1. oldal
Szinte napra pontosan húsz évvel ezelőtt Ian Wilmut és Alan Trounson sétára indult az Edinburgh fölötti dombok közt. Wilmut, a város egyetemének kutatója távol a kíváncsi fülektől fontos titkot kívánt megosztani ausztrál kollégájával és régi barátjával. Elárulta Trounsonnak, hogy egy nagyobb kutatás részeként munkatársaival sikeresen segítettek világra egy olyan bárányt, amely nem egy petesejt és egy hímivarsejt egyesüléséből jött létre, hanem egy felnőtt juh emlőmirigyéből származó DNS-ből. Röviden: sikerrel klónoztak egy emlőst, amely később megérte a felnőtt kort. „Le voltam döbbenve” – emlékszik vissza Trounson, aki akkor és jelenleg is a Monash Egyetem munkatársa volt. „Arra gondoltam, hogy ez mindent megváltoztat.”
Dolly, a bárány 1996. július 5-én született meg, és világra jövetelének híre elképesztő szenzáció volt. A szakma és a nagyközönség rögtön arról kezdett fantáziálni, hogy rövidesen az emberi klónozásra is sor kerülhet, és az új módszerrel egy sor betegség válhat megelőzhetővé, illetve gyógyíthatóvá. Két évtized elteltével a klónozás alapkutatásra kifejtett hatása túlszárnyalt minden reményt, a Dollyt létrehozó technika, a sejtmagátültetés azonban közel sem futott be akkora karriert, mint azt sokan remélték.
2016-ban az emberi klónozás továbbra is keresztülvihetetlen tettnek tűnik, amelynek nem lenne igazi tudományos haszna, ellenben elfogadhatatlan kockázatokkal járna. Az állatok klónozás szintén meglehetősen limitált maradt, bár ennek piaca lassan növekszik. Az Egyesült Államokban és Kínában klónozással igyekeznek biztosítani egyes különleges minőséget képviselő haszonállatok génállományának túlélését. Az Európai Parlament ugyanakkor tavaly megszavazta, hogy étkezési célra nem lehet állatokat klónozni. (A javaslat támogatói elsősorban a klónozott egyedek alacsony túlélési arányát hozták fel a tiltás indoklásául.) Dél-Koreában egy cég a házi kedvencek klónozásából csinált üzletet: 100 ezer dollárért elkészítik a megrendelő halott kutyájának klónját, az ugyanakkor jelenleg még nem világos, hogy valójában mekkora igény mutatkozik erre a szolgáltatásra.
A klónozás legnagyobb hatása a belőle kinőtt őssejt-kutatásokban érhető tetten. Jamanaka Sinja japán kutató saját bevallása szerint Dolly születésén felbuzdulva kezdett olyan őssejtvonalakon dolgozni, amelyek felnőtt testi sejtekből hozhatók létre. „Dolly, a bárány létezése világossá tette, hogy a sejtmag átprogramozása emlős sejtek esetén is lehetséges” – mondja a tudós, aki 2012-ben Nobel-díjat kapott az indukált pluripotens őssejtek (iPS-sejtek) létrehozásáért.
Jamanaka felnőtt testi sejtekből – először egerek, majd emberek sejtjeiből – hozott létre olyan őssejteket, amelyek aztán különböző szöveti sejtekké fejlődhetnek. Az iPS-sejtek sok területen feleslegessé tették az embrionális őssejtek használatát, semmissé téve az ezekkel történő kísérletezést övező etikai vitákat. Napjainkban az őssejtkutatások java iPS-sejtek felhasználásával zajlik.
Dolly születése azért volt nagyon jelentős esemény, mert beigazolódott, hogy a felnőtt testi sejtek magjában megvan mindaz a DNS, amely egy teljes állat megalkotásához szükséges, magyarázza Robin Lovell-Badge, a londoni Francis Crick Intézet biológusa. A korábbi hasonló kísérletek során csak addig sikerült eljutni, hogy embrionális békasejtekből felnőtt békákat hoztak létre, illetve felnőtt békasejtekből embrionális őssejteket kreáltak. Dolly volt az első olyan állat, amelyet egy felnőtt testi sejtből növesztettek, és maga is megérte a felnőttkort, mondja Lovell-Badge. „Ez pedig minden kétségen felül igazolta, hogy lehetséges egy felnőtt testi sejt sejtmagját átprogramozni az embrionális állapotokra.”
Dolly 2003. február 14-én, hat évesen pusztult el. Halálát egy olyan légúti fertőzés okozta, amely gyakran sújtja az állandó bezártságban élő állatokat. Pusztulásának valószínűleg semmi köze nem volt klónozott eredetéhez, mondja Wilmut. A szakértő az emlő szövetének egy hámsejtjéből létrehozott bárányt Dolly Patton amerikai énekesnőről nevezte el, aki többek közt méretes kebleiről volt ismert. „Nem akartunk tiszteletlenek lenni sem a kérdéses hölggyel, sem általában a nőkkel szemben” – mondta el ennek kapcsán nemrég a kutató. A nevet a csapat egyik asszisztens tagja javasolta, és a névadás célja a kutatás tárgyának közelebb hozása volt a tudósokhoz. „A tudomány és az arról való beszéd gyakran tűnik véresen komolynak” – mondja Wilmut. Dolly viszont emberibbé tette saját létrehozóit is.
