Bevezető

Az Intel következő generációs processzorait izgatottan várta a piac, és mivel a termékek már megjelentek, így leránthatjuk a leplet arról, milyen újításokra kell számítani a Haswellel kapcsolatban. Jelen cikkünkkel most csak a négymagos asztali processzorokat fedjük le, azok közül is csak a leggyorsabb, Core i7-4770K modellt próbáljuk ki, de a későbbiekben a mobil processzorokra és a kétmagos asztali megoldásokra is vetünk egy-egy pillantást (bár szokás szerint a Core i3-as széria csak később rajtol majd el).

A gyártástechnológia a régi

Az Intel háromdimenziós tranzisztor technológiája a 22 nm-es csíkszélességgel készülő Ivy Bridge processzorokkal mutatkozott be és most, a Haswell egységek esetében is kulcsfontosságú szerephez jut, hiszen a legfrissebb processzorok is erre a már jól ismert gyártástechnológiára támaszkodnak.

Ez persze nem meglepő, hiszen a "Tick-Tock" - magyarosabban "Tik-Tak" - koncepció értelmében minden második évben számíthatunk csíkszélesség-váltásra, míg a többi évben az architektúrának esik neki az Intel, komolyabban megváltoztatva ezzel a processzorait, és általában új foglalatot adva nekik. A "Tick" fázist az Ivy Bridge processzorok képviselték, amelyeknél a Sandy Bridge-hez képest a legfontosabb előrelépés a 32 nm-esről 22 nm-esre történő csíkszélesség-váltás volt. Persze egyéb változások is voltak - ezekről annak idején a témában készített cikkünkben már beszámoltunk.

A "Tock" fázis képviselő Haswell processzorok - amelyek sima processzor helyett sokkal inkább APU egységeknek tekinthetőek - gyártástechnológia tekintetében nem változtak, de rendszerintegráció tekintetében feljebb léptek egy lépcsőfokot. A gyártó az apró lépésekkel arra törekszik, hogy idővel minden fontos komponens a processzorba kerülhessen, így kompakt, helytakarékos, ütőképes SoC egységek lesznek a mai processzorokból. Ugyan asztali fronton, illetve a mobil platformok többségénél továbbra is kétchipes rendszereket használ a gyártó, már felbukkantak az egychipes megoldások is, amelyeknél a processzor és a PCH ugyanazon a lapkán helyezkedik el. Ez helytakarékossági okokból különösen fontos. Idővel a PCH több mobil processzornál, illetve az asztali processzoroknál is ugyanabba a tokozásba kerülhet, amelyben a processzor és a klasszikus értelemben vett északi híd komponensei is lapulnak.

A lapka tokozása (sajnos) már nem a régi

A Haswell APU egységek érkezésével sajnos az LGA-1155-ös processzorfoglalattól érzékeny búcsút kell venni, ugyanis az Ivy Bridge és Sandy Bridge processzorok által használt foglalattal már nem kompatibilisek az újdonságok. Az LGA-1150-es Haswell egységekhez tehát mindenképpen új alaplapra lesz szükség.

Hogy valami jót is mondjunk: a processzorfoglalat körül elhelyezett processzorhűtő-rögzítő furatok távolsága nem változott, az továbbra is 75 milliméteres, így a régi, LGA-1155, illetve LGA-1156 kompatibilis processzorhűtőnket a Haswell APU egységekhez is nyugodt szívvel használhatjuk - amennyiben annak hűtőteljesítménye passzol a kiszemelt Haswell APU TDP-jéhez.

Vajon az IHS és a processzormag felülete között most is gyenge minőségű a hővezető anyag?

Az Ivy Bridge processzorok esetében köztudott volt, hogy a termékeknél gyengébb minőségű hővezető anyagot használt az Intel az IHS (Integrated HeatSpreader, a fémsapka) és a lapka felülete között, ami főként tuning alkalmával okozott fejtörést. Hogy ez a Haswell APU egységek esetében is megismétlődik-e? Nos, ez rövidesen kiderül, ahogy egyre több tuningmester veszi majd kezelésbe az újdonságokat.

IHS újrapasztázás Ivy Bridge CPU esetén. Átlagfelhasználók meg ne próbálják!

Az előzetes pletykák szerint a hővezetés hatásfoka ugyan jobb, mint az Ivy Bridge esetében volt, de komoly előrelépésre nem lehet számítani, mivel a korábbi helyzetet egy picivel tovább rontja az a tény is, hogy a feszültségszabályzó áramkör a Haswell APU egységeknél már nem az alaplapon, hanem a processzor tokozásán belül lapul, ami újabb hőtermelő komponensként fogható fel. Ez nem segíti az eredményesebb tuningot, de a hardcore tuningosok valószínűleg most is ugyanúgy megoldják majd a kérdést, ahogy az Ivy Bridge esetében tették.

Komponensek, amelyek a tokozáson belül lapulnak

A 22 nm-es csíkszélességgel készülő Haswell lapka maximum 4 processzormagnak adhat helyet, amik mellett harmadszintű, megosztott gyorsítótár, egy Intel HD Graphics sorozatú integrált videó vezérlő, a System Agent, egy kétcsatornás memóriatámogatást kínáló DDR3-as memóriavezérlő, egy PCI Express 2.0-s hub, a digitális videó kimenetek vezérléséről gondoskodó DDI egység, plusz a DMI I/O vezérlője is a tokozáson belül rejtőzik. Újításként a fentebb már említett feszültségszabályzó is a processzor tokozásába költözött. Egyes esetekben eDRAM is helyet foglal a rendszerben, amelyből az integrált videó vezérlő profitálhat, de ilyesmit csak az abszolút "csúcskategóriás" GT3e típusú megoldásokban találunk, amelyeket Iris Pro Graphics 5200 néven emlegethetünk.

A kínálat

Változások CPU fronton

Változások processzormag-fronton

A Haswell APU 1,4 milliárd tranzisztort tartalmazó, 177 négyzetmilliméteres területet foglaló lapkája maximum négy x86-64-es processzormagot tartalmazhat. A lapka összességében 17 négyzetmilliméterrel nagyobb, mint az Ivy Bridge lapka, miközben 80 millióval kevesebb tranzisztort tartalmaz.

Az Ivy Bridge processzorokhoz képest a futószalag esetében kulcsfontosságú változtatás nem történt, de azért fejlesztettek egyet s mást a vállalat mérnökei annak érdekében, hogy az órajelenkénti számítási teljesítmény javulhasson.

Az új architektúra alapjait tekintve a Sandy Bridge-dzsel bemutatott architektúrára alapoz, igaz, ahhoz képest több fontos újítást is kínál. A vállalat mérnökei tovább javították az elágazásbecslés hatásfokát, plusz az OOO struktúrák buffereinek méretét is növelték. Az L1 utasítás és L1 adat gyorsítótárak továbbra is 32 KB-osak, az L2 cache mérete pedig maradt 256 KB. A Sandy Bridge megjelenése óta ezek a gyorsítótárak mindannyian nyolcutasak.

