Az egyre fejlettebb paneltechnológiák megjelenésének és a tömeggyártásnak köszönhetően évek óta azt tapasztalhatjuk, hogy a megfizethető tartományban is hatalmasra nőtt a nagyképernyős televíziók, – vagy ahogy ma ismerjük őket – az okostévék kínálata. Az Android rendszer pedig szinte már mindenhol megveti a lábát, így lényegében már csak az eldobható flakonok nem bírnak úgynevezett okosfunkciókat. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell igazán mélyre nyúlnunk a zsebünkbe ahhoz, hogy otthon mi is a nappalinkban tudhassunk egy szélesvásznú és nagyfelbontású megjelenítőt, melyhez már csak internetkapcsolat kell, hogy kedvünk szerint fogyaszthassuk kedvenc tartalmainkat. Erre a zsúfolt piacra lépett be az ukrán székhelyű, de a gyártást továbbra is Kínában végző KIVI, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kedvező áron kínálja fel nekünk a 4K felbontás és az okostévék előnyeit.

Mielőtt bemutatnánk a gyártót és a 43U750NB névre hallgató termékét, elöljáróban muszáj kihangsúlyoznunk, hogy a készülék megítélésekor nem feledkezhetünk meg arról, hogy egy fiatal cég belépő kategóriás készülékéről van szó. Bár az alábbiakban valószínűleg kiderül majd, hogy ezt akkor sem tehetnénk meg, ha nagyon akarnánk, de a korrektség megköveteli, hogy megjegyezzük:

Ezt pedig muszáj már az elején leszögeznünk, hiszen a TV papíron számos olyan ma már alapvető tulajdonsággal rendelkezik, amelyeket ettől a termékkategóriától elvárnánk, de még extrákkal is kecsegtet. Igyekszünk hát nem túl szigorúak lenni, amikor ezek némelyike nem, vagy nem úgy működik, ahogy azt a terméklap és a promóciós termékfotók alapján remélnénk. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy egy átlag felhasználónak meggyűlhet a baja a termékkel, mely a gyakorlatban nem feltétlenül működik olyan simán, mint más gyártók hasonló, vagy egy-két árkategóriával feljebb elérhető ajánlatai.

Madár, gyümölcs, TV?

Ahogy azt a KIVI hivatalos weboldala is hirdeti, 2016-ban léptek be a piacra, hogy többnyire barátságosan árazott okostelevíziókkal mutassanak alternatívát az olyan nagynevű gyártókkal szemben, mint az LG vagy a Samsung. Nincs könnyű dolguk, hiszen az említett cégek is kínálnak megoldásokat hasonló árkategóriában, de a panelgyártóként jól ismert Sharp, vagy a rohamléptekkel bővülő Xiaomi mellett egyéb brandek is tolakodnak a vásárlók kegyeiért. Természetesen az olyan piacokon, mint az induláskor megcélzott ázsiai régió, minden bizonnyal valóban van még hova nyomni az árakat, ám az elmúlt nagyjából hat évben Európában is terjeszkedni kezdtek, 2021-től például Magyarországon is. Felbontás terén egyelőre a 4K-nál húzták meg a határt, viszont egészen 65 hüvelykes képátlóig nyújtózhatunk.

A sajtó fel is figyelt a különös márkanévre, a termékbemutatók pedig összességében vállalhatónak minősítették a kipróbált modelleket, azt sugallva, hogy a kispénzű felhasználóknak megérheti próbálkozni az ismeretlen márkanévvel. A pozitív fogadtatást az eladási adatok is tükrözik, saját bevallásuk szerint 2022-ben már bőven meghaladták az 1.3 millió eladott készüléket, portfóliójuk pedig folyamatosan bővül, hogy lépést tarthassanak a masszív konkurenciával.

43U750NB

Ahogy azt a 2022-es kiadású modell neve is jelzi, az általunk kipróbált verzió egy 43 hüvelykes, vagyis 109 cm-es képátlóval bíró darab, főbb jellemzőit pedig a Direct LED háttérvilágítással dolgozó Super MVA panel, a 4K UHD felbontás, a HDR támogatás és az Android TV 11 rendszer adják. OLED-hez vagy QLED-hez hasonló kifinomult minőséget nyújtó panelekre tehát ne számítsunk, ha esetleg mégis megfordult volna a fejünkben. Alap viszont a Wi-Fi és a Bluetooth, a "kék fog" ráadásul a távirányítóba is beépítésre került, egy mozdulattal ugyanis mozgásvezérelt kurzort is elővarázsolhatunk. A készülék amennyire csak lehetséges, minimalista külsővel, egyszerű csomagolással és szűkösen mért kiegészítőkkel érkezik.

