Kinek mi volt az első Mortal Kombat játéka? Az enyém a sárga kazettás Mortal Kombat 2-volt, amire ha valaki rákeresne, hogy mikor is jelent meg NES konzolra, akkor sajnos az a válaszom, hogy a bánat sem tudja, mert ez egy nem hitelesített és hivatalosan nem létező változat, ilyen szürke átirat volt csak. Abban az időben mit foglalkoztam én azzal, hogy most igazi-e vagy sem, sőt, mit tudhattam volna bármit is erről, olvasni se tudtam még akkor, én csak játszottam vele vagy megnéztem a filmet és kész. 

Sokáig nagy siker volt nálunk a játék, a sárga kazis „Nintendónk” köré többen is összegyűltünk, de valójában én ezután teljes mértékben kerültem az MK játékokat, inkább Tekkenes lettem. Bocsánatot is kérek ezért mindenkitől, de kimaradtak a 3D-s részek is. Amikor viszont meglett a PS3-am, az egyik első játékom a rebootolt 2011-es Mortal Kombat volt, amit azóta 9-nek hívunk és rengeteg órát belepüföltem a játékba az online mérkőzéseken keresztül. Ez volt az a cím, amit ráadásul nagyon szerettem koopban is játszani, mit számított, hogy a második játékos bénább volt, mint én, csak az volt a fontos, hogy együtt küzdjünk egy vagy másik két játékos ellen. 

Az MK9 sztorijában viszont nem jutottam messzire. Egyszer elvesztettem a mentésem, majd egy másik alkalommal már eladtam a PS3-am, így hiába lett meg a játék PC-re is, nem volt ingerenciám befejezni a történetet. Az MK10 és 11 akciózások során szintén a birtokomba került, ezekkel is játszottam, de nem túl sokat. Kicsit tán bántam is a megvételüket, mert úgy éreztem, hogy nem hozták vissza az árukat, csak pihentek a Steames fiókomon. Néha ütögettem párat velük, de nem éreztem olyan jónak őket a Tag rendszer hiánya miatt, így összességében nem foglalkoztam velük. 

Steam Deck elő, aztán 2-2-2 nap alatt le is zavartam mindhárom játékot, így összefüggő élményként élhettem át a történetet. A NetherRealm szerencsére ügyesen meséli el még a bugyuta történetüket is, így elég szórakoztató volt végigjátszani a játékokat. Közben pedig kiderült, hogy én fogom tesztelni az MK1-et, így előkaptam a HORI Fighting Commander Octám, és megnéztem, hogy milyen univerzumot alkotott magának Liu Kang. 

A történet ugyanis ott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. Az univerzum lenullázódott, Liu Kang úgy dönt, hogy az előzőhöz rendkívül hasonló univerzumot teremt, ahol meghagyja a világok közötti harcok lehetőségét, ám ezt kizárólag a gőz levezetése érdekében. Valószínűleg nem akart változtatni a világon túl sokat, hogy a régi barátai békében élhessenek, így az előző MK játékokból ismerős arcokkal fogunk találkozni, csak egy szebb, kevésbé lepusztult világban. 

Liu Kang Tűzisten arról is gondoskodott, hogy a legnagyobb gennyláda varázslók értéktelen és béna életet éljenek, ám már a játék elején feltűnik Shang Tsung, akit meglátogat egy rejtélyes istenszerű nő és megváltoztatja a sorsát egy olyan irányba, amit Liu Kang éppen elkerült volna. 

A történet során folyamatosan adagolja majd nekünk az MK1 a különböző karaktereket. Az első pár viadalban a halandó Raident és Kung Lao-t irányíthatjuk, ilyenkor még szinte semmilyen különleges vagy rájuk jellemző mozdulattal nem rendelkeznek. Később azonban ahogy erősödnek, úgy fogunk tudni látványosabb harcmodort látni tőlük. Ha velük végeztünk, akkor szép sorrendben irányíthatunk majd másokat is, mint például Johnny Cage-et, Barakát vagy Reptile-t. Mindegyik harcos történetébe betekintést kapunk, megtudjuk a múltjukat, motivációjukat és persze a sorsukat. 

A sztori mód tehát hasonlóan fog viselkedni, mint az előző címekben, lényegében egy hosszú filmet fogunk végignézni, amiket bizonyos harcokkal lehet előrébb vinni. Minden egyes átvezető és csata folyamatos átmenetekkel van megoldva, tehát egy kötött, de nehezen letehető történetettel leszünk gazdagabbak. 

