A Sania National Laboratories furcsa megoldásáról, ami kinetikus processzorhűtő néven fut, korábban már beszámoltunk, ám a termékből azóta sem érkezett meg a kézzel fogható, kereskedelmi forgalomban is helytálló példány. Pedig a koncepciót korábban a Coolchip Technologies és a Cooler Master szakemberei is ötletesnek, sőt, életképesnek gondolták, méghozzá olyannyira, hogy partnerkapcsolatba is léptek egymással a felek, ám az együttműködésnek nem lett gyümölcse.
Hogy mi is a lényege az újfajta hűtési megoldásnak?
A hagyományos megoldásokkal ellentétben itt a ventilátor szerepét a hűtőbordák töltik be, amelyek egy rendkívül vékony légréteg felett siklanak, innen a levegőcsapágyas elnevezés. A rendszer előnyei közé tartozik a készítők szerint az, hogy az újítás a ventilátor alapú megoldásokhoz képest sokkal-sokkal halkabb és kevesebb energiát is használ fel a működéshez. A rendszerben van egy fixen álló, kör alakú fémlap, amely felveszi az adott processzor által termelt hőt. A fémlap felett a lamellákat tartalmazó forgórész helyezkedik el, kettőjük között pedig egy rendkívül vékony légrés található. A tradicionális processzorhűtők esetében a teljesítményt leginkább rontó tényező az úgynevezett "halott vagy mozdulatlan levegő", amely szorosan a lamellához tapad és rontja a hőleadás hatásfokát.
A Sandia megoldásánál a fix, az adott hőleadó felülettel érintkező lap, valamint a felette forgó lamellák között egy 0,03 milliméter körüli légrés keletkezik – mint a léghokinál a korong és az asztallap között –, ez a légrés pedig hőátadó szerepet tölt be, vagyis ezen keresztül kapják meg a forgó hűtőbordák a processzor által termelt hőt az alsó fémlaptól. A "csapágyként" is funkcionáló légrés hőellenállása ebben az esetben csekély, így nem limitáló tényező, már ami a hőátadás hatékonyságát illeti. A forgórész néhányszáz fordulatot tesz meg percenként, a felülről beszívott levegőt pedig az oldalt elhelyezett lamellák között fújja ki. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az új rendszerben a forgó lamellák mögött nem gyűlik össze a por, nem úgy, mint a hagyományos, ventilátor alapú processzorhűtőknél. A lamellákat tartalmazó rész egyébként a tervezők elmondása szerint néhány ezer fordulatot tesz meg percenként, méghozzá meglepően alacsony zajszint mellett. A forgórész hajtásáról egy szénkefe nélküli, úgynevezett brushless motor gondoskodik. A technológia pontos leírását egy képletekkel is teletűzdelt PDF dokumentum tartalmazza, ami itt található.
Az új technológiát eredetileg adatközpontokba és szerverekbe szánt processzorhűtőknél akarták alkalmazni, de a jelek szerint átlagfelhasználók számára is elérhető lehet.
Végre piacra kerülhet az újfajta processzorhűtő
Úgy tűnik, a koncepcióból végül mégis készülhet kereskedelmi forgalomba szánt termék, legalábbis erre utal az a tény, hogy a Coolchip egy új processzorhűtő bemutatását tervezi, amely alacsony profillal rendelkezik. A főleg Intel processzorokat célzó újdonság 70 wattos TDP-ig lesz használható, ami első olvasásra nem tűnik túl vonzónak, de ha hozza mindazokat az előnyöket, amelyeket a technológia ígér, akkor ütőképes lehet. Ebből kiindulva a rendkívül kompakt megoldás nagyon halkan, remek hatásfok mellett dolgozhat. Az első tesztekből úgyis kiderül, mire képes – amennyiben végre tényleg megjelenik. A Coolchip Technologies mindenesetre azt ígéri, hamarosan kereskedelmi forgalomban is találkozhatunk a termékkel.