Mivel a televízió viszonylag karcsú, ehhez mérten a doboza sem túl vaskos, melynek egyik lapján a márkanév, a másikon pedig a "KIVI androidtv" felirat mellett elvileg maga a TV látható. Utóbbi pedig fontosabb részlet, mint azt gondolnánk, ugyanis a képi illusztráció azt sugallja, hogy a panelt körülölelő káva lényegében ott sincs, de legalábbis nem lesz vastagabb egy-két milliméternél. Amikor viszont kiemeljük a készüléket, sajnos szembesülnünk kell azzal, hogy egy szokványos marketingtrükk áldozatai lettünk. A káva valójában bő egy centiméteres fekete csíkkal fogja közre a megjelenítőt, de legalább a frontlap síkjából nem domborodik ki. Ha alaposabban is megvizsgáljuk a kivismart.com-on látható termékfotókat, akárhogy nézzük, a valósnál ott is csak vékonyabb "kontúrokkal" találkozhatunk. Ez nyilván nem égbekiáltó eltérés, de ha valaki pusztán a pozitív értékelések vagy a termékoldalon közzétett specifikációk alapján rendel, az első találkozás kisebb csalódásként érheti. 

A hungarocell támasztóelemek nem csak a TV biztonságáért felelnek, de az egyik őrzi a kiegészítőket is, a két szokványos kinézetű talpat csavarokkal és imbuszkulccsal, a fehér alapszínű távirányítót egy pár AAA elemmel, egy mini RCA adapterkábelt, a használati utasítást és egyéb felesleges papírhulladékot. Utóbbiak egyike egy matrica, amelyen a doboz oldalán is látható energiatanúsítvány szerepel. Utóbbi sajnos az A-tól G-ig tartó skála utolsó helyén áll meg, azt is jelezve, hogy a maximális fogasztást a HDR funkció aktiválásával érhetjük el. A talpak felhelyezése a két-két csavarral és az imbuszkulcs segítségével történik, ezekre pedig érdemes lesz vigyázni, ugyanis pont annyit kapunk, amennyire szükségünk lesz.

A két kis fémláb nem túl innovatív és nem is a legpraktikusabb megoldás, hiszen a középre helyezett talpazattal ellentétben limitálja a lehetőségeinket a TV elhelyezésére. Ez persze egy elterjedt megoldás és a gyártó ezen a téren nem árult zsákbamacskát, nagyjából erre számíthatunk egy olcsóbb készüléktől. Bár a TV a talpaival együtt sem különösebben nehéz darab, a csavarozgatás után a súlyeloszlás rendben van, stabil alapra helyezve nem kell félnünk attól, hogy könnyen felborul majd. Ehhez mérten dönthetőséget ne várjunk, a magasságot pedig legfeljebb akkor módosíthatjuk, ha a hátlap VESA 200x200-as rögzítőfuratait használva inkább egy fali konzolra szereljük.

HDMI 2.1!

Mielőtt megnéznénk mit tud a gépezet, beszéljünk egy kicsit a dizájnról, az anyaghasználatról, a csatlakozókról és a fizikai gombokról. A TV megjelenésébe nem igazán lehet belekötni, hiszen kellően karcsú, üzembe helyezés után pedig amúgy sem sokat fogjuk nézegetni a hátoldalát. Ha pedig unalmasnak vagy komornak találnánk a fekete burkolatot, a gyártó a legtöbb friss modelljéből kínál fehérbe öltöztetett változatot is (kár, hogy a fekete kávák rontják az összhatást). A felhasznált anyagok minősége viszont egyből árulkodni fog arról, hogy ez egy spórolósabb termék, a panel magasságának kb. felét kitevő elektronikát és a csatlakozófelületet olcsó, kopogós műanyag elemek takarják.

