A madárvilág időnként igazán különleges jelenségeket produkál, ha arról van szó, hogy az állatok párt igyekeznek találni maguknak. A komplex fészkek építésétől kezdve a látványos tánckoreográfiákig a madarak változatos módokon próbálják lenyűgözni az ellenkező nem képviselőit. És a legfrissebb eredmények alapján úgy tűnik, hogy vizuálisan is többet kínálnak, mint azt bárki gondolta volna, mivel kiderült, hogy egyes fajaik világítanak is.
A paradicsommadaraknak mintegy 45 faja van, amelyek jellemzően bonyolult tollazattal, színekkel és párzási szokásokkal rendelkeznek. A madarak kivételes látással is bírnak: nemcsak a látható fény spektrumában látnak, mint az emberek, hanem az ultraibolya tartományban is. Biofluoreszcenciáról akkor beszélünk, amikor egy élő anyag nagy energiájú, például az UV-spektrumba eső fényt nyel el, majd azt alacsonyabb hullámhosszon, jellemzően zöld, sárga, narancssárga és vörös színben, újra kibocsátja.
Egy kutatócsoport nemrégiben közelebbről megvizsgálta az Amerikai Természettudományi Múzeumban őrzött 45 paradicsommadár-faj egyedeit, hogy kiderítse, melyek rendelkeznek biofluoreszcens testrészekkel. A nőstényeket és a hímeket külön is vizsgálták, sőt, még egy közeli rokont, az kéksapkás ifritet (Ifrita kowaldi) is bevonták a kutatásba.
A biofluoreszcencia a 45 paradicsommadár-fajból 37-ben, a vizsgált 17 nemzetségből 14-ben volt jelen. A kutatók azt is megállapították, hogy ha a tollazat biofluoreszcens volt, akkor ugyanazon faj hímei és nőstényei nemileg dimorf, vagyis eltérő biofluoreszcens mintázatot mutattak. Egyes fajoknál a hason és a mellkason is volt biofluoreszcencia, de ez ritkábban fordult elő. Noha múzeumi példányokon ezt nehezebb vizsgálni, néhány fajnál a száján belül is volt biofluoreszcencia, illetve a fajok jó részének a lába is világított valamennyire. Biofluoreszcencia a rokon kéksapkás ifrit hím és nőstény egyedein is előfordult, ahol mind a hímek, mind a nőstények lábán és csőrén, valamint a hímek fehér szemcsíkján is megtalálható volt.
A kutatók úgy vélik, hogy a biofluoreszcens tollak a párzás és az udvarlás során a vizuális jelzések felerősítésére szolgálhatnak. Azt is feltételezik, hogy az erdők lombkoronáiban és aljnövényzetében, ahol sok faj él, a biofluoreszcencia segíthet kiemelkedni a madaraknak a háttérből. Hasonló célt szolgál, hogy egyes fajok „szuperfekete” tollakat fejlesztettek ki, amelyek még jobban kiemelik a színes kontrasztokat. A nemeket összevetve egyébként a nőstények jellemzően kevésbé fluoreszcensek, és a szakértők úgy sejtik, hogy esetükben az ilyen tollak inkább a rejtőzködést szolgálják, mert megtörik a tollazat színét, így javítva az álcázást.
