Roblox. Meglepő, de sokan nem is tudnak erről a játékról, pedig az egyik legértékesebb videojátékos vállalkozás jelenleg a bolygón, amivel több, mint 200 millió játékos játszik napi szinten. Az amerikai gyerekek kétharmada már játszott vele, felhasználóinak nagy része 13 év alatti és felfoghatatlan pénzeket generál. De mi ez a fiatalokat megfogó Roblox és miért épültek köré játékfejlesztő stúdiók?

A Roblox nem valami új dolog, ami csak úgy a semmiből tűnt fel. Már 2004 óta fejlesztik, 2006-ban jelent meg az első változata, vagyis összességében idősebb játék, mint mondjuk a 2009-ben megjelent Minecraft. A létezéséről mindenesetre én is csak pár éve tudok és őszintén bevallom, a cikk írásáig eszembe se jutott kipróbálni. Tudtam jól, hogy a gyerekek szeretik, hasonló programokkal pedig volt már tapasztalatom, annyira nem újdonság nekem.

Előzetesen ugyanis sejtettem, hogy olyan, mint az általam VR-ból ismert Rec Room, vagyis egy olyan játék, amiben más játékokat lehet építeni a közösség számára. Egyfajta játékon belüli játékmotor, mint mondjuk a LitteBigPlanet, csak annál sokkal közösségibb élmény. Annyi előítéletem viszont volt a Roblox-szal, hogy biztos olyan, mint a Rec Room, ahol számtalan visító kisgyerek vesz engem körbe, akiktől a saját gondolatomat se hallom.

Tehát a Roblox predikcióm az volt, hogy bemegyek majd egy központi világba, ahol szétszakad a dobhártyám, ott keresek egy helyi őslakost, akivel kommunikálni próbálok és meghallgatni őt megmaradt hallószerveimmel, hogy elmondhassa nekem mi is ez a Roblox és miért olyan jó nekem, ha játszom vele.

Első körben le is töltöttem a Windows Store-ból, ami - mint kiderült számomra - csak egy aprócska kliens, amibe felhasználónévvel és jelszóval kell regisztrálni. Sajnos minden adatot az AppDatába tesz, így megtelítheti a C: meghajtónkat, de magához a Roblox használatához email nem szükséges. Elég az életkorunk megadása, így gondolom a felnőttesebb tartalmakat könnyebben el lehet rejteni a fiatal korosztály elől.

Belépés után viszont csalódtam, hiszen nem egy központi terembe kerültem, ahol folyik körülöttem az élet, ismerkedhetek, mint például az Epic Games által nemrég indított, kicsit komolyabb megjelenésű Core-ban, hanem egyszerű, de tartalmas játéklista került elém, ahol látható módon több millió játékos tudja elindítani a kedvére való világokat. Ez nem az a metaverzum, mint amire számítottam, de ez nem vette el a kedvem.

Még mielőtt kiválasztottam volna bármit is, ránéztem a menüre. A barátlista, a csoportok és az ilyen közösségi funkciók egyértelműek, viszont nagyon érdekes, hogy szinte minden 3. gomb mögött vásárolhatunk magunknak valamit. Vehetünk robux-ot, a Roblox saját fizetőeszközét, előfizetést, skineket, felszereléseket, közösségi cuccokat, de még belépőket is bizonyos világokba.

Amit tudni kell Robloxról és már pedzegettem is az előbb, hogy ez egy keretrendszer. Bárki írhat hozzá saját játékot a Lua nyelven, amit aztán a saját maga építette világgal tehet színessé és látványossá. Ez azt jelenti, hogy ha te megtanulod a nyelvet vagy ismered, akkor könnyedén készíthetsz saját világot, amit aztán pár gombnyomással feltölthetsz és fogadhatod a vendégeket. Ez eddig tiszta sor, ezt már más hasonló cím is tudja, akár játékon belüli szerkesztővel vagy egyszerűbb script nyelvvel.

Ami viszont különlegessé teszi a Robloxot, hogy számtalan játékfejlesztő-csapat és stúdió fejleszt játékot csak ide, hiszen itt egyszerűbb, könnyebb és kevesebb kockázattal jár kiadni egy játékot, mint mondjuk az App Store-ba vagy a Google Play-be, miközben ugyanannyi, ha nem nagyobb profitot tudnak termelni maguknak.

A játékban megvásárolható robux fizetőeszközből folyó bevétel 70%-a ugyanis a fejlesztőkhöz vándorol, amennyiben azt az ő világában költötte el a játékos. Magyarul bár a Roblox maga ingyenes és a legtöbb játék szintén ingyen elérhető, bizony az alkotók jóindulatán vagy éppen kapzsiságán múlik, hogy mennyire férünk hozzá az adott tartalomhoz.

