Az egység kevesebb mint 10 kilogrammot nyom, és kevesebb energiával működik, mint ami a telefonok töltéséhez kell. Ráadásul egy szintén kisméretű és hordozható napelemről is működtethető. Az egységből nyert ivóvíz megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minőségi előírásainak, és a rendszer magas szinten felhasználóbarát, vagyis tényleg egyetlen gombnyomásra állít elő iható, tiszta vizet.

Míg a legtöbb hordozható sótalanítóhoz szűrők kellenek, ez az eszköz elektromos energiával távolítja el a szükséges részecskéket. Így nincs szükség a szűrők cseréjére, és a rendszer karbantartása is egyszerűbb a fejlesztők szerint. Ami azért fontos, mert a hasonló egységekre pontosan azon területeken van a legnagyobb szükség, ahol a szerelés és az alkatrészek cseréje nehezen megoldható, például infrastruktúrával nem rendelkező területeken, hosszú távú hajóutakon vagy katasztrófák helyszínén.

Jongyoon Han és csapata több 10 éve dolgozik a fejlesztésen, amelynek célja egy szűrőmentes sótalanító megalkotása volt. A szűrős-szivattyús rendszerrel a másik probléma, hogy nagyon nehezen kicsinyíthető tényleg hordozható méretűre anélkül, hogy a hatásfok jelentősen romlana.

Az új rendszer működése ehelyett az ionkoncentráció polarizáció (ICP) nevű módszeren alapul, amelyet szintén az MIT-n fejlesztettek ki. A megoldás lényege, hogy elektromos mezőt gerjesztenek az egységben található, az áramló víz fölött és alatt helyezett membránokon, amelyek így taszítani kezdik a pozitív vagy a negatív töltésű részecskéket, köztük a sót, a baktériumokat és a vírusokat is. A mezők által ezek egy másik vízáramba terelődnek, amelytől aztán megszabadul a rendszer, míg a „szűrt” víz egy addicionális elektrodialízis nevű technika alkalmazása után (amely a maradványsókat távolítja el) teljesen fogyaszthatóvá válik.

A folyamat során az oldott és lebegő részecskék is kivonhatók a vízből, amelynek áramoltatásához mindössze egy alacsony nyomású szivattyú kell. Az ICP így jóval kevesebb energiát igényel, mint más sótalanító technikák. A kutatók kísérletei alapján az optimális elrendezésben kétszer ismétlik meg az ICP-eljárást és egyszer az elektrodialízist: így minimális energiabefektetés mellett megfelelő víztisztaságot lehet elérni.

A rendszer egy nagyon egyszerűen kezelhető készülékben kap helyet, amely gombnyomásra kezd működni, és értesíti a felhasználót, ha a víz tisztasága elérte a fogyasztható szintet. A rendszerhez egy okostelefon-alkalmazás is tartozik, amellyel a készülék vezeték nélkül vezérelhető, és amelyen keresztül folyamatosan monitorozható az energiafogyasztás és a víz sótartalma.

A készüléket a laboron kívül először egy bostoni tengerparton tesztelték: a kutatók a sótalanítót lerakták a partra, majd a csövét bedobták a tengerbe, és bekapcsolták a rendszert, az pedig fél óra alatt egy pohárnyi tiszta vizet produkált. A víz minősége elsőre is meghaladta a WHO által meghatározott minőségi kívánalmakat. A prototípus óránként 0,3 liter iható vizet termel, literenként 20 watt energiával.

A szakértők most azon dolgoznak, hogyan gyorsíthatnák fel a folyamatot, és hogyan tehetnék azt még hatékonyabbá, miközben a drágább összetevők helyett olcsóbb alternatívák után is kutatnak. A cél egy olcsó, kereskedelmi forgalomba bevezethető sótalanító megalkotása, amitől már nem is állnak messze.