A Thermaltake még 2016 szeptemberében mutatta be különleges, fém ventilátorral ellátott processzorhűtőjét, amelynek alapkoncepciója a CoolChip tanulmány hűtőjéből származik. Az Engine 27 kisebb változataként idén júniusban az Engine 17 is megjelent, ami már csak 17 milliméter magas, így 70 watt helyett már csak 35 wattos TDP keretig használható, de kompaktságának köszönhetően akármilyen apró számítógépházban elfér, ahol LGA-115x foglalatba illeszkedő processzor lapul.
Pont a 17 milliméter magas modell kapcsán jutott eszünkbe, hogy az Engine 27-es modellt még ki sem próbáltuk, pedig egy igazán érdekes, ígéretes termékről van szó, aminél maga a ventilátor is hőleadó fellületként funkcionál. Kértünk is egyet a Thermaltake hazai képviseletétől, hogy kipróbálhassuk.
Az Engine 27 teljes alapterülete mindössze 91,5 x 91,5 milliméter, míg magassága 27 milliméter, de így is képes akár 70 wattos TDP kerettel rendelkező processzor lehűtésére. A körkörösen elhelyezett fém lamelláknak köszönhetően a 60 x 60 milliméteres fémventilátor lapátjai által megmozgatott levegő a processzorfoglalat körüli komponenseket is hűti, így sem a VRM, sem a memóriamodulok nem maradnak extra szellő nélkül. A fémventilátor közepén egy kis kupak fedi a motort, ami egyébként más funkcióval is rendelkezik: itt jut be a friss levegő a ventilátorlapátokhoz, amelyek aztán átfújják azt az oldalt elhelyezett lamellák között. A rézből és alumíniumból készített processzorhűtő 310 grammot nyom a mérlegen. Érdekesség, hogy a külső oldalon összesen 119 lamella kapott helyet, a forgórészen pedig 40 lamellát helyeztek el.
A PWM támogatásnak köszönhetően az 1500 és 2500 RPM közötti fordulatszám-tartományon belül dolgozik a ventilátor, így maximum 9,2 CFM levegőmennyiséget tud megmozgatni, zajszintje pedig 13 és 25 dBA között helyezkedik el. Fontos megemlíteni, hogy a motor nyolc pólussal rendelkezik, vagyis a fordulatszám megállapításánál a négypólusú társihoz képest kétszer magasabb értéket olvashatunk ki: 2500 RPM-es maximális fordulatszám esetén a szoftverek és az alaplap is 5000 RPM-es fordulatszámot fog jelenteni. A fémventilátor egyébként meglehetősen strapabíró, hiszen 50 000 üzemórás élettartammal rendelkezik.
Az LGA-115x processzorfoglalatokra illeszkedő Engine 27 alapját egy kör alakú fémlap adja, amely a processzor által termelt hőt veszi át. Felette a fém lapátokkal ellátott forgórész foglal helyet, ami szintén hűtőként funkcionál. A két réteg között egy nagyon vékony, mindössze 0,03 milliméteres légrést alakítottak ki, ami elég vékony ahhoz, hogy a forgórész akadálytalanul pörögjön felette, de ahhoz is elég vékony, hogy a két réteg közötti hőátadást elősegítse, ugyanis kicsi a hőellenállása. Ezzel a megoldással a klasszikus processzorhűtőknél tapasztalható "halott levegő" effektus elkerülhető, ugyanis a lamellák környékénél nem alakulnak ki mozdulatlan légtömegek, amelyek a hűtés hatásfokát rontanák. Az említett légrés ráadásul csapágyként, úgynevezett "levegőcsapágyként" vagy "kinetikus csapágyként"is funkcionál, mint a léghokinál az asztal és a korong közé szoruló levegő. A ventilátor meghajtásáról egy szénkefe nélküli, úgynevezett brushless motor gondoskodik, ami a kis surlódás miatt alacsony teljesítménnyel és alacsony zajszinttel dolgozik, legalábbis a koncepció szerint.
Szerelés és a tesztkonfiguráció
Az Engine 27 esetében egy ragasztóval ellátott műanyag hátlapot kapunk a felszereléshez, a csavarok azonban a hűtő négy szélén foglalnak helyet, egy-egy seeger gyűrűvel, valamint egy-egy rugóval megtámogatva, hogy a kellő nyomás elérhető legyen. A hűtő alján gyárilag nem volt paszta, így a mellékelt Thermaltake tubusból kellett rányomnunk egy borsónyit az adott processzor felületére – ennél többet nem érdemes, mert egyrészt szétfolyik, másrészt a hőátadás hatásfokát sem javítja a szükségesnél több paszta (sőt).
A processzorhűtő felszerelése elsőre egy picit nehéznek tűnhet, de nem az: a csavarokat átlósan kell elkezdeni meghúzni, mintha egy autó kerekét akarnánk felszerelni. Ahogy az egyik csavar egy-két menetet haladt, úgy a szemköztivel kell ugyanennyit haladni, és így tovább, míg ütközésig be nem tekertük mind a négyet.