A meglátogatott világok közül, ahol jártam, ugyanis jól látható módon minden a pénz körül forgott. Úgy mászkáltam a virtuális utcákon, mint egy csöves, hiszen egy petákot se költöttem el ottlétem alatt és csak az alap ruházatom volt. Ellenben minden játék, minden utcasarkán volt egy olyan hely, ahol nyugodtan költhettem volna robuxot, hogy én is olyan menőn nézzek ki, mint a többiek. A kinézet viszont egy dolog, a másik az, amikor tartalmakat zárnak el előled, de erről később.

Számtalan Roblox-hoz hasonló játékban megjelent már a Squid Game, a Netflix sorozat alapján készült pályákkal, így várható módon itt is több világ épült eköré a téma köré. Mivel egyszerűen megérthető minijátékokról van szó, úgy gondoltam, jó kezdés lehet ide belépni először.

Egy pár tízezres egyidejű játékossal rendelkező világba léptem, ahol azonnal rengetegen voltak körülöttem. Nem tudom, hogy a kliens egyszerre hány játékost jelenít meg, de teljesen úgy éreztem, hogy olyan sokan vagyunk egy Squid Game játékra, mint magában a sorozatban, amikor még mindenki egészségesen és épen várta, hogy mi vár rá.

Ami furcsa volt, hogy nem volt sikítozás. Nem erre számítottam, de ez az én hibám. A VR-ban mindenki hanggal és teljes testtel kommunikál, így a Rec Roomban sem pötyögünk egymásnak, hanem elmondjuk, amit akarunk. Itt viszont csak a pötyögős cset áll rendelkezésre, vagyis meglepő nyugodtsággal lehet kipróbálni a dolgokat. Ez nekem annyira nem jön már be, szeretek a normálisabb emberekkel szóban kommunikálni, akkor is, ha soha nem beszéltünk még korábban. De legalább nem is vette el kedvem a 10 év alattiak nyifogása a fülemben, hiszen hála az égnek, csend volt.

A játék hamar és egyszerűen indult, az irányítást pillanatok alatt megtanultam és már próbáltam is átrohanni a túloldalra. Bár a cél előtt lelőttek, csak meg kellett nyomnom a jobb felső sarokban található X-et, hogy bezárjam az ablakot és kereshessek egy másik játékot. A beállításokhoz viszont csak játékon belül férhetünk hozzá, vagyis ha grafikát, hangot és irányítást szeretnél változtatni, azt a kliensből sajnos nem tudod megoldani.

A következő cím egy fantasy JRPG-szerű cím volt. Legalábbis ránézésre. Belépve azonnal láttam, hogy ez egy brutál jól felépített MMORPG, ahol karakterkészítő képernyő, klasszok és természetesen tanulható képességek várnak az emberre.

Ez a játék bebizonyította számomra, hogy a Roblox több annál, minthogy bugyuta karakterek rohangálnak ide-oda csúnya pályákon. A Roblox egy lehetőség az alkotók számára, hogy akármit megcsináljanak, amit akarnak és amire idejük van. Ha a Roblox alapjait használják, akkor csak a játékszabályok fognak változni, de ha valaki időt és energiát fektet bele, akkor önálló játékként egy működő MMORPG-t is létrehozhat. Biztosan van a Roblox motorjának határa, de ezt elég látványosan tudják egyesek feszegetni.

Nem kellett sokat bolyonganom, hogy teremjen egy főszörny egy közeli hajón. Mivel voltunk rá vagy 20-an, így egy pillanat alatt legyőztük, a kieső pénzt pedig fel is vettem. Legalábbis az egyik felét. Mint kiderült, a másik fele csak akkor érhető el, ha robux pénzecskét költök. Aham.

Egyértelmű tehát, hogy azért ilyen csodásan szép és jó a játék, mert félig Pay to Win vagy Pay to Earn. Eleve vannak karakterek, amiket csak pénzért lehet megvenni, de már maga a kieső zsákmány fele is csak fizetés után érhető el.

Ha már a lehetőségekről volt szó: találkoztál már valaha babafelügyelő szimulátorral? Ha nem, és eddig hiányzott az életedből, a Robloxban ilyen is van. A Twilight Daycare-ben lehetünk kisbabák, totyogók, dadusok és előfizetésért cserébe menedzserek is. A lényege a játéknak, hogy kiválasztod mi akarsz lenni és elvégezni a feladatokat.

Én kisbaba lettem és mászkáltam a játszóházban, jelezhettem, ha azt akartam, hogy felvegyenek, etessenek meg vagy altassanak el. Ilyenkor jött egy dadus játékos, felemelt, cipelt ide-oda, elvitt a játszótérre. Mondanom sem kell, elég szürreális az egész, soha nem gondoltam, hogy ilyen is van. A legdurvább a dologban, hogy hemzsegett a játék a dadusoktól és a gyerekektől, szóval elég népszerű ez a mód is.

