Nem csak a nagy videojáték gyárakat érinti rosszul, ha lopják a játékukat. A nagy kiadók rengeteg pénzt költenek arra, hogy ne lehessen a játékukhoz illegális módon hozzáférni, ezért olyan védelmi megoldásokat építenek bele a címeikbe, mint például a Denuvo vagy az állandó online jelenlét.
Van azonban a játék „kalózkodásnak” egy másik szintje is, amikor a játékot illegális módon árulják, ám erről a vásárló nem tud semmit, és látszólag legális szoftvert vásárol.
A Disharmony készítője meglepve látta, hogy a Steamen árult játéka nagyjából féláron található meg a Kinguin webáruházban, holott ő maga nem is akciózta le a játékot, és nem is árul hozzá kulcsokat. Éppen ezért furdalta a kíváncsiság és vett magának egy példányt, és sokkal érdekesebb sztorit talált az egész kulcskereskedelem mögött, mint amire először számított.
Amit előzetesen tudni érdemes, hogy a Kinguin-hez hasonló oldalakra bárki feltehet bármilyen játékaktiváló kódot, ettől függetlenül a kulcsát árusító eladók olyan néven voltak fönt, mintha kereskedők lennének.
A vásárlás után aktiválta, majd megvizsgálta a kapott kulcsot, és hamar rájött, hogy olyan kulcsról van szó, amit ő maga promócióként osztott meg valakivel korábban. A kódot bemásolta a Gmail levelezőjébe és hamar meg is találta, hogy ezt a kódot egy Steam Kurátorral osztotta meg, aki kért tőle egy példányt tesztelés céljából. A Steam Kurátorok olyan felhasználók, akik egyfajta önkéntes minőségellenőrként, a közösségeken belül ajánlgatnak játékokat. A rendszer célja az, hogy a kevésbé észrevehető címek is láthatóvá váljanak, így nem csak az újságírókon és más tartalomgyártókón múlik egy-egy cím sikere.
A fejlesztő intézett is gyorsan egy kérdést a Kurátor és a Kinguin felé, de míg a Kurátor nem válaszolt, a Kinguin azonnal a segítségére sietett és küldött neki több kódot félig kitakarva, hogy ellenőrizze, ezek is problémásak-e. Ekkor jött viszont a különös csavar, ugyanis a fejlesztő rájött, hogy sokkal mélyebb a probléma, mint amire számított, hiszen több kódot küldött a Kinguin, mint amire ő gondolt.
Több Steam Kurátor, akinek kulcsot küldött, valószínűleg ugyanaz a személy, és semmi mást nem csinál valójában, mint különböző fejlesztőkre ráír, hogy adjanak neki pár példányt tesztelésre. A jóhiszemű fejlesztők ennek eleget is tesznek, ám a kulcs nem kerül aktiválásra, hanem felkerül különböző oldalakra, ahol megpróbálják eladni a játékot, olyan haszonért, amiből a fejlesztő soha semmit nem fog látni.
A Disharmony fejlesztője éppen ezért arra kéri a játékosokat, hogy ne vásároljanak ilyen forrásból, ennél még az is jobb, ha a netről lelopják a játékokat
Nem a Disharmony fejlesztője az első, aki azt mondta, hogy jobb, ha az ember lekalózkodják a játékát, mintsem csalóknak fizessenek a játékosok.
Ez a fajta kurátoros csalás természetesen káros hatással van a többi kurátor, vagy a feltörekvő tartalomkészítők megítélésére is.