Esetünkben egy ASRock H310M-ITX/ac alaplapra, illetve egy Core i7-8700-as és egy Pentium Gold 5600-as processzorra került fel a szóban forgó processzorhűtő (papíron nincs nagy TDP különbség köztük, de ahogy az a mérésekből is látható majd, azért érezhető a különbség melegedésben). A rendszer tartalmazott még 2 x 4 GB-nyi DDR4-3000 MHz-es fedélzeti memóriát is, ami mindig az adott processzor esetében érvényben lévő referencia memória-órajelen ketyegett. Az adatok tárolásáról egy 500 GB-os Samsung 850 EVO SSD gondoskodott, az egész szett pedig egy CHIEFTEC FI-03B számítógépházba került, ami egy 250 wattos tápegységet is tartalmaz. Operációs rendszerként természetesen a legfrissebb, 1803-as verziószámú Windows 10 ketyegett a rendszeren, méghozzá 64-bites Professional változatban. A hely kellően szűk volt ahhoz, hogy a processzorhűtő megmutathassa, mire képes; a processzorfoglalat feletti szellőző pedig hozzájárult ahhoz, hogy a ventilátor minden zaját hallhassuk.
Az összeállított tesztrendszerre a legfrissebb driverek és a legfrissebb BIOS került, a stabilitásteszthez pedig az AIDA 64 5.97-es verzióját, annak is a 4600-as buildjét használtuk. Érdemes kiemelni, hogy a teszt során extrém mértékű terhelés hárult a processzor vállára, vagyis a lenti eredmények csak csúcsra járatott processzor esetén érvényesek, átlagos felhasználásnál ennél jelentősen – 10-20 Celsius fokkal – alacsonyabb hőmérsékleteket mérhetünk, attól függően, mire használjuk épp a rendszert – például filmnézésre, böngészésre, online kapcsolattartásra.
Tesztek
Az AIDA 64 stabilitásteszt esetében kipróbáltuk mind a három gyári profilt, amit az ASRock alaplapja kínál, hogy kiderüljön, melyik alatt hogyan vizsgázik a hűtés zajszint és hűtőteljesítmény terén.
Ahogy az a fentiekben is látható, a Core i7-8700-as processzor esetében sajnos elég magas hőfokokat mértünk terhelés alkalmával, és ezen a különböző profilok sem igazán változtattak. A 65 wattos TDP kerettel rendelkező processzor még éppen belefér az Engine 27 hűtőteljesítményébe, aminél 70 watt a határ, de a látottak alapján így is azt mondjuk, ilyen fogyasztású és teljesítményű processzor mellé nem feltétlenül érdemes Engine 27-es processzorhűtőben gondolkodni. Ráadásul a melegedés miatt a ventilátor üzemi fordulatszáma is magasan maradt, ekkor pedig már nem csak a szélzaj, hanem az Engine-re jellemző magasfrekvenciás sípoló hang is alaposan felerősödik, ami kifejezetten zavaró, ha a PC éppen mellettünk, az asztalon helyezkedik el. Ez a magasfrekvenciás hang egyébként az optikai meghajtók felpörgésekor jelentkező sípoló hanghoz hasonlít – a vájtfülűek már közepes fordulatszám esetén is hallani fogják.
A Pentium Gold 5600-as processzorral már jóval barátibb eredményeket mértünk. Ez a processzor 54 wattos TDP kerettel gazdálkodik, tehát elvileg csak 11W van köztük, de a valóság azért ennél komolyabb (fura is lett volna ha nem így van, hiszen 2 vs 6 magról beszélünk). A Pentiumegyik profil esetében sem lépte túl a CPU hőfok a 65 fokos határt, ami a ventilátor fordulatszámára is jótékonyan hatott. Ennek köszönhetően a zajszint is sokkal elviselhetőbb lett, de a magasfrekvenciás sípoló hangot így is hallottuk a processzor teljes terhelésekor.
Általános felhasználás alkalmával kellően csendes volt az Engine 27, de ahogy bármilyen CPU intenzív feladatot indítottunk, erősödött a ventilátor szélzaja, valamint a magasfrekvenciás sípolás is egyre jobban hallható volt. Esetünkben a helyzetet rontotta, hogy a Chieftec számítógépház tetőlapján pont a processzor felett alakítottak ki egy szellőzőt, amelyen keresztül minden zaj szépen hallattszott.
Verdikt
A Thermaltake Engine 27 egy érdekes processzorhűtő, ami kifejezetten jól jöhet, ha nagyon kompakt PC építése a cél, ahol még a gyári Intel processzorhűtő sem fér el. Az 1U formátumú rendszerekkel is kompatibilis processzorhűtő méretéhez képest meglepően hatékonyan hűt, de a magasabb fordulatszámnál jelentkező magasfrekvenciás zaj miatt érdemesebb olyan processzorhoz használni, amelynek TDP kerete nem haladja meg az 50-55 wattot, hogy a ventilátor fordulatszáma ne lépje túl a közepes tartományt (2000/4000 RPM).
Az Engine 27 egy zártabb, kifejezetten kompakt számítógépházban, alacsony fogyasztású processzorral karöltve jó alternatíva lehet, hiszen ekkor alacsonyabb lesz az üzemi fordulatszám, így a zavaró zajoktól is kevésbé kell tartani. A 13-25 dB(A) közötti zajszint összességében hihetőnek tűnik, ám ezekből az értékekből nem igazán derül ki, hogy milyen frekvenciatartományban mérték – mert ugye nagyon nem mindegy, hogy egy alacsonyfrekvenciás, tolerálható zajt, vagy egy magasfrekvenciás, rövidtávon is zavaró zajt kell-e hallgatnunk. Esetünkben magas fordulatszámon sajnos a magasfrekvenciás zaj dominál, ami probléma. Éppen ezért törekedni kell a fordulatszám alacsonyan tartására, ehhez pedig alacsony TDP kerettel rendelkező processzorra lehet szükség.
Az Engine 27 a maga 13 500 forintos árával nem számít olcsónak, de ezzel a teljesítménnyel ahol kevés a hely, ott elég jó választás lehet.
Az Engine 27-es processzorhűtőt a Thermaltake hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönetet érte!
