• Csihi-puhi!

A kártyajátékok népszerűségét elemezhetnénk az ókortól is, de elég ránézni a Magic: The Gathering, a Pokémon vagy Yu-Gi-Oh!, Five Rings vagy Keyforge kártyákra (és a sort oldalakon át folytathatnánk) és látszik, hogy az értük való rajongás, a taktikázás, gyűjtögetés, taktikázás a mai napig kedvelt tevékenység. A Gwent és a Hearthstone nyomdokain haladva a kártyázás az online csatatereket sem kerüli el, és a CCG lista stabil résztvevőjeként említhető a Legends of Runeterra, a Kards, az Infinity Wars, a Faeria vagy az Elder Scrolls: Legends is többek között.

De hasonlóképpen rápillanthatunk a videojátékokon belül arra a jelenségre is, hogy szinte minden stílust ötvöztek már kártyákkal. A Hand of Fate, a Slay the Spire remek példái ennek, de a Tainted Grail: Conquest, a Cultist Simulator, a Griftlands is a legjobbak között van és a listát böngészve még olyan érdekességeket is találhatunk, mint a Shanghai Office Simulator.

Szerencsésnek érzed magad, ügynök?

Nem csoda tehát, hogy elérkezünk lassan a verekedős játék + kártya kombóhoz. A játék jellege – hiába más a mechanika – első körben a Superhotra emlékeztetett. Ott is szükségünk volt a reflexeink mellett a taktikai érzékünkre is, hiszen esztelen lövöldözéssel és meneküléssel nem sokáig jutottunk volna el. Minden lépésnek súlya volt és a lassuló-gyorsuló idő olyan csavart adott a játékélménynek, amivel korábban nem igazán találkozhattunk még.

A titkos ügynököket emberfeletti képességekkel ruházta fel szinte minden regény, film vagy játék és a Rowan Atkinson fémjelezte paródiát vagy a Sir Austin Powers blődlit leszámítva nem nagyon találkozhattunk olyasmivel, ahol a bohóckodás lett volna a „szuperfegyver”. Ügynökként a bevetéseink különböző helyszíneken való verekedésekre korlátozódnak, azonban a harc és a harcművészetek mestereként széles repertoár áll majd a rendelkezésünkre. A mozdulatok animálása sem rossz, ami azért el is várható, ha csak ebből áll a játék.

Üt, hárít, üt

Annál is inkább, ugyanis olyan dolgokkal is számolnunk kell, minthogy mikor blokkoljunk, vagy veszítsünk-e a lendületünkből azáltal, hogy „csak” mozgunk és nem támadunk. Vagy milyen hatása van a küzdelemre annak, hogy arrébb lökünk valakit, esetleg magunk elé húzunk egy ellenséget aki a nekünk szánt pofont/lövést kapja majd. Komplex, de viszonylag könnyen átlátható rendszert hozott tető alá a Fights in Tight Spaces. Minden ütés eggyel növeli a kombó számlálót és bizonyos technikák aktivizálásához 2-3 vagy még magasabb szorzót kell elérnünk. Vannak lapok, amik ellökik az ellenséget, vagy amik mindezt ütéssel, rúgással kombinálják.

Sokféleképpen tudunk mozogni is:  elslisszolhatunk ellenségünk mellett, vagy egyszerűen léphetünk egyet oldalra például. Tovább bonyolítja majd a képet, hogy blokkolni, ellentámadni is tudunk, de minderre bizonyos ellenségeink is képesek, és ahogy fejlődünk több mezőnyi távolságba is támadást indíthatunk - mindez persze azon is múlik, hogy az adott körben a pakliból milyen lapokat kaptunk.

A címből az is kiderül, hogy egy szűk sikátor, egy mellékhelység, egy konyha, tetováló stúdió vagy zsákutca lesz a helyszín, ahol nem körözhetünk ide-oda rohangálva az ellenségeink körül. A sokan-egy-ellen felállásból kell kihoznunk a legjobbat és közben a paklink is velünk vagy ellenünk dolgozik.

Fortuna kezeiben

A véletlenszerűség (random generator, RNGeesus, ki hogy ismeri) minden kártyapakli alapvetése. Tervezhetünk előre, de kellő rugalmasság szükséges ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra váltani tudjunk, ha összedől egy tervünk – ugyanis, ha véget ér egy harci kör akkor bizony új leosztást kapunk. Még pszichológiai szempontból is érdekes, hogy ha a felkészülés általunk kontrollálható és az azon kívül eső elemeit megfigyelve önmagunkba nézünk: aggódással tölt el minket egy ilyen helyzet vagy bízunk a képességeinkben annyira, hogy ne rázzon meg túlságosan?

Bármi is legyen a válasz, a Fights in Tight Spaces elég kemény tempót diktál. A John Wick Hex-hez hasonlóan egy küldetésen belül helyszínről helyszínre vándorlunk és egészen a végéig életben kellene maradnunk jófajta roguelike mechanikához méltóan. A fejlesztéseink persze velünk maradnak, de ne számítsunk pályaközi mentésekre. Vagyis hiába hoztuk az első két harcot szinte tökéletesen, attól még a következő helyszínen ledarálhatnak minket.

A tapasztalat, a gyakorlás szép dolog, de az volt az érzésem, hogy néha ez sem elég. Van olyan leosztás, helyzet, ahol tehetetlenül nézhetjük csak, hogy ellenségeink ízekre pofoznak minket és a következő próbálkozásnál is belefuthatunk ugyanebbe. Ez azonban senki kedvét ne vegye el, mert egy különleges és érdekes kísérlet a Fights in Tight Spaces és a verekedni, taktikázni szerető játékosok elég sok érvet találhatnak a kipróbálás mellett.