A nyálkahalak kapcsán sok a rejtély, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a gerincesek nagyon korai képviselőiről (vagy ezek közeli rokonairól) van szó, amelyek 300 millió évvel ezelőtt kiváló módszert fejlesztettek ki a ragadozóktól való szökésre. Amikor valami elkapja az állatokat, a bőrükben található mirigyek által termelt anyag vízzel keveredve eredeti térfogata sokszorosára tágul. Így a nyálkahal vagy képes szó szerint kicsusszanni támadója fogásából, vagy pedig a ragadozó fuldokolni kezd a száját és légzőrendszerét elborító nyálkától, és ezért kénytelen elengedni áldozatát.

A szakértők régóta próbálják megfejteni, hogyan zajlik ez a folyamat, a nyálka működése ugyanis elképesztő mérnöki teljesítménynek tűnik. Egy most megjelent tanulmány szerzői végre egy nagy lépéssel közelebb kerültek a megoldáshoz: eredményeikből az látszik, hogy a titok nyitja nem is elsősorban a nyálkában, hanem a nyálka és víz interakciójában rejlik.

A nyálkahal által termelt anyag érdekessége, hogy benne a szekretálódáskor szorosan feltekeredett, 10 centiméter hosszú rostok találhatók, amelyek úgy néznek ki, mint egy-egy pamutgombolyag, de mindössze az emberi hajszál átmérőjének dupláját teszik ki. A nyálka hihetetlen térfogatnövekedését ezen gombolyagok gyors letekeredése teszi lehetővé. A korábbi vizsgálatok alapján a rostok mindenféle külső hatás nélkül is letekerednek, bár ha magukra maradnak, ez percekbe telik, míg a nyálkahal képes a pár tizedmásodperc alatt kibogozni ezeket.

Az új kutatás során ezt a rejtélyt akarták megfejteni a szakértők, vagyis hogy miért tágul ki a nyálka sokkal gyorsabban, ha stresszhelyzet áll fenn. Előzetes feltevésük az volt, hogy ebben talán a víz segítheti a halakat, hiszen egy cápatámadás vagy más ragadozó támadása esetén komoly közegellenállás lép fel a mozgó nyálkával szemben. A kutatók mikroszkóp alatt kezdték vizsgálni a gombolyagokat, amelyek mindegyikén van egy szabad vég, amelyet meghúzva idővel az egész csomó letekeredik. A vizsgálatok alapján azonban, ha a gombolyag mozgott a vízben, a letekeredés elképesztően felgyorsul: a legkisebb közegellenállás is elég volt ahhoz, hogy tizedmásodpercek alatt letekerje a gombolyagot, ami vélhetően még gyorsabban megtörténhet, ha a nyálkadarab egy vergődő cápafogába akad.

A szakértők ez alapján úgy gondolják, hogy a vízben való mozgás fontos szerepet játszik a nyálka térfogatnövekedésében, és bár más tényezők, például a nyálka más összetevőivel való interakciók vagy a víz sótartalma szintén befolyásolhatják a folyamatot, a gombolyagok gyors letekeredéséről elsősorban a víz általi közegellenállás gondoskodik.