A változást nem is itt kell keresni, hanem a gyorsítótárak adatsínjének sávszélességében, ami tulajdonképpen duplájára nőtt. Az L1D Load sávszélesség 32 bájt/órajelről 64 bájt/órajeles értékre nőtt, míg az L1D Store sávszélesség esetében 16 bájt/órajel helyett immár 32 bájt/órajel sávszélességgel gazdálkodhat a rendszer. Ennek értelmében az elsőszintű adat gyorsítótárból egy órajel alatt 2 x 256 bitnyi adat kiolvasására nyílik lehetőség. További fontos újítás, hogy az L2 és az L1 gyorsítótárak közötti adatsín szélessége is duplájára nőtt, így egy órajel alatt 32 bájt helyett már 64 bájtnyi adat mozgatását tudja elvégezni a rendszer.

Mikroarchitekturális változás az is, hogy az Intel növelte a műveletvégző egységek számát: a korábbi hat helyett immár nyolc porttal gazdálkodik a processzor, amiken egy új Integer ALU egység, egy új Branch egység és egy új Adress Store érkezett. Az új Integer egység az egyszerű műveletek végrehajtásáért felelhet majd (pl. ciklusváltozók kezelése), hogy azok ne fogják le a többi műveletvégzőt. Végül, de nem utolsó sorban a virtualizációs késleltetés is alacsonyabb lett, ami szintén üdvözlendő.

Új utasításkészletek

A Haswell új utasításkészleteket is támogat. Fontos újítás, hogy az AVX mellé megérkezett az AVX2-es utasításkészlet, valamint bekerült a kínálatba az FMA 3-as utasításkészlet is. A sorban új bitmanipulációs utasítások is helyet kaptak, amelyeknek lényege abban rejlik, hogy a bonyolult, több műveletből álló műveletsorok immár külön utasításokként is elérhetőek, ami felgyorsítja a bitközpontú műveletek elvégzését.

A Haswell tranzakcionális memóriakezelést is kínál, valamint vektorkezelés tekintetében is fejlődött, hála a Gather memóriaolvasás megjelenésének, amelynek köszönhetően - erősen leegyszerűsítve - már nem csak az egymás után sorakozó vektorelemekből, hanem a szétszórt vektorelemekből is összeállítható a kívánt vektor.

Az új IGP

Erősödött az integrált videó vezérlő

Az Intel HD Graphics sorozatú integrált videovezérlőit sok kritika éri, hiszen a konkurens megoldásokhoz képest szerény teljesítményt nyújtanak, és a drivertámogatásuk sem mindig példás. Előbbi miatt örömteli, ha az IGP gyorsulásáról érkezik hír, utóbbinál meg várhatjuk mit hoz majd a jövő.

A Haswell érkezésével IGP fronton komoly változások történtek. Az Intel az új IGP-t több konfigurációra bontotta, így ebben a tekintetben egy picivel nehezebb lesz eligazodni az egyes Haswell lapkák között, hiszen a korábbi kettő helyett most összesen négy variáns készült: GT1, GT2, GT3 és GT3e.

A kínálat az alábbi táblázatban látható:

A friss integrált videovezérlő mikroarchitektúra szinten átesett némi változáson, ugyanis a korábbi Gen7-es helyett immár Gen7.5-ös architektúrát állított csatasorba az Intel. Az új architektúrára épülő megoldásoknál átalakult a shader tömb mérete, ugyanis a korábban megszokott 16 helyett már csak 10 komplex feldolgozót találunk egy tömbben, viszont shader tömbökből egy helyett akár négyre is támaszkodhat az IGP. A shader tömbökben a 10 EU mellett 32 KB-os, megosztott elsőszintű gyorsítótár és egy 256 KB-os URB buffer is jelen van. A tömb belsejéből a megosztott textúrázó blokk sem hiányozik.

Ezekben a blokkokban 2 x 4 darab textúrázó csatorna lapul, amelyek immár nem csak látszólagos, hanem valós Gather4 kompatibilitást kaptak, azaz egy csatornához most már nem egy, hanem négy mintavételező tartozik, ami érezhetően javítja a textúrázó teljesítményt a Gather4 utasításokat használó alkalmazásoknál. Az IGP a shader tömb(ök) mellett ROP blokkot is tartalmaz, ami a korábbinak megfelelően ezúttal is 4 Z mintavitelező és 4 blending egységet kínál. A sort a 256 KB-os harmadszintű gyorsítótár zárja.

Persze a csúcs IGP esetében egyéb változás is van, ugyanis belép a képbe az eDRAM, ami tulajdonképpen L4 gyorsítótárként fogható fel. Ebből a gyorsítótárból csak az Iris Pro Graphics 5200-as megoldások profitálhatnak, amelyeket GT3e kódnévvel szokás illetni. Ilyen videovezérlő asztali fronton a négymagos processzorok között csak a Core i7-4770R modellben lesz.

Fejlődés megjelenítő-kezelés terén

A megjelenítő-vezérlők kérdése

A Haswellel az Intel egy újabb lépést tett a teljes integráció felé, ugyanis a digitális megjelenítők vezérlését beköltöztette a processzor tokozásán belülre. Ez az egység korábban a platformvezérlőben lapult és FDI linken keresztül kommunikált a processzorral. A D-Sub csatolót kínáló vezérlő továbbra is a PCH belsejében lapul és a már megszokott FDI linket használja a DDI-hez való csatlakozáshoz.

A digitális megjelenítő vezérlő újításként DisplayPort 1.1-es helyett immár DisplayPort 1.2-es támogatást kínál, ami fontos előrelépés. A DisplayPort csatolófelületen keresztül - egyetlen kimenet használatával - immár 3840 x 2160 pixeles maximális felbontás alkalmazására van lehetőség, méghozzá 60 Hz-es képfrissítési ráta mellett. A repertoárban persze HDMI 1.4a támogatás is jelen van. A HDMI port 4096 x 2304 pixeles maximális felbontást kínál, de csak 24 Hz-es képfrissítési ráta mellett. 60 Hz-es képfrissítési ráta alkalmazásakor a maximális felbontás értéke 2560 x 1600 pixel. A rendszer DVI, HDMI és DisplayPort videó kimeneteket tud kezelni, de eDP támogatást is biztosít. Az eDP, azaz beágyazott DisplayPort csatoló a noteszgépek és az egybegépek esetében jut szerephez. A Haswell lapka Mini HD audió vezérlőt is tartalmaz, ami egyidejűleg maximum két különálló HD audió folyamot rendelhet a digitális videó kimenetekhez.

Továbbfejlesztett többmonitoros támogatás

A Haswell érkezésével továbbra is lehetőség lesz egyidejűleg akár három monitor kezelésére is csak úgy, mint az Ivy Bridge esetében, ám a rendszer mostantól okosabban bánik a három monitorral. Utóbbiról a Collage mód gondoskodik, ami tulajdonképpen az Nvidia és az AMD többmonitoros technológiáira hasonlít. Ennek köszönhetően a Haswell esetében már nem kell a Windows kijelző-kezelésére támaszkodni, ugyanis a Collage mód alkalmazásával a három monitorból álló megjelenítő rendszert az Intel szoftvere egy nagy megjelenítőként tárja a Windows elé. Az egyetlen monitorrá "összeolvasztott" képtér az Intel szoftverén belül finomhangolható, azaz lehetőség van a képkeret-korrekció elvégzésére is.

Wireless Display 4.1

Az Intel WiDi támogatása is fejlődött, méghozzá elég sok tekintetben. A legfontosabb, hogy a WiDi 4.1-es eljárás használata mostantól nincs Intel vezérlőhöz kötve, így az OEM-ek Broadcom chipeket is használhatnak, hála a két cég közötti megállapodásnak.