2. oldal
Utólag maga Wilmut is elismeri, hogy Dolly megalkotása egy szerencsés véletlen műve volt. A szakértő és kollégái embrionális sejtekből próbáltak klónokat létrehozni, és a felnőtt testi sejteket csak kísérleti kontrollként használták. Egyáltalán nem számítottak arra, hogy ezekből sikerülhet egészséges embriókat kreálni. „Eszünkbe sem jutott felnőtt sejteket klónozni” – mondja Wilmut. A kutatás eredeti célja egyébként az volt, hogy az állatok tejtermelő rendszerét emberi betegségek kezelésére használható fehérjék előállítására használják fel. Ezen ötlet iránt azonban gyorsan elfogyott az érdeklődés az olcsó szintetikus szerek elterjedésével.
Wilmut szerint embert klónozni már ma is lehetséges, ám nem tanácsos ezt megpróbálni. A Dollyt létrehozó technika főemlősök esetében nem tűnik működőképesnek, és bár más módszerekkel megvalósítható lehet a feladat, azzal még nagyon korai lenne kísérletezni. „Csak mert jelenleg úgy látszik, életképes utódok hozhatók létre ilyen módon, nem kell belevágni” – mondja a kutató. Az esetleges egészséges klónok mellett valószínűleg sok vetéléssel, és születési rendellenességgel járna együtt egy ilyen kísérlet.
Wilmut laborjában az egyik Dolly után nem sokkal klónozott bárány például súlyos tüdőproblémákkal jött a világra, és rendszeresen elájult. „Egy állat kapcsán is nehéz volt ezt átélni” – mondja Wilmut, aki egyáltalán nem szeretne egy hasonlóan beteg gyerek szemébe nézni, és elnézést kérni a módszer hibái miatti szenvedésekért. A génszerkesztő eljárások fejlődése továbbá egyre feleslegesebbé teszi a klónozást, hiszen e nélkül is módosíthatóvá válnak a genetikai hibák. Jelenleg még kevesebb indokunk van az emberi klónozásba való belevágásba, mint 20 éve volt, hangsúlyozza Wilmut.
Trounson úgy véli, hogy a klónozás legnagyobb jövője a haszonállatok piacán lehet. Ezen a területen már jelenleg is meglepően nagy a nyüzsgés. Az Egyesült Államok kormánya 2008-ban kimondta, hogy mivel nem állapíthatók meg lényeges eltérések a klónozott és nem klónozott marhák, kecskék és sertések között, mindkét csoport tagjai szabadon tenyészthetők. Míg a nyugati kontinensen jelenleg elsősorban tenyésztési célokra, az állomány génkészletének javítására használnak előnyös tulajdonságokat hordozó klónokat, Ázsiában egyre nagyobb szabású tervek készülnek a húsmarhák klónozással való létrehozására is. A Boyalife Group nevű kínai géntechnológiai cég például nemrég vágott bele egy olyan gyár megépítésébe, ahonnan évente 100 ezer magas húsminőséget képviselő klónozott marha fog kikerülni.
A klónozás egy másik potenciális felhasználási területét egyesek szerint a kihalt fajok feltámasztása jelentheti. Évről évre szóba kerül például a gyapjas mamutok, az óriáspandák vagy a neandervölgyi emberek ilyen módon való újraalkotása, ezek a tervek azonban Lovell-Badge és Trounson szerint is megvalósíthatatlanok. Trounson a mai napig folyékony nitrogénben őrzi néhány különlegesen veszélyeztetett északi szőrösorrú vombat bőrmintáit, hátha valaki belevág a faj populációjának felduzzasztásába. Erre esetleg jó lehet a metódus, a korábban említett állatokkal azonban az a probléma, hogy a felnőtt testi sejtekből való klónozáshoz egyrészt sértetlen sejtmagok, másrészt egészséges petesejtek is kellenek, ezek pedig nem állnak rendelkezésre kihalt fajok többsége esetén.
Napjainkban számos kutató klóntechnológiákkal hoz létre embrionális őssejteket, ilyen módon küszöbölve ki az újabb embriók feláldozását. És bár ezen kutatások révén minden újabb kísérlettel többet tudunk meg az ember embrionális fejlődéséről és az őssejtek biológiájáról, jelenleg még nincs konkrét terápiás hasznuk az ilyen vizsgálatoknak.
Az elhunyt kedves vagy házi kedvenc klónozásának lehetősége a szakértők többsége szerint gyorsan veszít vonzerejéből, ahogy egyre világosabb lesz, mennyire fontosak az egyéniség kialakulása szempontjából a környezeti tényezők. Hiába egyezik a genetikai állomány, a klón sosem lesz ugyanaz a személyiség, mint mintája volt, mondja Lovell-Badge. Így pedig mi értelme van egyáltalán belevágni?