A ki- és bemenetek száma nem valami gazdag, viszont a gyártó mindjárt négy darab HDMI 2.1-es csatlakozóval büszkélkedhet, amelyet sok más cég, hasonlóan friss terméke is megirigyelhet. Ez több szempontból is előnyös, például ezzel a szabvánnyal vált elérhetővé az eARC (Enhanced Audio Return Channel), mely a külső hangrendszerek használatához praktikus lehetőség. A modern játékkonzolok és PC-k viszont aligha tudják majd kihasználni a szabvány lehetőségeit, ugyanis a KIVI palettáján egyelőre 60 Hz a maximális képfrissítés, a válaszidő pedig esetünkben épphogy benézett a 10 milliszekundumos érték alá.

A hátoldalon a lefelé tekintő HDMI csatlakozóiból három darab van, egy 5V-os és 500mA-es töltésre is képes USB-A 2.0, egy optikai hangkimenet, egy Ethernet (LAN) és a már említett adatperkábelt fogadó Mini AV port társaságában. Utóbbi HD minőségre aligha képes, a hagyományos televízióadásra vágyókat viszont egy antennacsatlakozó is segíti, DVB-T2, DVB-C, DVB-T, HbbTV tunerekkel megtámogatva. Bal oldalon egy további USB-A, egy 3.5 mm-es audio jack és a negyedik, eARC jelöléssel ellátott HDMI 2.1 áll rendelkezésünkre. Kár, hogy utóbbi olyan közel van a hátlaphoz, hogy a vastagabb fejű HDMI kábelek csatlakoztatása nehézkes vagy egyenesen lehetetlen lesz, nekünk is meggyűlt vele a bajunk.

Valószínűleg itt minden a költséghatékonyságról szól, ami érthető is, de a tervezés során erre azért odafigyelhettek volna, hiszen pont ez a legfontosabb a négy HDMI közül. Fizikai gombokat ne nagyon keressünk, viszont, ha alul kezdünk tapogatózni, találunk egy négyállású kis joystick szerű gombot a bekapcsoláshoz és a menüben való navigáláshoz. Ezt a megközelítést annak idején az LG vezetett be a monitorjain és mi csak üdvözölni tudjuk, ha valaki megkímél minket az 5 különböző gombbal való bűvészkedéstől.

Indulhat a műsor

Nincs más hátra, mint a bekapcsolás. Indításkor egy kissé alacsony felbontású KIVI felirat fogad minket, majd kezdődhet az első alkalommal kötelező beállítássorozat. A lépéseket követve találkozhatunk majd néhány közel sem egyértelmű beállítással, pl. az energiahatékonyságot és hozzáférhetőséget támogató Google Asszisztens mikrofonjának engedélyezésével, melynek mibenlétéről nem kapunk bővebb tájékoztatást. Nem volt túl bizalomgerjesztő a segédábrák között látható – valószínűleg ukrán nyelvű – szövegfoszlány sem, mely valószínűleg kimaradt a magyar fordításból. Ilyen apróbb nyelvi pontatlanságok később is előfordulnak majd, de amúgy korrekt és többnyire jól érthető magyar nyelvű menüt kapunk, melyet bekapcsoláskor azonnal felajánlott nekünk a rendszer.

A vállalat arra kifejezetten büszke, hogy egyebek mellett a Google-t is a partnerei között tudhatja, így teljeskörű Google és Android TV szolgáltatáscsomagra számíthatunk. Hamar el is jutunk a "Google Gyors beállítás" képernyőig, melyhez a telefonunkra lett volna szükség, ám a felsorolt instrukciók nem vittek minket előrébb, így a fiókunkhoz kapcsolódó lehetőségeket későbbre hagytuk. Miután mindent elfogadtunk és jóváhagytunk, végre elénk tárult a főképernyő, mely elsősorban a streaming szolgáltatásokat helyezi előtérbe. 