A WiDi 4.1 esetében tovább csökken a késleltetés, valamint bemutatkozik a Low Power Panel Self Refresh eljárás is. A WiDi-képes kijelzőkre egyetlen érintéssel lehet különböző HD tartalmakat varázsolni és WiDi támogatással ellátott eszközökből is több lesz, mint manapság - utóbbi nem is baj.

Multimédiás képességek

Fejlődik a QuickSync motor, de egyéb újításokra is számíthatunk

Multimédiás képességek terén is találkozunk apróbb, de rendkívül fontos újításokkal. Ilyen újítás, hogy a QuickSync motor a korábbinál gyorsabban dolgozik és jobb képminőséget is kínál, ami üdvözlendő. A videó feldolgozás esetében most már képkocka-sebességek közötti konvertálásra is van mód, valamint elérhetővé vált egy képstabilizációs eljárás is, ami hasonló funkciót kínál, mint az AMD SteadyVideo eljárása.

Videó feldolgozás esetén a konkurens videó motorok, azaz a dedikált kodek motor és a dedikált videó-minőség motor egyszerre dolgozhatnak a nagyobb teljesítmény érdekében. Ennek eredményeként a működési ciklus csökken, valamint a fogyasztás is alacsonyabban alakulhat, ami mobil platformok esetében különösen fontos, hiszen így növelhető az akkumulátoridő. Ezzel együtt az energiamenedzsment is fejlődött, hála a fejlett tápkapuzásnak, amelynek értelmében az IGP egyes részei lekapcsolhatóak. QuickSync és egyéb videó műveletek alkalmával nem kell a GPU minden részét engedélyezni, ha azt egyébként a rendszer nem kívánja meg, azaz nincs szükség komolyabb IGP teljesítményre.

Multimédia fronton fontos megemlíteni, hogy már rendelkezésre áll hardveres SVC és MJPEG dekóder. Előbbi a több résztvevős videó konferenciák alkalmával jöhet jól, míg utóbbi az USB 2.0-s kapcsolatot használó webkamerák esetében fontos, ugyanis segítségével alacsony fogyasztás mellett bonyolítható le HD videokonferencia.

Emellett a szokásos technológiák is megtalálhatóak a kínálatban (InTru 3D, Clear Video HD). Említésre méltó az is, hogy a Haswell alapú rendszer gond nélkül le tudja játszani a 4K x 2K felbontású UHD tartalmakat is.

Beépített feszültségvezérlő, energiamenedzsment, tuning

Tokozáson belülre költöztetett feszültségszabályzó

A Haswell esetében a feszültségszabályzó chip már nem az alaplapon, hanem a processzor tokozásán belül foglal helyet, ami több szempontból is jó. Eddig a processzormagok, a System Agent, a PLL, az IO és az IGP működéséhez szükséges feszültségeket egy, a processzoron kívül elhelyezkedő feszültségszabályzó chip állította elő. A chip funkcionalitását a cég mérnökeinek köszönhetően most már a processzoron belül elhelyezkedő FIVR (Fully Integrated Voltage Regulator) látja el, természetesen digitális formában. Emiatt van az is, hogy a TDP 77W-ról 84 wattra emelkedett, így a hőtermelés is nőtt.

Hogy ez miért jó? Azért, mert egyrészt a külső chip elhagyásával értékes helyet lehet megtakarítani, ami nem is annyira az asztali-, sokkal inkább a mobil konfigurációk esetében fontos. Azáltal, hogy a processzor működtetéséhez 5 helyett immáron csak 1 stabil tápfeszültség kell nyújtani, a gyártók dolga jelentősen könnyebb, ugyanis egyetlen betonstabil tápfeszültséget sokkal könnyebb előállítani, a többi tápfeszültséget pedig a processzorban elhelyezkedő FIVR biztosítja.

Az FIVR azért is jó, mert segítségével hatékonyabban biztosítható tápellátás a lapka különböző területein, a feszültségváltozás (emelkedés vagy csökkenés) pedig ötször, illetve akár tízszer gyorsabban megy végbe annál, mintha külső feszültségszabályzót használnának. Egyszóval ez a megoldás sokkal rugalmasabb, mint az eddigi, ami az energiamenedzsmentre és az alvó állapotok kezelésére is jótékonyan hat. Más kérdés, hogy a feszültségszabályzó integrálásával a rivális alaplapgyártók még kevesebb területen versenyezhetnek egymással.

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a DRAM feszültségét nem az FIVR, hanem egy külső feszültségszabályzó állítja elő. Erre azért volt szükség, hogy a memóriamodulokkal való kompatibilitás jobb lehessen.

Energiamenedzsment

A Haswell lapka érkezésével bevezetésre kerülnek a korábban már említett C6 és C7-es energiatakarékossági állapotok. Ezek segítenek az üresjárati energiafogyasztás minél alacsonyabb szinten tartásában. Pont ezek az állapotok voltak azok, amelyek nagy port kavartak a tápegységek piacán, ugyanis futótűzként terjedt a hír, hogy a tápegységek többsége nem lesz kompatibilis a Haswell APU egységekkel az új energiatakarékossági szintek miatt. Azóta kiderült, hogy a kijelentés finoman szólva is túlzó volt, de abban azért van igazság, hogy a régi tápegységek tényleg nem képesek a C7-es állapot lekezelésére, ekkor ugyanis a processzor terhelése 0,05 amperre is eshet. Ekkor a tápegység a rendszer "felébredésekor" lezárhat, a számítógépet pedig akkor használhatjuk újra, ha a tápegységet vagy kapcsolóval, vagy a tápkábel kihúzásával áramtalanítjuk.

Persze a C6/C7 állapotokat nem kötelező használni, ezek alapból ki is lesznek kapcsolva a nyolcas sorozatú lapkakészlettel szerelt alaplapoknál. Mielőtt bekapcsolnánk őket, feltétlenül bizonyosodjunk meg róla, hogy az adott tápegység kompatibilis-e velük, ha nem, akkor pedig bevethetjük a Cooler Master által javasolt trükköt is, azaz az egyik +12V-os tápágra egy halk rendszerhűtő ventilátort kötve használhatjuk a C6/C7 állapotokat, ugyanis a +12V-os ág terhelése ekkor is kellően magas lesz ahhoz, hogy ne jelentkezzen probléma. Más kérdés, hogy ezzel a megnyerhető fogyasztás-előny egy részéről le kell mondani, tehát nem biztos, hogy megéri a móka.

A C6/C7 mellett az S0i1 és S0i3-as állapotok is elérhetővé váltak, igaz, az S0i1 asztali processzoroknál nem érhető el.

Tuning

Az Ivy Bridge esetében még eléggé meg volt kötve a kezük mindazoknak, akik tuningra adták a fejüket. Itt a BCLK órajel csak nagyon szűk tartományban volt állítható, mert túl sok minden függött tőle, a processzor szorzóját pedig csak és kizárólag a "K"-s modelleknél lehetett módosítani.

