A csupasz vakondpatkány az utóbbi években a rák elleni gyógymódok kutatásának középpontjába került. A bizarr kinézetű állat ugyanis azon túl, hogy rendkívül hosszú ideig, akár harminc évig is elél, ami többszöröse a legtöbb ugyanilyen testalkatú rágcsáló élettartamának, a jelek szerint tökéletesen ellenáll a daganatos megbetegedéseknek – még erős karcinogének jelenlétében is.

A Rochesteri Egyetem kutatói, Vera Gorbunova és Andrei Seluanov egy nyolcvan példányból álló vakondpatkány-populáción végzik vizsgálataikat évek óta, és több különlegességet is sikerült kideríteniük az állatokkal kapcsolatban. Pár hónappal ezelőtt megjelent tanulmányukban, amelyről mi is beszámoltunk, arról adtak hírt, hogy a vakondpatkányok fibroblasztjai egy hialuronsavban gazdag anyagot termelnek, amely egyfajta védőréteget képez a sejtek körül, megakadályozva azok kóros burjánzását. A pontos hatásmechanizmust egyelőre még nem sikerült felgöngyölíteni, de a szakértők azóta újabb érdekességet tártak fel a rágcsálókkal kapcsolatban: kiderült, hogy a vakondpatkányok riboszómái nagyon különlegesek.

A riboszómák minden élő organizmus sejtjeiben megtalálhatók és kulcsszerepet játszanak a fehérjeszintézisben, itt történik ugyanis a DNS-ről átíródott mRNS alapján az aminosavak sorba rendezése, azaz a transzláció. A Föld legtöbb többsejtű szervezetében a riboszómák két nagyobb darab RNS-ből állnak, a vakondpatkány riboszómái azonban kivételt jelentenek: ezekben ugyanis három RNS van. Amikor a kutatók először észlelték ezt az anomáliát, azt hitték, hogy valamiféle fejlődési rendellenességgel van dolguk, de hamarosan kiderült, hogy ez minden vakondpatkány riboszómára jellemző.

A kutatók a következő lépésben megvizsgálták a különös riboszómák működését is, konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy más rágcsálókhoz képest mennyiben működik másképp a transzláció mechanizmusa a vakondpatkányokban. Hamar kiderült, hogy egyetlen egy jelentős különbség van: a vakondpatkányok riboszómái a háromszintű struktúrának köszönhetően jóval pontosabban dolgoznak, mint az egerek riboszómái. A vakondpatkányok sejtjeiben a transzláció során 4−40-szer kevesebb hiba fordul elő. Azt persze ebben az esetben sem tudni egyelőre, hogy ez pontosan hogyan is vezet a hosszú és rákmentes élethez, de a kutatók meggyőződése szerint a különleges struktúrájú riboszómáknak komoly szerepük lehet a dologban.

A szakértők azt is tudni vélik, hogy miért pont ebben a rácsálófajban fejlődtek ki a hosszú és egészséges életet biztosító mechanizmusok. A kopasz vakondpatkányok a föld alatt, rendkívül magas szinten szervezett kolóniákban élnek, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy egy-egy egyed fiatalon elhalálozzon. Evolúciós szempontból tehát sokkal inkább megéri számukra olyan sejtszintű megoldásokba „befektetni”, amelyek az egészséges öregkort biztosítják, mint például egy házi egér számára, amelyet születése után egy éven belül jó eséllyel úgyis elpusztít valamilyen ragadozó.

A kutatók a következő időkben azt vizsgálják majd, hogy a vakondpatkányokban fellelt megoldások egerek sejtjeibe is átvezethetők-e, és ott is megnyújtják-e az életet, illetve megakadályozzák a rákot.