A dezoxiribonukleinsav, vagyis a DNS rejtett mozgásaira az említett nagyfelbontású felvételek alapján készült számítógépes szimulációk alapján derült fény. A Sheffieldi és a Yorki Egyetem kutatóinak új kutatása eddig nem ismert jelenséget tárt fel az önmagát másolni képes molekulával kapcsolatban, és ezek az újdonságok idővel új, a jelenleginél hatásosabb génterápiák kidolgozásához is vezethetnek.

Ahogy Alice Pyne, a kutatás vezetője mondja, a DNS molekuláris szerkezetének és viselkedésének megfigyelése még napjainkban is nagy kihívást jelent. Az elmúlt évtizedekben persze alaposan megvizsgálták mindenféle módszerrel a molekulát, de a statikus, és nézőpont szempontjából is korlátozott képeken egy sor jelenség nem látszik. Így például, azt sem lehetett tudni, hogy a szoros feltekeredés hogyan hat a kettős hélix alapú struktúrára.

Ennek feltárására Pyne és társai atomerő-mikroszkóppal készítettek felvételeket a molekuláról, majd a képeket számítógépes szimulációval illesztették egy mozgássorba, így tárva fel a DNS apró mozgásait. Bár a rendkívül hosszú DNS-szálak sejtjeinkben nagyon kis helyen tömörülnek össze, az eredmények alapján ilyen körülmények között is igen dinamikusak. Ahogy Agnes Noy, a kutatás egy másik résztvevője mondja, a mikroszkóp és a szimuláció együttesen lehetővé tette, hogy a molekula táncát az egyes atomok szintjén kövessék nyomon.

A kísérletek során olyan körkörös DNS-molekulákat használtak a szakértők, amelyek egyébként az emberi sejtekben is megtalálhatók. A szakértők szerint a körökben a szálak megtekeredése, és az ebből adódó feszültség és mozgás fontos szerepet játszik abban, hogy a DNS megtalálja a vele interakcióba kerülő struktúrákat és molekulákat a sejtben.

A köröcskék szerkezetét és viselkedését tanulmányozva a kutatók többek közt azt remélik, hogy egy napon a szerkezet révén befolyásolni tudják a mozgást, és így kontrollált módon használhatják ezeket diagnosztikai és terápiás célokra.