Anno az LGA-2011-es Sandy Bridge-E processzorok és az X79-es lapkakészlet érkezésével picit javult a helyzet, ugyanis megjelentek a BCLK szorzók (BCLK strap), így a 100 MHz-es BCLK mellett immár 125 MHz-es, 167 MHz-es és 250 MHz-es értéket is be lehetett állítani - persze utóbbi kvázi felesleges volt.

A fenti gyakorlat most végre a Haswell esetében is visszaköszön, így a BCLK értékét az újdonságok esetében is belőhetjük 125 MHz-re vagy 167 MHz-re a megfelelő szorzó átállításával. Sajnos ez az opció csak és kizárólag a "K"-s processzorok esetében lesz elérhető, ami nem egy jó hír.

Érdekességként megemlítjük azt is, hogy az Intel állítása szerint technikailag a Sandy Bridge és Ivy Bridge processzoroknál is alkalmazható lenne ez a megoldás, méghozzá stabilitásbeli problémák nélkül. Más kérdés, hogy ez a lehetőség eddig nem vált elérhetővé és a jövőben már minden bizonnyal nem is fog.

A Shark Bay platform

A Shark Bay platform

A Haswell érkezésével új platform született, ami a Haswell APU egységekből és a hozzájuk passzoló, nyolcas sorozatú lapkakészlet köré épülő alaplapokból áll. A Shark Bay platform esetében a PCH, azaz a platformvezérlő hub a korábbi 65 nm-es helyett immár 32 nm-es csíkszélességgel készül, ami nem csak helytakarékosság, de fogyasztás tekintetében is előrelépés. Az új lapka több változáson is átesett, ám ezek nem túl jelentősek, így komoly tűzijátékra kár számítani.

A Z87 újításai közé tartozik, hogy a Z77-tel ellentétben két SATA 6 Gbps-os és négy SATA 3 Gbps-os port helyett immár hat darab SATA 6 Gbps-os portot kínál a rendszer számára. A portokhoz Rapid Storage Technology is jár, így RAID 0,1,5 és 10 támogatással gazdálkodhatunk. Ezzel együtt az USB 3.0-s portok száma is nőtt, méghozzá négyről hatra. Itt persze meg kell említeni, hogy a korábbi hírek szerint az USB 3.0-s vezérlővel problémák vannak, így az első alaplapszállítmányok még a kellemetlen hibát tartalmazó USB 3.0-s vezérlővel érkeznek, de pár hét múlva már a javított PCH-val ellátott modellek is elérhetőek lesznek - legalábbis a korábbi hírek szerint. Az Intel hivatalos dokumentuma szerint a SATA portok és az USB 3.0-s portok egyenként engedélyezhetőek, illetve kikapcsolhatóak lesznek a BIOS-ban - már ha ezzel a lehetőséggel az adott alaplap gyártója kíván élni.

A hetes sorozatú lapkakészletek esetében, azok közül is a Q és B sorozat tagjainál még elérhető volt a PCI támogatás, ám ez most, a nyolcas sorozatú lapkakészletek érkezésével végérvényesen nyugdíjba megy. PCI Express 3.0-s sávokból ezúttal is 16 áll rendelkezésre, ezeket az adott Haswell lapka beépített PCI Express 3.0-s vezérlője biztosítja. A sávok a Z87 esetében 1x16, 2x8, illetve 1x8+2x4 konfigurációban is megoszthatóak. Utóbbi konfiguráció a Thunderbolt vezérlő alkalmazásának kedvez. Persze maga a PCH is kínál PCI Express sávokat, ám ezek már a 2.0-s szabványra alapoznak és 16 helyett csak 8 van belőlük. Ezek a sávok nyolc darab PCI Express 2.0 x1-es portot szolgálhatnak ki, de a sávok igény szerint összefoghatóak x2, x4 vagy x8 módba is. A Haswell lapka és az adott PCH között DMI 2.0-s kapcsolat húzódik, ami irányonként 2 GB/s-os adatátviteli sávszélességet biztosít.

A Z87-es mellett H87-es, H81-es, Q87-es, Q85-ös és B85-ös lapkakészletek is jönnek. A Z és H sorozat tagjai az otthoni felhasználókat, míg a B és Q sorozat tagjai inkább az üzleti/irodai felhasználókat veszik célba.

A teszthez használt alaplap

Tesztünkhöz egy MSI MPOWER MAX alaplapot kaptunk az MSI hazai képviseletétől. Az alaplap rendkívül jól felszerelt megoldásnak minősül, amelyhez rengeteg tartozék jár.

Az újdonság egy igényes, informatív dobozban érkezett meg hozzánk, amelynek belsejében két különálló fekete kartondoboz rejtette magát az alaplapot, illetve a hozzá mellékelt kiegészítőket.

Tartozékokból tehát van bőven. Első körben a dokumentumokat pillanthatjuk meg, amelyek között minden szükséges leírás jelen van. Kapunk tanúsítványt is arról, hogy egy vérbeli tuningalaplappal van dolgunk. A papírok között egy jópofa kis kilincsre akasztható lap is található, amelyen az áll: elmentem folyékony nitrogénért. Hiába, élni tudni kell.

A tartozékok között hat darab SATA adatkábel, egy SLI híd, egy hátlapi takarólemez, valamint egy WiFi 802.11n/BT4.0 adapter és két WiFi antenna lapul. Ez a szett Intel WiDi támogatást is kínál, azaz a WiDi-képes megjelenítőkre vezeték nélkül küldhetjük át a különböző multimédiás tartalmakat. A csomag rejt még USB 3.0-s hátlapi kivezetést is.

Az MSI MPOWER MAX egy igazi bestia. Az adott Haswell APU számára 20 fázisú tápellátást kínál, ami untig elég. A négy darab DDR3-as memóriafoglalatban maximum 64 GB-nyi rendszermemória kaphat helyet, méghozzá akár DDR3-3000 MHz-es modulok formájában is - ilyenek legjobb tudomásunk szerint még nem is kaphatóak. Legalábbis egyelőre. Tuninggal persze segíthetünk a problémán, ha szerzünk néhány DDR3-2800 MHz-es modult. A memóriafoglalatok mellé egyébként Intel XMP támogatás is jár.

A deszka három darab PCI Express 3.0 x16-os slotot kapott, amelyek kétkártyás módban x8-x8, háromkártyás módban pedig x8-x4-x4 sávszélességet kínálnak. Rajtuk kívül négy darab PCI Express 2.0 x1-es slot is a kínálat részét képezi. Multi-GPU támogatás egyébként természetesen jár, méghozzá SLI és CrossfireX egyaránt.

SATA 6 Gbps-os portokból nyolcat kapunk, amelyek közül hatot a Z87-es PCH, kettőt pedig egy ASM1061-es lapka biztosít. Ezek mellett még egy mSATA bővítőhely is rendelkezésre áll, ám ha ezt igénybe vesszük, akkor az 5-ös SATA port nem működik, azt ugyanis az mSATA adattárolóhoz irányítja a rendszer.

USB 3.0-s portokból van bőven. Négy hátlapit egy ASM1074-es lapka, további két hátlapit pedig egy Renesas uPD720202-es vezérlő biztosít. Az alaplapon kivezetés formájában további négy USB 3.0-s port is rendelkezésre áll. Ez összesen tíz. USB 2.0-s csatlakozókból hattal gazdálkodhatunk: kettő hátlapi port, négy pedig alaplapi kivezetés formájában érhető el.