A Squid Game természetesen jogvédett dolog, de a Roblox világok szerkesztői ezzel nem nagyon foglalkoznak. Az egész tele van olyan anyagokkal, amiket a jogtulajdonos bármikor letilthatna és perelhetne is miatta. A macskaszimulátor Warrior Cats: The Ultimate Edition egy bestseller könyvsorozat hivatalos játéka. Ha valaha macska szerettél volna lenni, akkor ezt keresd. Készíthetsz magadnak egy saját cica avatárt és az erdőben, klánokba rendeződve csapathatjátok. Én úgy vettem észre, hogy ez egy ilyen szociális macskalét szimulátor és leginkább beszélgetnek a cicák egymással.

Bár nem volt fél órám, hogy megvárjam egy vonat érkezését, de olyan vasúti szimulátor is van, ahol utasként kezdesz és az állomáson meg kell várnod a vonatot amit valaki vezet és fel kell szállni rá. Amennyiben robux fizetőeszközzel fizetsz vagy sokat játszol a játékkal, akkor viszont idővel te is lehetsz masiniszta vagy akár kalauz is. Rendkívül érdekes. Van GTA Online klón, amit viszont nem tudtam kipróbálni, mert nem volt ingyenes. Ahhoz, hogy belépjek a játékba fizetnem kellett volna.

Természetesen van még számtalan szerepjáték, FPS és szimulátor cím - tényleg bármi lehetséges a Robloxban és szinte akármire rá lehet keresni, lesz hozzá készült játék.

A programot VR-ral is kipróbáltam. A Windows Store verzió szerintem nem működik VR-ban, így a böngészősre kellett átváltanom, ott már nem volt gond. Az igazság viszont az, hogy csak azokon a világokon működik a VR jól, amiket a készítők direkt VR-ra optimalizáltak. Egy normál játékban sokszor csak felülről látom a pályát kifordított kamerával, úgy pedig élvezhetetlen és játszhatatlan az adott világ.

Természetesen telefonról és tabletről is Robloxozhatunk. Ilyenkor érdemes arra figyelni, hogy a mobileszközökkel kompatibilis helyekre lépjünk be. Például ne akarjunk egy olyan címet elindítani, ami nincs készen a mobil irányításra, vagy olyan grafikai világot jelenít meg, ami az erősebb PC-ket is megizzasztja.

Összességében tehát bárki kirpóbálhatja a Robloxot, nem kell több 5 percnél, hogy regisztrációval együtt bármelyik világba ellátogathass és ott egyedül vagy barátaiddal akár mini, akár hetekig tartó játékokat találj. A probléma inkább ott van, hogy a legtöbb világ a lehető legpofátlanabbul akarja a pénztárcád tartalmát megszerezni. Teljesen szabályozatlan a helyzet, vadnyugati törvények vannak, így, ha nem bírsz az ilyen csábításoknak ellenállni, ne is akard sose elindítani a játékot.

Nincs kérdésem ugyanis afelől, hogy egy-egy lurkó akár több százezer forintot is el tud költeni egyetlen hét alatt a játékban, vagyis nagyon felelőtlen szülőnek kell lenni, ha bent hagyod a vásárlási adataidat úgy, hogy a gyereked is tudjon költeni.

A Roblox a legnépszerűbb ilyen jellegű játékokat összefogó játék, de az igazság az, hogy egyre több riválisa akad, akik látszólag jobban csinálják ezt az egészet, például a könnyebb pályaépítési és megosztási lehetőségekkel.

Pár dologban viszont tényleg eléggé verhetetlennek tűnik a Roblox, az pedig a játékok indításának egyszerűsége és a bevételszerzés. Az általában egyszerű grafikájának köszönhetően alig pár másodperc alatt bent lehetünk akármelyik világban, ehhez képest a riválisok tényleg lassan töltenek be és a több adat miatt tovább is tart a pályák letöltése. A pénzgyűjtés meg tényleg egyszerű, hiszen tényleg egy 200 milliós potenciális felhasználóbázisnak fejleszt az ember játékot, bármiféle minőség-ellenőrzés és piaci szabályozások nélkül.

A Roblox tehát nagyon érdekes dolog, egy szülő akár még élvezettel is ülhet le a fiával játszani pár kört, de egyedül vagy felnőttfejjel már nem annyira csábító a világa. Próbát viszont lehet vele tenni, ki tudja, lehet te is szeretnéd elküldeni a rózsaszín kisnyuszidat a pénzgyepre, hogy lóvét farmoljon neked. Mert ilyen játék is van, csak úgy mondom.