A kártyajátékok mindig is nagy népszerűségnek örvendtek az idők során, de pakliépítésről és komplexebb szabálykörnyezetről csak a 2000-es évek második felétől beszélhetünk. A Dominion volt az első ilyen játék és a mai napig adnak hozzá kiegészítőket, bővítéseket, de hasonlóképp a kártyajátékok felfutását mutatja, hogy LCG (Living Card Game) metódusban konkrét franchiseok jelentek meg a piacon: az Arkham Horror, a Lord of the Rings és a Marvel Champions.

Ezek a játékok egyvalamiben biztosan jók, közelebb hozzák az adott univerzumot és a kártyáik illusztrációja még szélesebbre tárja az ablakot a fantázia és az elmerülés érdekében. A különféle történetek, kalandok és karakterek mind tovább bővítik a lehetőségek listáját és egy ponton túl inkább a bőség zavara áll fenn, mint az ellenkezője.

A Fights in Tight Spaces egyaránt merített a pakli építő kártyajátékok és a történetmesélés részből, de a Ground Shatter 2023-ban egy olyan izgalmas játékot hozott létre, amihez hasonlót korábban például a Superhot esetében láttunk. A körökre osztott, kártyalapokkal vívott harc és a kémsztori jellegű történet önmagában nem számított hatalmas újdonságnak, de összegyúrva meglepően izgalmas és sokféleképpen változatos játékod adott ki.

Egy ilyen játékban nagyon nem mindegy, hogy mit húzunk a kör végén, ahogy a kezünkben levő kezdőlapok is arra késztetnek, hogy megéljük a mondást, miszerint az életben igyekezni kell, hogy a kapott lapokból a lehető legjobbat hozzuk ki. És ha a recept bevált, akkor átdobhatjuk az egészet egy középkori fantasy világba is, ahol nem csak egy figura vagyunk, hanem már kasztunk is van.

A játék nevének mechanikus tükörfordítása Lovagok Szűk Helyeken lehetne, ami egy késő középkorban játszódó pornóhoz is tökéletesen illene, itt azonban erről szó sincs. Az emberiség egyik legkedveltebb tevékenysége helyett a másik legkedveltebb lesz a középpontban: az agresszió. Vagyis hát egy olyan harc, amiben elvileg nemesnek mondható elvekért szállunk síkra, kénytelen-kelletlen. Alapvetően megelégedtünk volna egy emberkereskedő banda felszámolásával is, de ez akkora visszhangot keltett, hogy nagyobb erők is felfigyeltek ránk.

A harcban azonban több tekintetben sem maradunk egyedül. Újítás, hogy csapatot verbuválhatunk magunk köré és ugyan a szűk terek és a zsebkendőnyi szobákban való harc megmarad, képességek, felszerelés és fejlesztések terén nagyot lépett előre a játék. A kovácsnál fegyvereinket, páncélzatunkat és egyéb viselt felszerelési tárgyainkat bővíthetjük és itt már számítani fog, hogy közelharci, mágikus vagy távolharci fegyvert vetünk be, mert megfelelő kártya is kell hozzá, valamint fordítva – vagyis a kezdő harcosunk kezébe ne adjunk íjat vagy hasonlót, annyira ő sem ügyes.

A kereskedőnél mi mást is vehetnénk, mint kártyákat és itt fogjuk nehezen megkeresett aranytallérjainkat kártya fejlesztésre költeni. A fogadó pedig a pihenés és a regeneráció helyszíne, ne várjuk, hogy sebeink maguktól begyógyulnak, ahhoz bizony gyógyital vagy egy kényelmes ágy és pár korsó sör kell, amiért szintén szép összegeket fogunk otthagyni a pulton.

Csapattársak esetében a pakli, a kombó és a lendület (momentum) számláló közös kincs, de ez nem mindig jó hír, időnként bele tudunk futni abba, hogy a csapat mozgatása sokkal kevésbé hatékonyabb és kényszer alapúbbtervezést hoz, mintha egyedül harcolnánk és sajna itt a játék egyik nagy újítása megy szembe azzal, ami eddig is jól működött, vagyis az egyszemélyes hadsereg taktika.  A megszokott kombózás, manőverezés, az ellenség pozíciójának kihasználása megmaradt és szintén régi ismerősként lesznek jelen a ’void’ területek, amik azt jelentik, hogy az oda kilökött ellenség végleg elhagyja a csata helyszínét.

A helyezkedésen belül azt is kihasználhatjuk, hogy egy ellenség mellett, ha egyikünk képes megtámadni az ellenséget, akkor a többiek is automatikusan meg fogják, amennyiben elérik. A csapattársak sajnálatos események és harcok következményeként elhalálozhatnak, de ha a csapatunk vezére jut erre a sorsra, akkor vége a játéknak vagy jöhet a load game nevű varázslat. Érződik, hogy az első részhez képest egy sokkal komplexebb, mélyebb és ezzel együtt élvezetesebb kalandot raktak össze a fejlesztők és remélhetőleg később új DLC-k formájában extra kalandokat is kapunk, nem csak a ’Daily Play’ vagy az ’Endless’ marad, mint extra lehetőség.

A játék hangulatánál ne a high fantasy elhivatott hőseire, gáncs nélküli lovagokra vagy csillogó szemű kalandorokra gondoljunk. Itt bizonyos tekintetben púp hőseink hátán ez a sok elintézni és megverni való ellenség. Különben is a háttérben mozgó szálak is legalább annyira mocskosak, mint amennyire jó szándékúnak tűnnek. Lehet, hogy a világ tényleg ilyen?

Bárhogy is legyen, a Knights in Tight Spaces nagy előrelépés az első részhez képest, sokat fejlődött és egy jobban kidolgozott, változatosabb játék lett a végeredmény. Ami pedig a csapatos harcot illeti? Mindenki döntse el, hogy mennyire bízik meg azokban a pénzen vett zsoldosokban... Lehet egyedül jobban boldogulunk?