A kiváló hangzásról az MSI AudioBoost egysége gondoskodik, amely Realtek ALC1150-es alapon nyugszik. A 7.1 csatornás HD audió vezérlő természetesen optikai audió kimenetet is kínál. Az AudioBoost lényege, hogy az audió vezérlő EMI borítást kapott, el lett szigetelve a rendszertől, és egy TI OPA1652-es erősítőt is társítottak hozzá, amellyel akár a 600 ohmos fejhallgatók is megszólaltathatóak, méghozzá kristálytiszta hangzás mellett. A 3,5 milliméteres jack csatlakozók mindannyian aranyozottak, a rendszer pedig magas minőségű audió kondenzátorokat használ annak érdekében, hogy a hangzás még természetesebb, még jobb lehessen.

Gigabites Ethernet vezérlőből ezúttal egy speciális példányt kapunk, ami nem más, mint a népszerű Killer sorozat E2205-ös tagja. Ez a vezérlő leveszi a processzor válláról a hálózati forgalom irányításával járó terhet, plusz arról is gondoskodik, hogy a hálózati forgalomban nagyobb prioroítást kapjanak az online játékokhoz tartozó csomagok - ezáltal optimális lesz a ping idő.

Az új alaplap egy DisplayPort 1.2-es és két HDMI 1.4a videó kimenettel érkezik és természetesen a LucidLogix Virtu MVP 2.0-s technológiáját is támogatja.

A termék extraként kétszer hétszegmenses Debug LED kijelzőt, feszültségmérő pontokat, bekapcsoló-, reset- és CMOS Clear mikrokapcsolókat, valamint OC Genie mikrokapcsolót is kapott. A BIOS-ba való gyorsabb belépés érdekében GO2BIOS gomb is rendelkezésre áll, a tuningolást pedig BCLK órajel növelő és csökkentő mikrokapcsolók segítik.

Az ATX formátumú, 30,4 x 24,4 centiméteres mérettel érkező alaplap grafikus felhasználói kezelőfelülettel ellátott UEFI Multi BIOS-szal büszkélkedik. A betonstabil, hosszantartó működésről Military Class 4-es komponensek gondoskodnak. Az alaplap párával szembeni ellenállóságát is növelték, ami extrém tuning alkalmával különösen jól jöhet, hiszen folyékony nitrogén alkalmazásakor fokozott páraképződést tapasztalhatunk az extrém hőmérsékletkülönbségek miatt.

Az MSI MPOWER MAX szoftver tekintetében sem utolsó, viszont az alkalmazásokról majd csak később, egy részletes bemutató keretén belül rántjuk le a leplet, hiszen jelen cikkünknek más a témája.

A tesztkonfiguráció

A tesztekhez az alábbi hardverkomponenseket használtuk. Minden alaplapnál törekedtünk arra, hogy a legfrissebb BIOS-t alkalmazzuk, emellett driverek tekintetében is mindenből az elérhető legfrissebbet használtuk.

A mezőny tagjainak tulajdonságai. A táblázat nagyítható!

Alaplapok

[list type="unordered"]

[*]MSI Z87 MPOWER MAX (LGA-1150)

[*]ASRock Z77 Extreme4 (LGA-1156)

[*]Gigabyte GA-FX-UD3 (LGA-2011)

[*]ASRock 990FX Extreme3 (Socket AM3+)

[*]Gigabyte F2A85X-D3H (Socket FM2)

[/list]

Processzorok

[list type="unordered"]

[*]Intel Core i7-4770K (4 mag, HT, 3,5/3,9GHz)

[*]Intel Core i7-3770K (4 mag, HT, 3,5/3,9GHz)

[*]Intel Core i7-3930K (6 mag, HT, 3,2/3,8GHz)

[*]Intel Core i5-3570K (4 mag, 3,4/3,8GHz)

[*]AMD FX-8350 (4 modul, 8 mag, 4/4,2GHz)

[*]AMD A10-5800K (2 modul, 4 mag, 3,8/4,2GHz)

[/list]

Memória

[list type="unordered"]

[*]2 x 4 GB DDR3-1600 MHz CL9-9-9-27 CR1 (LGA-1150 és LGA 1155)

[*]4 x 4 GB DDR3-1600 MHz CL9-9-9-27 CR1 (LGA-2011)

[*]2 x 4 GB DDR3-1866 MHz CL9-11-9-27 CR1 (Socket AM3+ és Socket FM2)

[/list]

Merevlemez

[list type="unordered"]

[*]Western Digital Caviar Black 500 GB (SATA 6 Gbps)

[/list]

Videokártya

[list type="unordered"]

[*]ASUS Radeon HD 7970 Matrix

[*]A processzorokban található IGP (már amelyiknél volt)

[/list]

Tápegység

[list type="unordered"]

[*]Corsair TX-650W

[/list]

Ház

[list type="unordered"]

[*]Cooler Master TestBench

[/list]

Processzorhűtő

[list type="unordered"]

[*]Cooler Master Hyper 412S

[/list]

Operációs rendszer

[list type="unordered"]

[*]Windows 8 Pro x64 (minden frissítéssel)

[/list]

Aida64, Sisoft Sandra, CineBench

AIDA64

A magyar fejlesztésű diagnosztikai- és tesztprogram rendkívül népszerű a felhasználók körében, talán nem is véletlenül. Az alkalmazást mi is előszeretettel használjuk különböző tesztjeinkhez - most sincs ez másképp. Lássuk is, milyen képet fest a szoftver 2.85.2454-es kiadása a mezőnyről.

A memóriatesztek alkalmával viszonylag egyenletes képet láthattunk, a mezőny sorrendje csak a memória-késleltetést vizsgáló teszt alkalmával borult fel egy kicsit. A Haswell az AIDA64 szerint memória másolásban és memória írásban jobb, mint elődje. A Core i7-930K eredményei az AIDA64 sajátos tesztmetódusa, nevezetesen az egyetlen szálon futó tesztelés miatt lettek olyanok, amilyenek. A Sisoft Sandra tesztben a sorrend ebben a tekintetben helyre fog állni. A CPU tesztek alkalmával az alábbi eredmények születtek.

Jól látszik, hogy azokon a helyeken, ahol a Core i7-3770K nem tudta legyűrni az FX-8350-et, a Core i7-4770K győzedelmeskedett. Ezek után már csak az FPU tesztek eredményei vannak hátra.

Itt Ivy Bridge - Haswell csata tekintetében nagyságrendileg ugyanakkora előrelépéseket fedezhetünk fel, mint a fentebbi teszteknél. Gyorsulás van, de ennek mértéke egy-két kivételtől eltekintve elég csekély.

Cinebench R11.5

A népszerű tesztprogramban ezúttal megvizsgáltuk, hogy miként alakul az egyszálas, illetve többszálas teljesítmény az egyes processzorok esetében, sőt, az alkalmazásnak nem csak a 64-bites, hanem a 32-bites kiadását is lefuttattuk. Ennek fényében lássuk, milyen eredmények születtek.

Az egyszálas terhelés köztudottan jól fekszik az Intel processzorainak, ezt fenti eredmények is alátámasztották. A Haswell csúcsprocesszor és az Ivy Bridge csúcsprocesszor között alig mutatkozik különbség. Egyetlen szálon a Core i7-3930K nagyon harmatosan muzsikál, de ezen nincs mit csodálkozni, hisz nála nagy hátrány az alacsonyabb CPU magórajel.