A teljesség igénye nélkül elérhető a Netflix, a YouTube és YouTube Music, akad még HBO Max, Disney+, Amazon Prime illetve a KIVI MEDIA, mely a vállalat szerint szintén bőséges mennyiségű filmet és sorozatot tartalmaz. A cég számos ingyenes tartalommal is kedveskedik, ráadásul folyamatosan bővülő kínálatában több műsor magyar nyelven is hozzáférhető. Ha valami még hiányozna, a Google Play Áruházban böngészhetünk a további, nagyjából 5000 telepíthető alkalmazás között. Az ingyenesen megtekinthető filmek száma állítólag meghaladja a 2000-ret, a Fitness menüpont az edzésre vágyóknak szánt tartalmakat sorakoztatja fel, végül pedig sokak számára izgalmas lehet, hogy az alapszolgáltatások közé tartozik a felhő alapú videojáték lehetősége is. Utóbbi egy feltörekvő és egyre népszerűbb funkció, bár a játékosok többsége azért tudja, hogy a streamelt adatfolyam még messze nem nyújt tökéletes élményt, elsősorban a gyenge válaszidő miatt, de erre a témára később visszatérünk.

Hogy biztosra menjünk, már az indítás előtt csatlakoztattunk egy Ethernet kábelt, amit jól is tettünk, mert a főképernyőn egyből felbukkant a szoftverfrissítésre figyelmeztető üzenet. Mivel nem Wi-Fi gondoskodott a sávszélességről, reméltük, hogy ez a módszer gyors lesz, ám az egy gigabájtos adatcsomag letöltése és a telepítése legalább 15 percig tartott. Sajnos a gyártó valamiért erősen titkolja, hogy milyen SoC, illetve mobilprocesszor ketyeg a masinában, de valószínűleg azért, mert egy sokéves lapka, mellyel a legolcsóbb telefonok sem szívesen büszkélkednének. Bár nálunk komolyabb összeomlás nem jelentkezett,

Szóval nem árthat, ha a rendszerfrissítésre egy bögre teával vagy kávéval is készülünk, melynek elfogyasztása közben gyönyörködhetünk a retro hangulatú szervizmenü rideg kékjében is, leleplezve, hogy mi rejlik a modern felhasználói felület színes kavalkádja mögött.

Jó képet vág hozzánk

Ami mindenképpen jó hír, hogy a készülék lelkét és lényegét adó panel meglepően kellemes képminőséggel bír. Különös módon az olyan alapvető fontosságú információ, mint a fényerő, szintén nem szerepel a leírásban, ugyanakkor a HDR támogatás jelenléte minimum 400 nit-et feltételez. Az általános fényerővel nem is volt problémánk, még két LED-es stúdiólámpával közrefogva is jól kivehetők voltak a részletek, de természetesen a brightnesst a felsőbb tartományokba tolva a feketék halványulni, a színek erősen fakulni kezdtek. A kontrasztarány pedig kifejezetten élénk színeket és részletgazdag végeredményt hozott, melyet a menüben ízlésünkhöz mérve tovább igazíthatunk. Általános tartalomfogyasztáskor, vagy nagyfelbontású YouTube-tartalmak lejátszásakor nem csak a színekkel, de a mozgásmegjelenítéssel is elégedettek voltunk, a kép nem esett szét és nem is mosódott el, tehát mozizáskor kiválóra vizsgázott.

Egy próba erejéig, a megfelelő funkció és Wi-Fi segítségével a telefonom képét is nagyképernyőre küldhettem, itt viszont már YouTube képe – az alacsony bitráta vagy egyéb feldolgozási probléma miatt – olykor szétesett. Ez az anomália főleg akkor jelentkezett, ha piszkáltam az alkalmazást vagy forgattam a képet, így talán nem csak a Wi-Fi volt a szűk keresztmetszet, én legalábbis gyanakodnék a felemás hardveres támogatásra is. Ami a betekintési szögeket és a kijelző felületét illeti, a kép még extrémen szűk szögekből is elég jól kivehető volt, az MVA paneleknek ezzel szerencsére nincs különösebb problémája. A tükröződés azonban már más kérdés, sajnos a bevilágított szobában szemben a TV-vel – kis túlzással – sminkelni vagy borotválkozni is lehetne. Egy visszafogott matt réteg felfedezhető és helyzet ennyire talán nem drámai, de elég feltűnő volt ahhoz, hogy megemlítsük.