Fontos azonban megjegyezni, hogy a játékidő nagyon függ attól, hogy mennyire nehéz fokozaton játszunk. A legkönnyebbtől a legnehezebbig választhatunk, de a normál nehézség is olyan, hogy ha végig tudtad játszani az előző részeket, akkor itt is megoldható ez vereség nélkül. 

Ha pedig már szó volt a sztoriról, legyen szó a harcokról is. Az MK1 tovább hordozza a már megszokott játékmenet stílusjegyeit, olyan nagy meglepetésre nem számíthatunk. A kombók hasonlóak vagy megegyeznek a korábbi részek megoldásaival, így aki tudott velük magas szinten játszani, nem lesz sok idő neki átszoknia az új rendszerre. Mivel olyan sokat nem játszottam a 9 utáni játékokkal, így lehet csak bemesélem magamnak, de mintha minimálisan folyamatosabbak, dinamikusabbak lennének a harcok, mint korábban, ez pedig jó. 

Az MK1 rendesen tartogat oktató anyagokat, amiknek a segítségével az alap mechanikát és a karaktereket is megismerhetjük, gyakorolhatjuk a kombókat, hogy a lehető legtöbbet hozzunk ki magunkból egy éles online küzdelem során. Minden technika, ami a mesterré váláshoz szükséges, megtanulható itt. Ha valaki komolyan veszi a játékot, biztos sűrűn végig csinálja majd ezeket az oktató anyagokat. 

A játék bár megadja a lehetőséget az önfejlesztésre és a tanulásra, itt nem látunk olyan könnyítéseket, mint a Street Fighter 6-ban. A játék nem fogja meg úgy a kezdők kezét, nem fogunk speciális ütéseket bevinni pusztán egy pluszgomb megnyomásával. Ha valaki jó szeretne lenni, akkor ügyesebbnek kell lennie annál, minthogy mindig ugyanazt a gombot nyomogatja. 

Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kapna bárki segítséget, akinek szüksége van rá. A játék beállításaiban ugyanis lehet változtatni a kombók érzékenységét, így, ha véletlenül nem tökéletes az input, akkor is sikeresen megjelenik majd a kívánt mozdulat. Szóval nem olyan segítő, mint a Street Fighter, de nem is olyan kegyetlenül büntető, mint mondjuk a 10 évvel ezelőtti játékok. 

Összességében mivel ez egy nyugati játék, máshogy bonyolult, mint egy keleti SF6 vagy Tekken, de azért érdekes lesz látni, hogy a mindenkinek szóló SF6 helyett ez a felnőtteket célzó MK1 mennyire lesz sikeres a nagyobb bevételeket produkáló casual játékosok körében. 

Azért, hogy ne égessük meg nagyon magunkat online, van rangrendszer, aminek segítségével megpróbál a játék nekünk megfelelő ellenfelet találni. Ha ez sikerül, akkor nagy az öröm, de ha nem, akkor könnyen úgy a földbe döngölhetnek minket, hogy alkalmunk sem lesz megmozdulni. 

Hogy mégis legyen esélyünk a kombóból kimászni, lehetőségünk a Kameo rendszernek hála egy harcostársat segítségül hívni. Nem egy MK9-es tag team rendszerről van szó, hanem arról, hogy a kiválasztott társunk egy gomb megnyomásával beugrik a csatába és segít megfordítani a már veszettnek tűnő szituációt. 

Ez a társ nem irányítható különösebben, néhány fajta mozdulatot tud csak, besegít pár kombóba, és csak bizonyos időközönként hívható be. Ettől függetlenül valóban hasznosak tudnak lenni, ráadásul mindegyik Kameo harcos más-más tulajdonságokkal rendelkezik, így különféle stratégiákat is építhetünk köréjük.

Ilyen segédharcos például Sonya Blade, Goro vagy pár klasszikus kinézetű régi MK harcos. 

Az alapfelállás tehát ez, de nem mindenki akar online harcolni. Mások püfölésen kívül a gép ellen is harcolhatunk, több játékmód is igyekszik lekötni a figyelmünket a befektetett pénzünkért cserébe. 

A jól ismert Tower játékmód során folyamatosan haladunk előre, hogy elérjük a végső ellenfeleket, így mini történeteket nyithatunk ki a harcosoknak. Ami igazából már érdekesebb mód az az Invasion, ami egy RPG elemekkel színesített kihívás sorozat, ahol egyre erősebb és sokszínűbb ütközetek során kell a rátermedtségünket bizonyítani.  