Akkor, ha a processzorokat több szálon terheljük, már változik a kép, ugyanis itt előtérbe kerül a Core i7-3930K minden pozitívuma, vagyis jól látszanak a négycsatornás memóriavezérlő és a 12 programszál nyújtotta előnyök. Az Ivy Bridge és a Haswell között még mindig nincs szignifikáns különbség, sőt, arányait tekintve még csökkent is a differencia. Szegény FX-8350 nincs egy súlycsoportban az Intel nehéztüzérségével.

Sisoft Sandra 19.44

A kép színesebbé tételéhez a Sisoft népszerű tesztprogramját is segítségül hívtuk. Beszéljenek az eredmények:

Az eredmények nagyjából megfelelnek a várakozásainknak. Érdemes kiemelni a multimédiás képességeket és a cache sávszélességet vizsgáló teszteket, ahol látványos különbségek rajzolódnak ki az Ivy Bridge és a Haswell között, utóbbi javára. A bevezetőben taglaltak alapján ez aligha meglepő.

WinRAR és WinZIP

WinRAR 4.20

A tömörítő alkalmazás 4.20-as változatát is belevágtuk a mélyvízbe annak érdekében, hogy még részletesebb képet kaphassunk az Ivy Bridge és a Haswell között tapasztalható teljesítménynövekedés mértékéről. Az alkalmazásból a teszt idején már létezett egy frissebb, de még csak béta változatban elérhető kiadás is, ám ez a Haswell tesztrendszerrel véletlenszerűen kifagyogatott, így végül nem használtuk fel. A WinRAR 4.20-as kiadásában az alábbi eredmények születtek:

A sebességteszt és a fájlok betömörítése alkalmával ugyanaz a sorrend alakult ki. A Core i7-4770K-t csak a Core i7-3930K tudta maga mögé utasítani a hat magjával és a tizenkét programszáljával. A fájlok kitömörítésekor már fej-fej mellett végzett az említett két processzor és a Core i7-3770K lemaradása sem volt komoly. Az Ivy Bridge és Haswell mérkőzés eredménye még mindig változatlan: komoly előrelépést nem láthatunk.

WinZIP 17.5

A WinZIP legfrissebb kiadásában szintén elvégeztünk néhány tesztet. Ezúttal egy olyan könyvtárat csomagoltunk be, amelyben több vegyes fájl is lapult, ezek között dokumentumok, képek, zenék és egyéb tartalmak egyaránt jelen voltak.

A becsomagolás alkalmával az Ivy Bridge és a Haswell között alig volt különbség: mindössze két másodperccel győzött az új jövevény elődjével szemben. A fájlok kicsomagolásakor már más volt a helyzet, igaz, ekkor a mezőny át is rendeződött egy kissé. Meglepő volt, hogy míg az FX-8350 becsomagolás alkalmával csapnivalóan szerepelt, kicsomagoláskor az élmezőnyben végzett. Mivel a méréseket többször is elvégezzük, az eredmények pedig átlagolással születnek, így a tévedés lehetőségét kizárhatjuk. De nem is az FX-8350 most a lényeg.

Videó kódolás és szerkesztés, képszerkesztés

Adobe Premiere Pro CS6 és Media Encoder CS6

Az Adobe Premiere Pro CS6 alkalmazásával egy 2 GB-os H.264-es videót vágtunk meg, majd elláttuk néhány effekttel, illetve módosítottunk rajta ezt-azt, végül lerendereltettük a szoftverrel. A feladat elvégzéséhez a különböző processzoroknak az alábbi időkre volt szükségük:

A Haswell remekül teljesített, ugyanis mindkét tesztben felülmúlta elődjét, sőt, még a hatmagos Core i7-3930K-t is megverte, igaz nem túl nagy különbséggel. Az FX-8350-es processzor renderelés alkalmával gyorsabb volt a Core i5-3570K-nál, de a videó kódolás alkalmával már nem nyert csatát.

HandBrake 0.99

A HandBrake legfrissebb kiadásában eredetileg OpenCL alapon is szerettünk volna tesztelni, ám a szoftver ebben nem volt partner. Az OpenCL jelölőnégyzet indításkor megjelent, de akármilyen videót töltöttünk be, az opció minden esetben eltűnt. Azt tudjuk, hogy az OpenCL gyorsítást csak videó-leméretezés alkalmával lehet igénybe venni, ám ez semmilyen formátum esetén sem sikerült. Hasonlóan jártunk a QuickSync esetében is, amit elvileg támogat a HandBrake, gyakorlatilag meg nem lehetett aktiválni. Így maradtunk a jól bevált útnál, OpenCL gyorsítás nélkül próbálkoztunk.

Ebben a tesztben is hasonló végeredményt kaptunk, mint a Premiere renderelés tesztjében. Ugyan a Core i7-4770K most nem lett gyorsabb hatmagos társánál, de azért egy szinten végzett vele, ami szép eredmény. A bevezetőben tárgyalt optimalizációk a jelek szerint csak érnek valamit, csak olyan terhelés kell, ami kiaknázza a bennük rejlő lehetőséget.

ArcSoft Media Converter 8.0

Megnéztük azt is, mire képes a mezőny, ha az ArcSoft Media Converter 8.0-s kiadására kerül sor. Íme:

A jelek szerint ez a szoftver nem profitált a több processzormag, illetve több szál nyújtotta előnyökből, legalábbis a fenti sorrend erre utal, hiszen az egyszálas terhelés alkalmával jelentkező sorrend köszön vissza. Említésre méltó dolog, hogy ebben az alkalmazásban is tettünk kísérletet a QuickSync kipróbálására, ám az csak a Haswell APU esetében vált választhatóvá, az Ivy Bridge processzorok esetében nem. A megfelelő driverek telepítve voltak. A helyzetet a rendszer újratelepítésével sem sikerült megoldani. A Core i7-4770K esetében a videó kódolás bekapcsolt QuickSync esetén 170 helyett 128 másodpercig tartott.

Adobe Photoshop CS6

A képszerkesztő szoftverben egy nagyméretű képen végeztünk el néhány módosítást, amelyekből egy pofás kis scriptet készítettünk. A script több lépésből áll, az alábbi eredmény a különböző műveletek elvégzéséhez szükséges összesített időt ábrázolják.

A Core i7-4770K elődjéhez képest 10 másodpercet gyorsult, ám ha ezt az eredményt százalékok nyelvére lefordítjuk, azt kapjuk, hogy ez még 10%-ot sem jelent. Szép-szép, de nem szignifikáns.

LuxMark, Photoshop OpenCL

LuxMark v2.0 64-bit

Az OpenCL alapú tesztalkalmazás segítségével a processzor és a GPU teljesítményét külön-külön, illetve együtt is megvizsgáltuk. Először a Radeon HD 7970 Matrix videokártya segítségével végeztük el a méréseket, majd megnéztük azt is, hogy az IGP-vel ellátott rendszerek mire képesek.

A Radeon HD 7970-es videokártya mellett zajló tesztekben a CPU teljesítmény alapján remekül kirajzolódott a papírforma. A GPU pontszám esetében már inkább az egyszálas teljesítmény került előtérbe, így a Core i7-4770K alaposan kihajtotta a Radeon HD 7970 Matrixot. A CPU és a GPU együttes terhelésekor furcsa kép rajzolódott ki: a 4770K elmaradt a 3770K mögött, pedig a papírforma szerint ennek pont fordítva kellett volna történni, ráadásul hasonló különbség mellett. A kontroll mérések igazolták az eredmények valódiságát.

Ezek után arra is érdemes kitérni, hogy mi a helyzet, ha az IGP-t vetjük alá némi tesztnek, valamint azt is megnézzük, hogy az IGP és az adott CPU mire képes.

A GPU teszt alkalmával a HD Graphics 4000-es vezérlők nem tudták megverni a Radeon HD 7660D-t, ám a Haswell APU IGP-je már felülmúlta a leggyorsabb Trinity APU IGP-jének teljesítményét. A kombinált teljesítményt vizsgáló teszt alkalmával a processzor teljesítménye is hozzáadódott a GPU teljesítményéhez, így az A10-5800K-nak esélye sem maradt az Intel megoldásai ellen. Utóbbi a korábbi tesztek alapján aligha meglepő.

Photoshop CS6 OpenCL támogatással

Az Adobe népszerű képszerkesztő szoftvere egy ideje már kínál OpenCL támogatást, igaz, azt egyelőre csak bizonyos feladatok gyorsításához lehet bevetni. Ilyen feladat az Életlenítés, ami alatt remekül funkcionál az OpenCL támogatás. Első körben megnéztük, OpenCL nélkül mire mennek a feladattal az egyes processzorok, majd először Radeon HD 7970 Matrix mellett, utána pedig IGP mellett is megvizsgáltuk, mekkora gyorsulást hoz az OpenCL támogatás aktiválása.

A Radeon HD 7970 bevetésével komoly gyorsulásra számíthatunk, de IGP esetén is sokkal jobb eredmények születnek, mintha az adott feladat elvégzését pusztán csak a processzorra bíznánk.

SunSpider JavaScript Benchmark

SunSpider JavaScript Benchmark v1.0

A webböngészők JavaScript teljesítményét mérő webes alkalmazás segítségével már eddig is látványos sorrendet sikerült kialakítani a különböző processzorok között, ugyanis az alkalmazás hatékonyan kiaknázza a proceszorban rejlő lehetőségeket - webböngészőtől függően.

Korábban még a 0.9.1-es változattal teszteltünk, de időközben már az 1.0-s kiadás is elérhetővé vált, így a legfrissebb webböngészők és a friss tesztprogram bevonásával elvégeztünk néhány tesztet. A választás az Internet Explorer 10-re, a Firefox 21-re és a Chrome 27-re esett. Minden webböngésző végleges, stabil kiadás volt, bétákkal nem foglalkoztunk. Ennek fényében lássuk, mire ment a tesztekkel a mezőny.

A mazőny sorrendje nem volt állandó, de a Core i7-4770K minden esetben jobban teljesített elődjénél. Igaz, az Internet Explorer 10 alatt futó tesztben kvázi hibahatáron belüli volt a különbség.

Játéktesztek - GPU

Most megvizsgáljuk, hogy az ASUS Radeon HD 7970 Matrix videokártyája mellett mire képesek a különböző játékok alatt az egyes processzorok. Mielőtt még fejest ugranánk a mélyvízbe, néhány szintetikus tesztprogram eredményeit is közüljük. Íme:

A 3DMark eredmények magukért beszélnek, igaz, az Ice Storm tesztnél történt némi érdekesség: a Physx megmérettetésen a Core i5-3570K nyert, összesített pontszám tekintetében pedig felülmúlta a Core i7-3770K-t is. Itt igazából a Physics tesztek eredményei az érdekesek, ugyanis azok mutatják meg, melyik processzor mire képes. A Core i7-3770K és a Core i7-4770K között néhol 10%-ot meghaladó különbség is látszik.

A Heaven és a Valley tesztprogramok VGA limitesnek bizonyultak, de annyi baj legyen, legalábbi látszik, hogy ilyesmi is előfordul. Ezek után most már nem húzzuk az időt, következnek a játéktesztek.

VGA limitbe a Sniper Elite V2 Benchmark esetében is belefutottunk. A Far Cry 3: Blood Dragonnál érdekesség, hogy Ultra beállítások mellett a Core i5-3570K jobbnak bizonyult, mint a Core i7-3770K. A Haswell és az Ivy Bridge között néhol mutatkozik komolyabb teljesítménykülönbség is, de az esetek többségében nincs szignifikáns differencia.

Játéktesztek - IGP

Az Intel új videó vezérlőiről már mindent tudhat, aki idáig jutott az olvasásban, így ideje, hogy a gyakorlatban is megismerkedjünk a második legerősebb megoldással, ami asztali processzorba kerül, az Intel HD Graphics 4600-as IGP-vel. Az Iris Pro Graphics 5200-as modell tekinthető az abszolút csúcsmodellnek, de az csak a Core i7-4770R-ben lesz jelen. A stratégia számunkra érthetetlen, hiszen felsőkategóriás processzort nem azért vesz az ember, hogy a többinél erősebb IGP-t használhasson. Az Intel jobban járt volna, ha a bivalyerős IGP-t az olcsóbb processzorokba pakolja, ahol van lehetőség az AMD Trinity - és majd Richland - APU egységei elleni versenyre.

A kis kitérő után nézzük, mennyivel jobb az Intel HD Graphics 4600 az Intel HD Graphics 4000-nél. Vajon sikerül beérni az A10-5800K Radeon HD 7660D videó vezérlőjét? Az alábbiakból kiderül.

Heaven Benchmark alatt az Intel HD Graphics 4600, Valley Benchmark alatt pedig a Radeon HD 7660D lett jobb.

Eddig igazából jól látszik, mekkora teljesítményfölényben van még mindig az AMD leggyorsabb Trinity APU-ja. Mi lesz, ha a Richland érkezésével a szakadék további 5-15%-kal mélyül?

Eddig a csatában a Radeon HD 7660D számára áll a zászló. Az Intel HD Graphics 4600 bár gyorsabb, mint elődje, de a sebességnövekedés elég csekély. Az AMD legyűréséhez ennél többre lenne szükség. Igazából majd mobil fronton villanthat az Intel a 40 EU-s vezérlőkkel (a HD4600-ban "csak" 20 van).

Az első igazi fordulatra a Sniper Elite V2 Benchmarkban került sor, legalábbis játékok terén. Itt az 1366 x 768 pixeles felbontás kedvezett az Intel újdonságának.

Búcsúzóul nézzük, mire képesek az IGP-k az új 3DMark tesztjeiben.

GPU teljesítmény tekintetében végig az A10-5800K vezet. Pontszám tekintetében van, ahol az Intel Core i7-4770K győz, de az csak annak köszönhető, hogy processzorteljesítménye sokkal komolyabb, mint a leggyorsabb Trinity APU-é, márpedig a Physics tesztekben csak ez számít. A pontszámot ezek az eredmények szépen elferdítik, de a lényeg azért látszik.

Tesztek azonos órajelen

Lemértük a processzorok teljesítményét azonos órajelen is, hogy könnyebb legyen a viszonyítás a különböző generációs és órajeles CPU-k között (így a Turbo sem szól közbe). Az AMD processzor esetében nem szabad elfelejteni, hogy ott órajelre is gyúrtak, és az Intelhez képest magas órajeleket használnak, azonos órajelen ezért nem túl erősek.