Madárzaj

Kritikus pont még a hangminőség, mely meglepően pozitív élményként él bennem. Tudom, hogy a különböző, illetve korábbi kiadású modellek esetében ez nem mindig volt így, de én az árához mérten elégedett voltam a japán JVC emblémájával fémjelzett hangszórópár teljesítményével. Ez azt jelenti, hogy csodát talán nem érdemes várni tőle, de néhány régebbi kritikával ellentétben ez a megoldás nem nélkülözte a basszust és a dinamikát. Még ha nem is ez volt a legtisztább hangzás, amit egy tv-től hallottam, a dinamika elfogadható, a hangerő pedig kellően magas volt ahhoz, hogy akár egy rögtönzött lakásavatót is megtartsunk vele, mikor a dobozainkon kívül még csak ez a tv van az újdonsült nappalinkban.

Játszani akarok

Végül a videojátékos lehetőségeket is próbálgattuk HDMI-vel és felhőn keresztül is, több-kevesebb sikerrel. Először is örömmel tapasztaltam, hogy a távoli gépekről érkező adatfolyam teszteléshez ideálisnak tűnő Fortnite azonnal indítható volt, bár nem azonnal játszható, ugyanis hosszasan várakoztunk, mire a töltőképernyők végre a játék menüjébe engedtek. Ezt persze előbb egy regisztráció előzte meg a Boosteroid szolgáltatásra, és persze be kellett jelentkeznünk az Epic fiókunkba is. Az ingyenes játékidő egy fiókkal sajnos kerek egy órában merül ki, a folytatáshoz pedig előfizetés szükséges, de ez nem meglepő, a szerverek üzemeltetése sehol sincs ingyen. Sajnos a lényegről mégsem tudtunk megbizonyosodni, mivel képtelenek voltunk működésre bírni az irányításhoz szükséges kiegészítőket, pedig az ígéretek szerint az Androidos segédalkalmazással telefonunkat is használhatjuk.

Az egyszerűség kedvéért először egy sima Xbox One controllerrel próbálkoztunk, de nem jutottunk egyről a kettőre. A leírás alapján, több más típusú vezérlővel együtt a Microsoft jól bevált kontrollere is szerepel a kompatibilitási-, illetve az ajánlott vezérlők listáján. A korábbi terméktesztekben fellelhető tapasztalatok szerint elvileg műküdnie is kellett volna, de akárhogy próbálkoztunk, a vezetéknélküli csatlakoztatás módját nem találtuk meg. 
Végül a rákötött USB-kábellel látszólag felismerte a rendszer, de így is csak egyfajta alternatív távirányítóként funkcionált és csak a TV menüjében tudtunk mozogni vele. Maga a játék és a Boosteroid alkalmazással indított játék nem vett róla tudomást, ráadásul pillanatok alatt használhatatlanná vált, az irányítás visszaszerzéséhez pedig muszáj volt a távirányítóért nyúlni.

Ezt követte a Boosteroid app letöltése az Androidos telefonomra, melyet a bejelentkezésnek köszönhetően azonnal felismert a rendszer, hogy utána ugyanúgy ne reagáljon semmire, mint a hagyományos kontroller, nyomhattunk akármilyen virtuális gombot. A haszontalan kísérletezés után még egy vezetékes egeret is bevetettünk, de ahogy az előre sejthető volt, nem jártunk szerencsével. Mivel a gyártó készülékeiről fellelhető tesztek és bemutatók zöme nem jelzett hasonló problémát, bízunk benne, hogy csak ellenünk esküdött össze az ég. De még az is lehet, hogy sokan ezt a funkciót valójában nem is tesztelték, csak kipipálták a listán, hogy ezzel a tévével még ilyet is lehet.

Végül előkerült egy XY laptop és a Witcher 3, gondoltuk egy intenzív online lövölde helyett kezdjük valami komótosabbal. Ami azt illeti, a Call of Duty vagy más feszes tempót diktáló FPS végül elő se került, ugyanis olyan botrányos input lag volt tapasztalható, hogy megittam egy kávét, mire az öreg szörnyvadász reagált az egér mozgatására. Ez különösen akkor vált feltűnővé, amikor a TV mellett a laptop kijelzőjét is aktiváltam és tükröztem a képet: a két megjelenítő közti sebeség különbség elképesztő, a TV reakciókészsége pedig lehangoló volt. Mivel a terméklap szerint a válaszidő 9.5 ms, gondoltam, ha kikapcsolom a készülék menüjében az összes képjavító funkciót, illetve megpróbálkozom a "PC mód" bekapcsolásával, a helyzet javulni fog. Előbbi nem hozott változást, pedig egy fél órát biztosan bajlódtam a különböző lehetőségekkel, hátha. A "PC móddal" pedig úgy jártunk, mint a külső eszközök csatlakoztatásával, ugyanis hiába a szabványos, minőségi HDMI kábel meg a korrekt gamer laptop, a menüpont sajnos végig szürke maradt és egészen a próba befejeztéig nem vált elérhetővé.