Ilyenkor lényegében felülről látjuk a karaktert, különböző irányokba mehetünk a pályán, ahol más-más kihívások és mutációk várnak ránk. Ha győzünk, új útvonalak nyílnak meg, miközben fejlődhetünk és vásárolhatunk is különböző segédeszközöket. Ez a mód is legalább 5 óra játékidőt ad, így aki szeretné kicsit színesíteni az MK1 élményét, itt megteheti majd, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb kiegészítőt és kivégzést itt fogjuk tudni megszerezni a játék többi részéhez is. 

Technikai oldalra átfordulva megállapíthatjuk, hogy a játék nem egy csöppség. Tessék felkötni a gatyamadzagot, ugyanis 90 gigányi mókát fog a számítógépünk letölteni, hogy el tudjunk indulni a csatába. Ez egy verekedős játék esetében természetesen brutálisan sok adatnak tűnik, de manapság már egyik fejlesztőt sem érdekli, hogy ráférjen egy DVD-re így simán láthatunk ilyen elborult méreteket, ami bár így is kisebb, mint az MK11 volt. Ha lejött, akkor pedig az első indításnál érdemes elmenni teát főzni vagy valami, ugyanis a shader konfiguráció eltart egy ideig, cserébe utána gyorsabban fog működni a játék. 

A Steam Decken 30 FPS-sel futott nekem AMD FSR 2.0 használatával, ASUS ROG Ally-n vélhetően ez még jobb lehet. Ez tökéletes ahhoz, hogy a sztorit kényelmesen lejátszam, de a digital pad nem annyira jó irányításra, így netes kompetitív játékot már nem szívesen játszok rajta. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyenge gépeken is tud futni a játék, szerintem jól optimalizált címről van szó. 

Már a 11-ben is éreztem, hogy sokat javult az összkép, de itt aztán tényleg minden fény, árnyék, szín, karakter, animáció és effekt a helyén van. Egy rossz szavam nem lehet arra a megjelenésre, amit nyújt, a pályák részletesebbek, mint valaha, a kontúrok pedig nagyon jól kivehetőek. 

Nem okoz nehézséget a karakterek olvasása a képernyőn, nem mosódik egybe a harcosom a gyönyörű háttérrel, aminek nagyon örülök, mert az MK11-ben nem voltam elégedett ezzel a résszel, ott minden és mindenki annyira egyszínű, egybemosott volt. 

A grafikai minőség nem befolyásolja túlzottan az összképet. Legyen szó a lebutított Steam Deckes képi világról vagy a maximumra húzott megjelenésről, mindenhogy jól néz ki a játék.  

Ugyanez a magas minőség jellemzi a kivégzéseket is. Természetesen a röntgen képeken keresztül szinte mindig láthatjuk a belső szervekben okozott pusztításokat, és most is igyekeztek olyan hülyeségeket kitalálni a másik meggyilkolásához, amit vélhetően tiszta elmével és józan ésszel kitalálni sem lehet. 

A hangok szintén fenomenálisak. Egyszerűen minden egyes csontritkulás, agyvérzés és bélelzáródás hang tökéletesen átjön. Ha nem bírod látni azt, hogy valakit élve kibeleznek, akkor sincs semmi baj, mert ahogy hallgatod az eseményeket, rá fogsz jönni, hogy milyen trancsírozáson megy keresztül a vesztésre álló páciens. A játékba épített segítségeknek hála pedig akár gyengénlátók is játszhatnak a játékkal, a hang visszajelzésekkel ugyanis segítik a látásproblémával küzdő játékosokat is. 

A Mortal Kombat 1 nem lett egy rossz játék. Valahogy nem érzem azt az extra energiát benne, amit a Street Fighter 6-nál éreztem, de alapvetően egy erős alapokra építő valódi Mortal Kombat játékkal van dolgunk. 

Ha tetszettek a korábbi MK részek, szinte biztos vagyok benne, hogy ez is hamar a kedvencetekké válik, még akkor is, ha hiányoltok egy két harcost a kezdő felhozatalból. Reméljük a DLC-k ára a jövőben nem fog őrülten elszállni és vállalható áron jönnek majd új karakterek hozzá, de ez még a jövő zenéje. 

Összességében tehát ajánlani tudom minden MK rajongónak, túl nagy meglepetést nem fog okozni a a játék, ám annál stabilabb szórakozási faktorral rendelkezik, főleg, ha készen állsz az online ütközetekre is. Gyönyörű audiovizuális körítésének és új játékmechanikai elemeinek hála szerintem stabil, és szeretett részévé válik a sorozatnak, amire hosszú évek múlva is emlékezni fogunk.