Mint az a táblázatból kiolvasható, nagyon ritka a komolyabb, két számjegyű erősödés. Néhány mérés szinte hibahatáron belül van, de azért szerencsére szép számmal találunk példát az 5-10%-os teljesítménynövekedésre is.

Hőmérséklet és fogyasztás

Mivel minden processzornál ugyanazt a Cooler Master Hyper 412S processzorhűtőt használtuk, így megvizsgáltuk, hogy azonos körülmények között melyik tesztrendszer processzora mennyire melegszik. A méréseket üresjáratban, Prime95 terhelés alkalmával és Prime95 és FurMark együttes terhelésekor is elvégeztük.

A hőmérsékletek talán egy kicsit magasak voltak terhelés alkalmával. A jelek szerint az MSI alaplap béta BIOS-a és a Windows 8 nem alkotott maradéktalanul sikeres párost. A méréseket a processzorhűtő újrapasztázása után ismét elvégeztük, de nem tapasztaltunk javulást. A BIOS-ban alapbeállítások voltak érvényben, a feszültségek sem voltak megemelve, és természetesen minden CPU friss pasztát kapott beszerelés előtt, de ez aligha meglepő.

A fogyasztásteszteket szintén háromféle állapotban mértük és itt már külön IGP és külön GPU teszteket is készítettünk - előbbiek az IGP melletti, míg utóbbiak a Radeon HD 7970 Matrix melletti fogyasztást ábrázolják. Következzenek elsőként a Radeon HD 7970 Matrix mellett mért értékek.

Az üresjárati fogyasztás a mezőny többi tagjához képest arányaiban rendben van, ám az értékeket magasaknak találjuk. Ellenőrző mérést természetesen végeztünk, de a tartalék fogyasztásmérőnk is ugyanazt az eredményt adta, mint a Voltcraft Energy Logger 4000. Igazából a 20 fázisú tápellátás és a nem túl korszerű tápegység mind-mind közrejátszhat a fenti értékek alakulásában.

Persze a Prime95+Furmark teszt alkalmával kapott eredmények még extrém játék alkalmával sem igazán köszönnek vissza, ugyanis a két tesztprogram együttes használatával tényleg csúcsra járatjuk a hardverkomponenseket.

CPU és IGP tuning

A tesztek után ideje egy kis mókának. A Core i7-4770K nem úszta meg combos tuningolás nélkül, igaz, a sikert kissé beárnyékolja a processzorhűtő teljesítménye, de az eredmények akkor sem tragikusak.

A processzormagok esetében a 3,5 GHz-es alapórajelet egészen 4,7 GHz-ig sikerült feltornázni, amihez 1,190 voltos feszültségre volt szükség. Ez így elég szépen hangzik. Az már kevésbé szép, hogy ehhez az órajelhez 85 fok körüli üzemi hőmérséklet társult, ami cseppet sem baráti. A processzort 5 GHz-es magórajelen is sikerült működésre bírni - ekkor már 1,225 voltra volt szükség -, de ezen az órajelen a Windows asztalig sem jutottunk. A legelső maradéktalanul stabil órajel a 4,7 GHz maradt. A jobb áttekinthetőség érdekében táblázatba foglaltuk az eredményeket és nem csak az alapórajelen ketyegő Core i7-4770K, hanem a Core i7-3770K eredményeit is melléjük tettük.

Ezek után már csak az IGP tuningjára kellett sort keríteni. Az IGP alap esetben 1250 MHz-es maximális és 600 MHz-es alap órajelen ketyeg. Mi némi tuning után 1700 MHz-ig jutottunk, ahol stabil volt a rendszer. 1750 MHz-en már fagyást tapasztaltunk, 1,2 voltnál pedig semmiképpen sem akartunk több feszültséget adni. Természetesen tüstént le is futtattunk néhány játéktesztet, hogy kiderüljön izibe: hogyan teljesít a tuningolt HD Graphics 4600 az alapjáraton ketyegő Radeon HD 7660D ellen? Az alábbi táblázatból kiderül.

A tuning hatására az Intel HD Graphics 4600-as IGP elég szép teljesítménynövekedést produkált, ám ez az esetek többségében még mindig nem elég, hogy lenyomja a Radeon HD7660D-t. Talán majd az 5000-es HD Graphicsok.

Végszó

Az Intel Haswell lapkája egy apró lépésnek tekinthető a siker felé vezető rögös úton. Processzorteljesítmény tekintetében a vállalat által korábban beharangozott 5-15% közötti növekedést nagyjából sikerült tartani, de azért az igazsághoz hozzá kell tenni, hogy az esetek többségében 10% alatti, 6-8% körüli erősödésről lehet csak beszélni. A 10% feletti növekmény ritka, de ez talán nem is akkora tragédia, hiszen a konkurens megoldások a kanyarban sincsenek az előző generációs Intel proceszorokhoz képest, hát még a Haswell-hez képest, ebben az árkategóriában az AMD egyelőre nem tud konkurens megoldást felmutatni.

IGP fronton (legalábbis az asztali processzorok esetében) nem ilyen rózsás a helyzet, ugyanis az eredmények nem festenek túl jó képet. Egy-két játékban, egy-egy bizonyos beállítás mellett már képes felülmúlni a Radeon HD 7660D teljesítményét a HD Graphics 4600, de nem ez a jellemző. Az előző generációhoz, azaz a HD Graphics 4000-es sorozathoz képest átlagban 25-35% közötti növekményt nyújt az újdonság, de ez még mindig kevés. Mivel napokon belül befut a Richland APU, így a helyzet tovább romolhat. Ami persze igazán érdekes lenne az Inteltől, az a HD Graphics 5000-es széria, ami kétszer annyi feldolgozóval gyúrhatja a shadereket, de ilyet főleg csak mobil megoldásokban találhatunk majd. Éppen ezért reményeink szerint hamarosan egy notebook teszt keretein belül megnézhetjük, hogy mire képes a Haswell IGP-je csúcsra járatva.

A Haswell kiváló választás lehet, ha éppen most gondolkodunk öregecske, gyenge processzorral szerelt konfigurációnk lecserélésén. Ivy Bridge-ről abszolút felesleges váltani, és valószínűleg Sandy Bridge-ről sem érzünk majd nagy késztetést, viszont akkor, ha ezeknél régebbi processzorral rendelkezünk, már érdemes lehet cserében gondolkodni. Új gép vásárlásánál mindenképp vegyük fontolóra az új processzorokat, hiszen az LGA-1155-ös foglalat napjai meg vannak számlálva, friss processzor már nem érkezik bele, a jövő (egy ideig) az LGA-1150-é. A Core i7-4770K teljesítménye meggyőző volt, házon belül nyert, 50 ezer forint felett pedig nem nagyon vannak asztali gépekbe szánt AMD processzorok, így könnyen bezsebelhet az Intel egy ajánlott plecsnit.

Core i7-4770k

A tesztben szereplő MSI Mpower alaplapot az MSI hazai képviseletétől, az ASRock alaplapokat az Expert Zrt-től, míg a Core i7-4770K processzort az Intel hazai képviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre. Ezúton is köszönet értük!