Egy frissítés még ráférne?

A frusztráltság határáig próbálkozva végül feladtuk a dolgot, azon töprengve, hogy vajon mit nem vettünk észre. Aztán arra gondoltam, hogy mi van akkor, ha egy átlag felhasználó vagy egy gyerek kerül ugyanebbe a helyzetbe, de semmilyen hivatalos útmutató és a készülék összes menüpontja sem segít neki a helyzet megoldásában. Persze mondhatnánk, hogy a feltüntetett 9.5 ms amúgy sem ideális érték, hiszen ennél már a legolcsóbb gamer monitorok között is találunk jóval sebesebb paneleket. Én viszont annak idején vígan játszottam az ezeréves irodai TFT kijelzőmön is, a most 12 éves és szintén 60 Hz-es FHD tévémen pedig még Counter-Strike-ozni is tudtam. Ez az egész főleg annak tükrében kellemetlen, hogy a KIVI fennen hirdeti a tévék játékos funkcióit, szóval egy friss 4K-s paneltől ennél sokkal többet várunk. 60 Hz ide vagy oda, valószínűleg valamilyen beállítás állta az utunkat és csak finomhangolási gondról van szó, ezért csak remélni tudom, hogy ezt az egész részleget a helyére teszik majd egy vaskos frissítéssel, mert ezek alapján játékhoz sajnos nem tudnám jó szívvel ajánlani. 

A távirányító is érdekes, főleg a mozgásérzékelős kurzor, melyet dedikált gombbal aktiválhatunk. Ez nem egy egyedi funkció, az LG és több más gyártó is él ilyesmivel, ugyanakkor nem mondhatnánk, hogy flottul működik. A csípőből célzás olykor fura test- és kéztartást eredményez, de hamar bele lehet jönni, az igazi gondot itt is más jelentette. Miután a kurzort a kívánt menüpont felé sikerült irányítani, "kurzor üzemmódban" sokszor nem működött a kattintás, aktiválás, belépés gomb, vagy nevezzük ahogy akarjuk, sajnos muszáj volt visszakapcsolni a sima távirányítóra, hogy a navigálás úgy működjön, ahogy kell. 

Tudom, a cikk elején én magam írtam, hogy nem szabad nagyon szigorúnak lenni, de szerintem nem is voltam az, egyszerűen csak felsoroltam a tapasztalatainkat. A KIVI 43U750NB okostévéje egyszerűen felemás élmény volt, de lehet, hogy csak nálunk járt egy kissé botladozó példány. Mint televízió, a több mint korrekt képminőségével kiválóan ajánlható 4K tartalmak fogyasztására, a felskálázás pedig valamelyest az alacsonyabb felbontású anyagokat is képes élvezhetőbbé tenni. Mint okostévé, az Androidos alkalmazások és a rengeteg streaming szolgáltatás együttese nagyszerű kis médiaközpontot nyújt, melyhez csak stabil netkapcsolatra van szükség.

Utóbbit kifejezetten sajnálom, hiszen ezen az áron sokak számára igazi főnyeremény lenne, ha valóban gond nélkül teljesítené a felsoroltakat, de még abban sem vagyunk biztosak, hogy egy előző generációs asztali konzol mellé megfelelő választás-e.

Kell ez nekünk?

Ha tehát médiafogyasztásra, film- és sorozatnézésre használnánk, jó vásárt csinálhatunk, már ha ennyi pénzért nem várunk el OLED szintű képminőséget. Ha viszont játszani szeretnénk rajta, gondoljuk meg a dolgot, mert megeshet, hogy a hevesebb vérmérsékletű játékosok idő előtt falhoz csapják a kontrollerüket (a teszt során egyetlen eszköz sem sérült meg).

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes