A könnyű videokamerákkal felszerelt oroszlánfókák által készített felvételek révén a kutatók bepillantást nyerhettek a tengerfenék eddig feltáratlan területeibe Ausztrália déli partjainál. A Frontiers in Marine Science című szaklapban augusztus 7-én közzétett eredmények az állatok által rögzített videók és egy gépi tanulási modell kombinálásával készített részletes térképeket tartalmaznak az óceánfenékről. A kamerafelvételekből az is kiderül, hogy a különböző élőhelyek és fajok hogyan oszlanak el a régióban.
„Különösen mély és távoli tengeri élőhelyekről van szó, amelyekhez a szokásos, hajóról végzett mérésekkel nem lehet eljutni” – mondja Nathan Angelakis, a tanulmány társszerzője, a Dél-Ausztráliai Kutatási és Fejlesztési Intézet ökológiai és evolúcióbiológiai kutatója. „Az általunk gyűjtött adatokkal lényegében az óceán új, eddig fel nem térképezett részeit fedezzük fel.”
A tengerfenék alaposabb megismerése több okból is fontos, többek között a tengerek védelme, a navigáció és az olyan veszélyek előrejelzése miatt is, mint a szökőárok. Eddig azonban világszerte a tengerfenéknek mindössze 26%-át térképezték fel nagy felbontásban. Ez részben a mélytenger feltárásával kapcsolatos kihívásoknak tudható be, ahol a nyomás rendkívül magas, a megvilágítottság pedig alacsony. A kutatók általában távirányítású víz alatti járművekkel vagy hajókról ledobott kamerákkal térképezik fel a tengerfeneket, de mindkét módszer időigényes és költséges.
Angelakis és kollégái egy viszonylag alacsony technológiai szintű megközelítést próbáltak ki: vadon élő ausztráliai oroszlánfókák (Neophoca cinerea) segítségét vették igénybe. Ezek az állatok idejük nagy részét a tengerfenéken töltik, ahol táplálékot keresnek a kontinentális talapzaton, vagyis az óceánnak a partvonaltól távolabb eső részén. A kutatók elmélete az volt, hogy a fókák mozgásának nyomon követésével információkat gyűjthetnek mind a tengerfenék domborzatáról, mind a különböző élőhelyek jellemzőiről.
A szerzők neoprén tapaszokra erősítettek fel érzékelőket a két legnagyobb ausztrál oroszlánfóka-kolóniából származó nyolc felnőtt nőstény hátára. A GPS-nyomkövetőket, kamerákat és mozgásérzékelőket tartalmazó felszerelést úgy tervezték, hogy kicsi és könnyű legyen – a súlya nem éri el a fókák testtömegének 1%-át. A projekt befejezésekor a csapat tagjai anélkül tudták eltávolítani az érzékelőket, hogy a fókák bundája megsérült volna.
Az oroszlánfókák összesen 89 órányi felvételt készítettek, amelyek hat különböző tengerfenéki élőhelyet mutattak be, a sima homoktól a moszatos „rétekig”. A kutatók a felvételeket arra használták, hogy felmérjék a biológiai sokféleséget ezeken a területeken, és összehasonlítsák a két kolónia által látogatott helyeket. A videókat egy olyan gépi tanulási modell pontosságának tesztelésére is használták, amelynek célja a tengerfenéki élőhelyek előrejelzése olyan változókból, mint a tengerfelszín hőmérséklete és a parttól való távolság. Ennek során kiderült, hogy a modell több mint 98%-os pontossággal működik. „A kutatás nagy ereje, hogy az általunk gyűjtött adatok felhasználva más ismeretlen területek modellezésére is alkalmasak” – mondja Angelakis.
A csapat arra is használni szeretné az adatokat, hogy feltárják, hogyan befolyásolják az olyan tényezők, mint a mélység és a tápanyagellátás az élőhelyek eloszlását és a biológiai sokféleséget a tengerfenéken. Ez segíthet abban, hogy tovább vizsgálják a különböző élőhelyek és tengeri területek ökológiai értékét az oroszlánfókák számára, fellendítve a természetvédelmi erőfeszítéseket. Az oroszlánfókára szerelt érzékelők használata mások szerint is nagyon jó módja annak, hogy nagy felbontású adatokat gyűjtsenek a nehezen hozzáférhető helyekről. A jövőben más régiókban, illetve más szenzorokkal is meg lehetne ismételni a kísérletet, segítve a tengerfenék gyorsabb feltárását.
