A kutatók már több mint 50 éve tudják, hogy a halak közül nem mindegyik hidegvérű. Egyes cápák és tonhalak, például a fehér cápák és a kékúszójú tonhalak képesek felmelegíteni egyes szöveteiket, így például izmaikat, szemüket és agyukat. Jelenleg összesen nagyjából 35 olyan halfajt ismerünk, amely képes arra, hogy legalább részben melegebb hőmérsékleten működjön, mint a környezete. Ez összességében az ismert halfajok kevesebb mint 0,1 százaléka.

A legutóbbi időkig ugyanakkor senki sem tudta igazán megmagyarázni, hogy vajon miért fejlődött ki ez a képesség a halakban. Egyes kutatók úgy gondolták, hogy a részleges melegvérűség talán gyorsabbá teszi az állatokat, mivel a melegvérű izmok többnyire erősebbek. Mások úgy sejtették, hogy az ilyen halak szélesebb hőmérsékleti határok közt képesek élni, így jobban tudnak alkalmazkodni az éghajlatváltozásokhoz. Egy nemzetközi tengerbiológus-csoport tagjai nemrégiben végre alaposan megvizsgálták a kérdést, és úgy gondolják, hogy választ találtak a rejtélyre.

A szakértők eredményei szerint a melegvérűség valóban előnnyel jár a kérdéses fajok számára. Elsősorban azért, mert az ilyen halak gyorsabban úsznak, mint hidegvérű rokonaik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyebben alkalmazkodnának a melegedő óceánokhoz. A vizsgálatban résztvevő ausztrál, amerikai, tasmaniai, hawaii és japán szakértők vadon élő cápák és csontos halak viselkedését vizsgálták, és a saját adatgyűjtés mellett számos korábban begyűjtött adatbázist is felhasználtak az elemzéshez.

Ami a saját adatokat illeti, ezeket a befogott, majd szabadon eresztett állatok uszonyára erősített apró szenzorokkal rögzítették. Az érzékelők a vízhőmérsékletet, valamint az úszás sebességét és mélységét detektálták. A vizsgált melegvérű és hidegvérű fajok eredményeinek összevetéséből a kutatók ki tudták számítani, hogy melyik csoport milyen hőmérsékleteken elterjedt, és azt is, hogy milyen sebességre képesek.

Az adatok alapján a melegvérű halak átlagosan 1,6-szor gyorsabban úsznak hidegvérű rokonaiknál. Ez pedig nagy előnyt jelenthet a zsákmányszerzésnél és a vándorlásnál is, vagyis ezek a fajok vélhetően hatékonyabb ragadozók, és nagyobb területet képesek bejárni. A gyorsaság vélhetően jobb látással is együtt jár, amit a szem és az agya melegvérűsége tesz lehetővé.

Az viszont nem bizonyult helyes feltevésnek, hogy a melegvérű halak szélesebb hőmérséklettartományban élnek, mint a hidegvérűek. Ettől függetlenül persze elképzelhető, hogy ha rá vannak kényszerítve, könnyebben alkalmazkodnak a melegebb klímához, de ezen képességükről jelenlegi életkörülményeik nem tanúskodnak. Sőt: jelenleg úgy tűnik, hogy a fehér cápa és a kékúszójú tonhal is a fenyegetett fajok közé tartozik, ami az éghajlatváltozást illeti.