A medúzák a tengerek leghatékonyabb úszói, bár meglehetősen lassúak. A Stanford kutatói azonban egy új rendszer segítségével felturbóztak néhány példányt: az izomstimulált biohibridek háromszor gyorsabban haladtak, mint mezei társaik. A „motoros” medúzák a vizsgálatok szerint 10–1000-szer jobb energiahatékonysággal működnek, mint bármely más úszó robot, így létrehozói szerint különösen alkalmasak lehetnek olyan feladatokra, mint az óceánok monitorozása vagy vízminták gyűjtése.

Nicole Wu és John Dabiri egy kaliforniai akváriumból szerezték be kísérletükhöz a fülesmedúzákat, és az állatokat egy méretes, sósvizes tartályba helyezték. Az általuk tervezett, vízálló irányítóegységet egy lítium-polimer akku látja el energiával, elektródáit pedig a medúzák izomszövetébe ültették be. A rendszer sok szempontból hasonlít a szívritmusszabályozókhoz, csak ezúttal nem a szabályos szívritmus fenntartása a cél, hanem hogy a medúza gyorsabban mozogjon, és a kontroller ennek érdekében elektromos jeleket közöl az izmokkal.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a medúzák gerinctelen állatok, amelyek nem rendelkeznek központi idegrendszerrel és legjobb tudásunk szerint fájdalomreceptorokkal sem. A szakértők arra mindenesetre nagyon ügyeltek, hogy az elektródák beszúrásakor ne okozzanak szükségtelen szöveti sérüléseket az állatoknak, amelyek a beültetett alkatrészek eltávolítása után tökéletesen meggyógyultak.

A kísérletek során a kutatók az izomstimulálóval felszerelt és irányított állatok teljesítményét a rendszerrel felszerelt, de nem irányított, illetve hétköznapi medúzák teljesítményével vetették össze. A kutatásból az derült ki, hogy stimuláció nélkül a kontroller nem befolyásolta észrevehetően a medúzák mozgását, a bekapcsolt rendszer viszont 0,6 Hz frekvenciával ingerelve az izmokat képes volt háromszorosára növelni az állatok sebességét, amely így elérte a 0,45 testátmérő/másodpercet.

Hogy a medúzák miért nem úsznak maguktól ilyen gyorsan, ha egyszer képesek erre, arra a kutatók szerint az a válasz, hogy nincsenek rákényszerítve ekkora sebességekre. A fejlesztők a továbbiakban a rendszer finomításán dolgoznak, például azon, hogy a medúzák összehúzódásainak precízebb szabályozása révén hogyan lehet irányváltásokra rávenni az állatokat.