kvantumszámítógépektől óriási áttörést várnak a szakértők gyakorlatilag minden területen, a kriptográfiától kezdve, a kémián át, a mesterséges intelligenciáig és a gépi tanulásig. A Google szakértői szerint, ha elkészül az első, már sokoldalúan használható kvantumszámítógép, onnantól kezdve az ilyen rendszerek összetettsége exponenciálisan fog növekedni, szemben a hagyományos számítógépek komplexitásával, amely Gordon E. Moore 1965-ös, és azóta is érvényesnek tűnő megfigyelése szerint 18 havonta duplázódik meg.

A kvantumszámítógépek lényege, hogy az információ nem hagyományos, vagy 0, vagy 1 értékű bitekben, hanem kvantumbitekben (vagy qubitekben) tárolódik, amelyek a szuperpozíció révén egyszerre is képesek a két állapotot felvenni. Ez exponenciálisan megnöveli a feldolgozható információ mennyiségét, hiszen egy kvantumbit-pár már négy lehetséges állapotot, három qubit nyolc állapotot vehet fel, 300 ilyen egység pedig együtt többféle állapotban létezhet, mint ahány atom van a világegyetemben.

A Google korábban azt tervezte, hogy 2017 végéig megvalósítják a kvantumelőnyt, az a 72 qubites rendszer, amelyet erre a célra létrehoztak, azonban túlságosan nehezen irányíthatónak bizonyult. Ezért megalkottak egy másik, 53 kvantumbites rendszert, a Sycamore-t, és ezzel érték el a mostani áttörést, ami több szakértő szerint azért is nagyon fontos lépés, mert abszolút skálázhatónak tűnik.

Az eredmény jelentőségét ugyanakkor máris megkérdőjelezte a cég legnagyobb versenytársa, az IBM. Dario Gil, az IBM kutatási igazgatója szerint nem beszélhetünk kvantumfölényről akkor, ha az egyetlen specifikus problémára korlátozódik. Gil csapata januárban mutatott be egy elmondásuk szerint egy napon sokkal általánosabban használható rendszert, a Q System One-t. Ez ugyan  még szintén messze van a gyakorlati használattól, de a szakértők máris fontos lépéseket tettek a krónikusan instabil kvantumchipek stabilizálása felé.